\\Ha jól tudom, Őrzője csak fejvadászerdőnek van\\
-Nyugi, tudom mit csinálok! -mondta Petur Gródnak- Teszek róla, hogy ez a kis tündérke csak arra vezessen minket amerre mi akarjuk! -Shin'du eth A thor'e (tündér-jelszó, azt jelenti, barát vagyok)! -súgja Petur az aprócska lény fülébe, és egy kézsuhintással föloldja a mágiát. A tündérke most már barátságos mosollyal, integetve mutatja, hogy kövessék őt. |
A tündéreket nem jó dolog bántalmazni...ráadásul önként nem nagyon szokták kiadni titkaiat...volt már rá eset, hogy több száz tündért kiirtott egy őrült varázsló, aki az otthonukat akarta megtalálni, de egy sem volt hajlandó elárulni az utat...vesztükre.
A varázslók körül, mindenhol a fák között fémes csillogást látni, ahogy a nap megcsillan tucatnyi lándzsahegyen...a patadobogás most jól hallható, a kentaurok nem titkolják ittlétüket, éppenhogy nem mutatkoznak...
A fák között távoli horkantás hallatszik...egy zöldsárkány van az erdőben... |
Gród mosolyogva nézi Petur ténykedését.
-Hmm...azért próbáljuk nem megsérteni az Őrizőt.Ha megvan a finom vacsorára való menjünk vissza a fogadóba! |
Petur meglát egy apró tündért. Ismét kinyújtja botját, majd így szól: -Loch'yo! Erre a kis tündér egész egyszerűen megállt a levegőben és nem tudott tovarepülni. Bosszúsan Petur felé fordul, kinyújtja nyelvét, majd felszegi fejét, mint egy durcás kisasszony. -És most -mondja Petur mit sem törődve az aprócska lányka nemtetszésével- megmutatod nekem, hol is vannak a ti híres gyógyfüveitek!
\\Ezentúl hetente 4 napot kórházban fogok tölteni. Hogy mikor, az mindkét fórumban (KV, FANYFS) jelezni fogom!\\ |
Hatalmas rikoltás hallatszik az erdő felöl, és az emberek dermedten megállnak, figyelnek...tökéletes csend van, majd egyszerre suhogást hallani, egyre erősödik, majd szétesik; most már tisztán hallani a szárnycsapásokat...
A Fejvadászerdő Őrzője felkapja fejét, majd kirohan az erdőből...egyenesen a városkapu felé...
A városlakók összerezzennek, ahogy a szárnycsapásokhoz patadobogás társul, majd szájtátva nézik, ahogy városuk erdejének ifjú hófehér szőrű, aranysörényű és -szarvú Őrzője vágtat a kapu felé; mögötte trappol egy hydra, felettük pedig egy gargoyle és két griff repül...mindenki menekül a házába, nem tudják mi történik odakinn...az ablakokból lesve látják, hogy a csataunikornis a kapuhoz érve letérdel, fejét lehajtja, arany szarva a porban köt ki...az ablakok döndülve csapódnak be, nem tudják mire vélni ezt a megalázkodást. Remegve kuporognak a sarokban, amikor az ablaktáblákon keresztül egyre több fény árad be a házakba, tűzvörös és arany fény keveréke...
Már egész közel jár a kis csapat a városhoz...Az élen egy hatalmas zöldsárkány, Zhénia követe repül, hátán egy egyszerű mithrill-teljesvértezetben kuporgó alakkal, akinek a páncélján egy arany sárkány látható, sisakán nagy zöld toll-az Elfengadi ezredesek jelképe. A zöldsárkány mellett a jobb oldalon egy hatalmas főnix repül, a bal oldalán egy sárkánylégy...
A csapat alatt két árnyék suhan.
A lovagvárban meghallják a rikoltást a kissárkányok, és gyorsan felszállnak...rájuk is hatással van Zhénia követének közelsége...
A zöldsárkány a városkapuhoz érve meglepve veszi észre, hogy ebben az egyszerű városban mennyi legendás lény tanyázik...elégedetten horkant, majd lassan leszáll a kapu elé, nézi a különös gyülekezetet: egy Őrző, egy gargoyle, két griff, egy hydra, tucatnyi sas, és egy jéghideg tekintetű ember térdel előtte a porban. Kérdően néz az emberre, majd a szemeibe nézve belenyilall a felismerés...egy kiorg! Már lassan kezdi tisztelni ezt a kisvárost...és akkor a levegőből zuhanórepülésben három fiatal kissárkány érkezik, az egyik véletlenül elsodorja a hydrát...furcsa látványt nyújt, ahogy a kissárkány a nála kétszer nagyobb hydrát fellöki...a zöldsárkány el is mosolyodik, amikor megérzi az ősi hatalmat a közelében; felkapja a fejét, és gyorsan körbepillant: a város határán levő erdő szélén egy egész kentaur ezred sorakozik, majd soruk középen megszakad, és az erdőből előléptet az ősi hatalom birtokosa: egy nagy, bölcsességet és hatalmat sugárzó Őrző, egy ragyogó aranysörényű unikornis...az megindul a sárkány felé, a kentaurokkal a nyomában. Odaérve az összes kentaur letérdel, végül az egyszarvú is. A zöld sárkány gyorsan odaszól.
-Ne térdelj le előttem, hatalmas Őrző, én hajlok meg előtted, hogy már ennyi ideje őrződ sikeresen az erdőt...kérlek, állj fel.
Az unikornis feláll, büszkén kihúzza magát, majd biccent a zöldsárkánynak.
Most kászálódik le a lovag is a sárkányról, és a főnix és a sárkánylégy is leszállnak, majd átalakulnak: két druida az, egyiküknek a botja végén hatalmas zöld kristály található, aminek a tetején most egy még nagyobb arany drágakő található, egész lényét arany és zöld aura veszi körül...
A két árnyék felegyenesedik, majd kivilágosodnak. Két fekete ruházatú, egyszerű tőrőket viselő elf az. Ártalmatlannak néznék őket, ha nem tudnák az emberek, hogy a város két leghatalmasabb fejvadásza érkezett meg...
S'almeyna feltolja a sisakrostélyát, előrántja pallosát, mélyen meghajol a zöldsárkány előtt, tiszteleg, majd felkászálódik az egyik kissárkányra.
Xojertha és Arylin kimerülten mosolyognak egymásra, a nő elszédül, és elesne, de Xojertha gyengéden elkapja, és átöleli.
-Köszönjük, amit öcsémért tettetek, Ó Zhénia hatalmas követe. Örökké hálásak leszünk.
Jakshjalang és Janina egyszerűen meghajolnak a sárkány előtt.
Zhénia követe biccent, széttárja szárnyait, majd megfordul; elrugaszkodás előtt lehunyja szemeit a Vereserdő Őrzője előtt, tisztelete jeléül. Az unikornis viszonozza egy meghajlással, majd a hatalmas zöldsárkány teste a levegőbe emelkedik, szárnycsapásai nagy porvihart kavarnak. A csataunikornis elmosolyodik, ahogy a sárkány cinkosan rákacsint. Miután a sárkány eltűnt a horiznton, a lények felemelik fejüket. A két Őrző összenéz, a nagyobbik biccent, a fiatal pedig meghajol. A kentaurok az egyszarvúval az élükön visszavágtatnak az erdőbe, a többi legendás lény is elkászálódik. Két kissárkány is visszarepül a lovagvárba.
A három testvér hosszan hallgatózik, Arylin halkan szuszog Xojertha karjaiban, Janina pedig türelmetlenül toporog. Végül aztán csak megölelik egymást, az úton már elmeséltek mindent...
A harmadik kissárkány S'almeynával a hátán felemelkedik, és a lovagvárba repül, ahol a lovagok tisztelegve várják mesterüket...
Jakshjalang és Janina árnyjárásban elsuhannak a Bázisba, egész másnapig ki sem néznek a hálószobájukból...
Xojertha még egy ideig szerelmesen nézi feleségét, majd lágyan felkapja a lábait, és lassan elsétál az Első Szintig. Ott Ayostion várja, hogy felvigye őket, de Xojertha leinti őt.
-Köszönöm, Ayostion, de nem szeretném felébreszteni, majd máskor.
A botjának arany kristályából halvány köd árad szét, megtelepszik Xojertha lábai körül, majd lassan felviszi őket az Első Szintre...
Ayostion csodálkozva nézi őket, majd a griffnek eszébe jut valami...~hiszen az időjárás elemeinek teljes uralására csak a fődruidák képesek...lehet, Elfengad fődruidáját megölték?...nem, feltámadt volna azon nyomban főnix alakban...de lehet, hogy mortelek vágták ki a szívét...az mindent megmagyarázna, azt is, hogy ennyi ideig távol voltak...~majd vállrántva széttárja szárnyait, és felrepül ő is az Első Szintre... |
| Az elf begyűjt néhány növényt. Mindegyikért köszönetet mond az Őrzönek, nehogy megsértse. |
-Köszönöm -mondja, leginkább maga elé.
Ezzel útra kel a jó negyednapi járóföldre levő romokhoz át az erdőn, csak késő délutánra ér vissza a fogadóba. |
| Az elf nem aggódik, mivel nem tesz olyat, amit az Őrzö nem engedélyez. (Vagyis nem vadászik.) |
Közben érzi, hogy figyelik, néha patadobogást hall, de nem történik semmi. Egyelőre... |
//géptilalom miatt valszeg csak ilyen kis 5perceseket tudok írni...ilyenkor reggel suli előtt...ez elvileg csütörtökig tart...//
-Amennyiben nem veszélyezteti az Egyensúlyt a rom, vagy a tartalma, engedélyezem.-ezután kicsit megbilenti fejét, a nap sugarai ismét megcsillannak rajta, és amikor Scyssath megint oda tud nézni, már eltűnt... |
| Caronrod is beveszi magát az erdőbe, de nem vadászik. Gyógyfüveket, komponenseket keres. |
| //a rendeletnek épp az a lényege, hogy CSAK az egyesület tagjai varázsolhatnak...amúgy mivel megsütötted a városi őrség 5 tagját, azért kéne paráznod.Jobbulást ;]// |
| \\misihu helyett CodyTRUE-t akartam írni, sorry\\ |
\\Egyébként mivel Petur nem tagja egyik egyesületnek sem, a szabályai rá nem is vonatkoznak. Vagy azt akarod mondani, misihu, hogy egy szabadúszó varázsló már nem is varázsolhat???\\
Petur egyre beljebb nyomul az erdőben, ekkor egy óriásdenevér hajt el a feje fölött. Magára húzza köpönyét, majd lassan az egyik ágra leszállt óriásdenevér felé kúszott. Levette válláról az íját, felaljzotta majd lelőtte a denevért. Kövekkel körberakta a tetemet, majd a földbe szúrta botját és ezt mormolta: -Zu'shan! Mire a tetem a kövekkel együtt eltűnt.
\\Holnap megyek kórházba minimum 4 napig nem leszek addig kéretik Peturt nem Ba$ztatni!\\ |
| //Minek parázzon? Nem hiszem, hogy a varázslást fővesztéssel büntetnék és azt sem hinném, hogy egy "ejnye-bejnyénél" többet kapna csak mert vadászni ment. Mióta kevés a kaja a város apraja-nagyja az erdőt megy fosztani, a katonák csak úgyahogy próbálják megfékezni őket.. amikor meg letelt az őrségük ők is mennek vacsiért az erdőbe.// |
| -Üdvözlet -hajt térdet a gyíklény az érkező Őrnek- Tanúja voltam az iménti közjátéknak, ezért kerestelek. Bár ez nem megszokott, de a békesség érdekében engedélyt kérek tőled az erdőn való átkelésre. Sem nem vadászni, sem nem pusztítani megyek, csupán át akarok rajta kelni néhányszor a romok irányába. Megengeded? |
| //Petur elég nyugodt ahhoz képest. hogy ezért valószínüleg első számú közelennséggé válik :O// |
Szinte magától egy hatalmas, megtermett szarvas ugrik eléjük, majd nem zavartatva magát a varázslóktól, elkezd legelni tőlük 5 méterre...szinte kínálja magát. Rajta kívül viszont egyetlen állat sincs a közelben...
Az Őrző felhorkant, ki merészeli őt hívni egy idézőrúnával; csak a leghatalmasabb Zhénia-papok és druidák hívására szokott megjelenni...de ez a rúna különös, vadmágiára utaló jeleket sugároz magától...a rúna mindig tartalmaz egy keveset a varázslóból...Így az egyszarvú kisétál az erdő szélére, azt viszont nem teszi meg, hogy várjon valakire, ha már valaki várjon, az csak az idéző lesz...így még egy kis körsétát tesz, mielőtt visszakanyarodna a rúnához... |
\\Bocs, de a gárdisták már meghaltak! Aláírás:Mountedsky kiméra(-:\\
Petur Gróddal együtt eltünt az erdőben. -Ezek meg hadd csetepatézzanak! -mondta- Köszönöm, hogy segítettél, barátom! -És most! Vadásszunk! |
| //Ugy tűnik majd holnap este...// |
| //Codynál a pont. És ide is fog érni még az este folyamán? :-o // |
| //ha a helyzetből nem derülne ki, az őrzőt hívta :P// |
//usert hívtad, vagy a paplovagot? XDDD
az Őrzőt esetleg? kérlek fejtsd ki bővebben...az Őrző talán reagál... // |
| //Bár külön nem írtam, de ugy gondoltam reagálsz rá Sal, hisz "téged" hívlak.// |
| //Ez még az elsétálás előtt történik// |
Hideg kéz érinti Dharon vállát:
-Megéri-e többszáz évnyi harmóniát és békét megtörni egyetlen parázs vita miatt?
A gyíklény az. Bár magát a varázslót nem ismerte, de rögtön látta, hogy ő a királyi csapatok vezetője. A vezér összerezzen a meglepő belépőre, hisz nem látta közeledni a gyíklényt. Azonnal körérajzanak a városőrök hasonlő meglepettséggel -nyílván nekik sem tűnt fel a gyík közeledése- hogy kérdőre vonják, de a gyík csak ennyit felel:
-Az árnyak alatt járok. Most engedjetek utamra, békével jövök, békével távozok -ezzel átnyomakodik a fegyvereseken, majd megáll az erdő határánál és varázslat nyelvén kezd énekelni. A litánia végeztével jó harminc láb magasan egy jó háztetőnyi felületű lángoló rúna jelenik meg. Egyetlen szimbólum. A királyi varázslók értelmezni nem tudják, ám az erdő oltalmazói biztosan észreveszik és látják: ez egy odahívó jel. |
| A kis csapat összeszedi magát.Rövid tanácskozás következik, majd elsétálnak, vissza a városba.Az őrök folytatják az őrjáratot... |
//avval, hogy nem tudnak varázsolni, utaltam az antimágikus mezőre //
-Legyen, beképzelt halandó. Ez a kis mező még lehet a tietek. De a város terjeszkedésének határt szabunk. Az erdőt nem érheti el! Ugyanis, aki az erdő szélére telepedik az engedélyünk nélkül, le lesz vadászva. A mágust továbbra sem adjuk oda, és erősítést hívni nem nagyon tudtok...legfeljebb, ha átsétáltok azon a kapun. És hidd el, a kentaurok bátor harcosok, itt csak egyféle mészárlás lenne...embermészárlás! És ajánlom, hogy fogd vissza magad, egy Őrzővel beszélsz! Ha ilyen tiszteletlen vagy, Zhénia átka fog rád lesújtani! Most távozzatok!
Ezzel megfordul, ragyogó fehér szőrét és arany sörényét még sokáig nézik a gárdisták, amíg el nem tűnik a fák között. A kentaurok is visszahúzódnak, ám csak az erdő széléig...biztosítják, hogy nem jönnek be az erdőbe Peturért. A Zhénia-papok halkan kántálnak, egymás után jelennek meg az erdő szélén a zöld védőrúnák...amikor a mágikus erőtér áll, az antimágikus mező rúnái elhalványulnak, beszivárognak a földbe, és a mágusok ismét érzik a varázslataikat... |
Gród meghallotta a mágus szavait és visszafordultak Peturral.Gródban láthatóleg forrt a harag.
-Mit képzelnek ezek itt.Ha tovább fajul a dolog segitünk nekik igaz?-kérdezi Peturtól.
//egyébként Petur Gróddal besétált az erdöbe ugyhogy a gárdisták már nem láthatják öket...// |
//ó..akkor bizonyára nem veszed észre azt a 20*20 méteres légelementált amit időközben beidéztem...mert átlátszó...:P//
Dharon hátramutat a rom falakra, amelyet nem igazán sikerült visszaépíteni a vámpírok támadása óta.
-Nos, amint látja, a falból nem sok maradt...így a határ idáig tart.Erről felesleges vitát nyitni: a város még terjeszkedni fog, és azért nincsenek itt, ezen a tíz méteres szakaszon fák, mert új lakóházak épülnek ide hamarosan....ez a találkozá kétféle módon érhet véget: odaadják a mágust, azaz békésen, vagy nem adják oda, erősítést hívunk, és lemészároljuk egymást...-avval megkocogtatja a nyakában lógó DEMet-..vagyis magukat... |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
