| - Hoppá! - kap észbe Altahnis, és a következő pillanatban már fel is pattant az asztaltól.
- Na, és Aranyparázs most ment el, pedig értett valamicskét a gyógyító varázslatokhoz... igaz, legutóbb csak megfázás ellen használt a varázslata, de azóta eltelt egy kis idő... nálam pedig nincs itt a készletem. Felcsert! Valaki! |
| -Bárhogy is alakul, barbárnak született. Képes lessz boldogulni egyedül is! Válaszol a barbár, majd észreveszi a félig már ájult nőt. -Azt hiszem, neki van inkább segítségre szüksége. Int fejével a nő felé, majd odasiet hozzá. -Segíthetek? Azzal karon fogja a nőt, és erőteljesen megtartja. Nehogy megint elhagyja magát. |
| -Köszönöm-motyogja magában, majd mérlegeli magában hogy ilyen állapotban hogyan tudna fára mászni, rá jön sehogy-ő-motyogja-mást nem tud ajálani?-aztán észre veszi hogy a törp már elment, igy fogja magát és elindul kifelé-mere is van az az izé?-motyogja, az ajtóban megrogy a térde igy falnak támaszkodik, hogy erőt gyüjtsön. |
- Mester, úgy látom, nem éppen látnak szívesen itt engem... - Aranyparázs kissé csalódottnak tűnik... bár úgy néz ki, megszokta, hogy vagy szörnyetegnek nézik, vagy kölyöknek, //vagy túl tápnak ehh...// de az még nem jelenti azt, hogy szeretné...
- Sajnos számomra is úgy tűnik... viszont, ha jól tudom, a Lovagvárban vannak korodbeliek is. Mi lenne, ha odalátogatnál?
- Gondolod, hogy ott szívesen látnak?
- Ha ott sem, akkor sehol! Indulj, most, hogy már felszívódott az a redves gátlóvarázs, tudjuk tartani a kapcsolatot.
Aranyparázs bólint, majd kibattyog a fogadóból, és szárnyra kap, elhúz a Lovagvár felé...
//nesztek...//
- Sajnálom, hogy mindig ez van... de sajnos nem átváltoztató vagyok, nem tudok embert csinálni belőle.
A mágus elkomorodva ismét a kupájához fordul, közben morog valamit tudatlan parasztokról.
- Csak remélem, hogy Topáz egyszer képes lesz beillszkedni... vagy ha mégsem, elég tiszteletet kivívni magának, hogy elfogadják. - fordul Vándorhoz, de gyanítja, hogy a barbár is hasonló reményeket táplál. |
Törpök legendás ügyssége he? Szeret humorizálni a főnök úr, talán ezért kedvelik a vedégek.
Enger követi főnökét de inkább egy kupa könnyed bort enged magának:
- Egézségére - ezzel felhajtja a felét a bornak |
Ulien észrevétlenül sóhajt. "Férfiak... sose tudnak újat kitalálni" gondolja. Sokáig figyeli az elf arcát. Némiképp meglepte a meghívás.
Elmosolyodik, s ezt a mosolyt az elf is látja: a lány kissé kihúzza magát, fejét magasabbra emeli, majd bólint.
- Megköszönném - válaszol csendesen. |
-Á, elboldogulok vele. Ez a törpék legendás ügyessége!
Hetvenkedik s közben besasszézik a konyhába. Kiérve letörli az izzadtságot a homlokáról, körbetekint és így szúl a még mindig ott várakozó varázslóhoz.
-Na, azt hiszem mindent leszedtem. Az ebédnek is feltettem melegíteni a vizet. Egy óra felé kész is lesz. Hát, de megszomjaztam ebben a melegben. Ha akarsz te is igyál valamit, a ház vendége vagy.
Elkezd magának csapolni jóféle tárnamélyi söröcskét. |
Enger a pultnak dőlve unatkozik, odalép imbolygó főnökéhez:
- Biztos nemkell segítség?
Mivel érzi a manabéklyó felszívódását szívesen próbálgatná erejét és hát ez a dolga is na. MÁrmint hogy amíg itt pincérkedik ami belátható időn belül véget ér. |
//szemiranisz 4986-os üzijére, mert megint nem akarja elküldeni kapcsoltan//
lassan a lányra néz, arcá próbálná fürkészni, de nem tudja....minthogy már rég dél van, a manabéklyó már elmúlt, így van lehetősége egy kis varázslatra:
bár nem szereti kihasználni képességeit, meg nem is szereti telljességével saját hasznára fordítani erejét, de a nő kíváncsivá tette
megereszt egy gyengébb igazlátást, éppen annyi időre, hogy megláthassa a nő szemét, tehát tényleg csak egy pillanat:
a nő gyönörű zöld szemei elkápráztatjátk...
"hmm..illik a hajához...szép"
gondolja, majd ökölbe szorult keze elernyed, s a nő felé fordul:
-meghívhatom egy kupára? - teszi fel cinkos mosollyal és gyermeteg zelídséggel arcán... |
Éppen, mikor egy kivételesen magas tányértoronnyal igyekszik vissza a konyhába. A lány ekkor állítja meg.
-Hát, gondolom láttad azt a hatalmas lebegő földdarabot a város közepén? Az az Aréna. Ha felmászol az első emeletet tartó fákon és kitartóan kutatsz rátalálsz egy jóságos és vénséges druidára. Na az az ő agya úgy vág, mint a penge. Na nem azért mert olyan éles.. sokkal inkább mert olyan vékony. Nálla jó kezekben lesz a sebed!
Továbbindul viccesen kacsázva a tányértoronnyal a konyha felé. |
//sry...valamiért az oldal egyik nap bejön, másik nap nem...:S//
Xojertha épp gyógykenőcsöket készít Arylinnel.
-Igen, szívem, az angyalfüvet a mantikórméreghez...köszönöm segítséged. Ennyi szerintem elég lesz. Feltöltöttük készleteinket...van véralvadást elősegítő kenőcs, gyógyfőzetek, sebkenőcsök, ellenmérgek...jut eszembe, Jaknak is kellenek. Heh...a mérgekhez ért, de az ellenmérgeket bezzeg rám bízza...a lusta disznó...bocsáss meg, nem akartalak megbántani.-simogatja meg a mellette röfögő vadkan fejét.
*sóhaj*
-Varázspárbaj...ha már erre is sor került, minden bizonnyal vér is fog majd folyni. Jobb, ha felkészülünk...ide úgysem fognak jönni, a hegy tetején gubbasztó kiorgok látványa elé ahhoz, hogy a botor kalandozók eszébe idézze a sárkányok pusztító őstüzét...csak nehogy az tartsa őket vissza attól, hogy sérüléseikkel hozzánk forduljanak, hisz a természet ereje a legjobb regenerációs képességekkel bír. Arylin, kedvesem, légy szíves, azokat a tégelyeket...köszönöm. |
//Nos, még egy könyvben jegyezte meg egyszer egy udvari fővarázsló, mikor pár mozdulat után helyet foglalt az üres levegőn:
- Nos, fiacskám, jobb, ha ezt megszokod. A varázslók már csak ilyenek: néha varázsolnak.
Ugyanezt üzenem.// |
| //Minden oké! Megvannak a karakterek!? Bocs! // |
Bolint
-Köszönöm,-oda csoszog Lordékhoz és meg várja mire rá figyelnek-bocsánat a zavarásért uram, tudna mondani valamilyen helyet vagy személyt aki eltud látni egy kisebb sebet, és kezére jelezvén amin jól nagy kötás van teljesen át vérezve. |
Mivel ha itt rászárad a vér a padlóra neki kell felmosni úgyhogy, Enger gyorsan kimondja amit tud:
- Sajnos nemvagyok járatos a városban. De ha megkérdezi a főnök urat biztos tudja kihez kell fordulni. Alapesetben egy vérzést még eltudok álíltani de most a legkevésbé sem. Persze lehet hogy valamelyik mágiahasználó tud segíteni valamilyen szinten a baján. Bár a mágiát itt folyton folyvást próbálják elfolytani.
Ezt semmilyen szinten nem szereti de ha valaki bevéd egy asztalt vagy egykét rőföt maga körül aztmég megérti. |
megfogja föl hajtja
-tud valakit ajálani? |
Enger látja hogy a lánynak komoly vérvesztesége van. Egy cseppnyi törpepálinkát kever egyszerű kis itókába és leteszi az asztalra:
- Tessék de jobban járna ha egy gyógyítót látogatna meg. Mondjuk egy druidát vagy valami hozáértő mágust. |
| -legyen keverék-mondja erötlenül |
- Szíverősítőt vagy valamit ami itt helyben padlóra küldi kiskegyed?
Bemegy a pult mögé. Nem mindegy hogy valami kellemesen ütőset iszik az ember vagy törpepálinkát illetve apja kijózanítóját. |
feláll kicit szédelegve és oda megy a pulthoz
-valami erőset szeretnék-és leül magába roskadva, nagyon szarul néz ki kötése át ázot. |
-Üdv széphölgy, jól esett a fürdő? Á, már éreztem jöttöd, nem sok leányzó úszik ilyen illatfelhőben, mint te -mókázik a törp, majd hallgat egy sort és végig nézi Ulien és Lamranel fagyos bemutatkozását.
-Nem hétköznapi feladat? -kérdez vissza meglepődve- Ez csak egy egyszerű kis kocsma, még ha a látogatói gyakran tartogatnak is meglepetéseket. Nincs szükségem semmilyen természetfeletti dologra. De ha mégis kell valami, nem felejtlek, s szólok azonnal.
Felkel és megigazítja testméretéhez képest mulatságosan vastag ővét.
-Na, most leszedek az asztalokról. Addig kettesben hagyom a fiatalokat. De ne rosszalkodjatok, mert mindjárt szétcsapok köztetek! Na, mindjárt visszajövök, ígérem.
Kacsint egyet, kiviszi az asztalról a már üres tányérokat és elkezd leszedni a többi asztalról is. Nem igényli Enger segítségét, akkor szólt volna. |
Orion a lány mellé áll, s úgy nézi a tekercset: óvatosan átveszi a papírdarabot, majd így szól:
- Én tanultam rúnaolvasást meg sok mágikus szöveg megfejtését: ez alighanem egy igen bonyolult varázsige. Van róla fogalma, milyen hatása lehet? |
| -Menjünk-válaszolja a lány csendesen,amjd feláll,és kígyója,meg persze Orion kíséretében elhagyja a fogadót.Mikor már elég messze járnak,előveszi a kis bőrtokot,és megszólal:-Ez egy ősi tekercs,egy mágustol loptam..De nem szertném,ha a fogadóbeliek elkezdenének érdeklődni felöle.A mágus a nyomomban van.-közben bontogatja a tokot,és kiszed belöle egy régi pergament,mely furcsa jelekkel van tele-Nem tudtam megfejteni... |
//Gratulálok kicsifiam. Remélem életed hátralévő részében nagyobb örömöd nem lesz. De legalább monitor fejedet bólogatva örülhetsz majd ennek (y)
Bocsi Enger. Hogy őszinte legyek én már ezért nem várom az ilyen "jubileumokat". Mindig jön az ügyeletes hülye és tönkreb. az egészet. Így szokott ez lenni -_- // |
na jólvan,a 10000-est meghagyom neked :P |
| - Tán szeretne kimenni? Sétáljunk. - válaszol Orion, érti a lány aggodalmát: ennyi mágussal idebenn még a saját gondolatait is nehéz eltitkolnia. |
// Ezt én akartam! Legalább néha bentlennél! Te utolsó ...***-sípszó-***... nem is látom a neved a topicban de csak ezért bejösz! Ráadásul az én mániám szórakozni az ilyen számokkal. Eddig is rosz napom volt de most végleg tönkretetted :'( //
Enger közben veszettül unatkozik a pultnál. |
| Nagyot sójat-Nem üzenet..De erröl itt bent nem szeretnék beszélni,túl sok a kíváncsi fül-néz Orionra jelentősségteljesen... |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
