| -Ha csak a tekercs kéne neki-keserűen felnevet,amjd elkomorodik-Előbb vagy utónn úgy is rám akad,én pedig elfáradok lassan...Amúgy meg semmire sem tudom használni a tekercset,csak eladni tudnám... |
| - Jogos - mondja megfontoltan Orion - de ha sosem deríted ki, hogy mire jó ez a tekercs, akkor feleslegesen vállalod a kockázatot, hogy ez a varázsló erőszakkal vegye vissza. |
| -Nem félek,csak óvatos vagyok-felete hidegen lány,és szemében gyilkos tűz égett-Megtanultam az idő folyamán,hogy nem szabad mindenkiben megbíznom. |
Orion nem akar lemaradni a lány mellett, ezért nagyobb lépéseket tesz, miközben igyekszik tempóját megtartani.
- Érthető. Attól fél, hogy kapcsolatban állhat evvel a másik mágussal? Itt egyhamar nem akad a nyomára. Ez város elég távol esik a birodalom központjától. |
| -Köszönöm,de nem szeretném kihasználni a lehetőséget.Nem tudnék benne bízni*hogyan bízhatnék az ismerősében,mikor benne sem teljesen*gondolja,és gyorsan elteszi a tekercset,azzal megszaporázza lépteit. |
// Orion figyelmét most sok minden elkerüli Rap, mert nincs benn a fogadóban  Csak ma, elnézem neked ^^ //
Orion a lány mellett sétálva válaszol:
- Én ismerek valakit, aki alighanem nálam jobban ismeri a tekercsek rejtelmeit: én csak a varázskották fejtésében vagyok járatos. Ha gondolja, megpróbálhatom megkérni, hogy segítsen... bár viszonyunk viharos. Szó szerint. |
A törp nyugtázza Xojertha szavait. Kicsit áll is tétlenül a vendég mellett, majd látván, hogy maga is talpra tud állni tovább indul. Nem közömbös Wolio iránt, csak már sok sebesült kalandozót látott már, hogy ne rendítse meg a látvány. Kisvártatva megérkezik egy kancsó társaságában, hogy ismét beszélgethessen két vendégével. Elsőre nem úgy néz ki, mintha sokat békült volna a helyzet ahhoz képest, amikor elment leszedni.
Ekkor egy ismerős alak tűnik fel a lépcsőfordulóban. Akik három napnál régebben érkeztek még nem láthatták. Ő egy nagyjából huszonöt éves ember, középmagas. Sem fegyvere, sem vértje. Bőre sápadt, mint a fogyó Hold, teste acélos és rugalmas, mint a karikába hajlítható Jidori penge. Egyedül bal karján láthatók csúnya, mély hegek, melyeket rendkívül forró lángok hagyhattak. Haja halványszőke, s minden lépésénél úgy lobban, mintha csak szélfuvallat kapna bele. Legszokatlanabb talán az ezüst színű szeme, mely átható, mint a mélységes mély szakadék s nyugtalanító, mint a vihar előtti csend. Szinte szikrázik belőle a tudás világossága. Mozgása légies, mintha sétája közben a padlót is csak ritkán érintené a lábával. Egy táncosnő kecsessége csupán rút ork battyogásnak néz ki mellette. Ruhája egyszerű posztó, melyet nehézvértek alá szoktak venni. Egy pecsétgyűrű ékíti kezét -hasonló mint a törpé- kétséget nem hagyva klánbeli hovatartozásáról. A gyűrűn lévő szimbólum egy szárnyaló pegazus (a törpéén egy sáska található). Fabiot az! A Viharmágus kipihenten, elégedetten néz körbe. Az utóbbi időben tekercseket írogatott. Az elmúlt három nap alatt majd féltucatot alkotott, ami azért derekas munka. Lassan végiglépdel, néhány ismerőséhez -Vándorhoz, Raptorhoz- odaköszön. Meglepetéssel tekint a Mélysötétből érkezett látogatóra: a drow lányra. Persze fogalma sincs róla, hogy valójában ez egy átok hatása. Orion figyelmét nem kerüli el a mágus felé villámló tekintete. De neki nem köszön Fabiot. Útja Xojerthánál végződik, aki épp szedelődszködik. Az öccséről beszél meg valami tégelyekről. Csak a mondat végét kapta el, így számára ez nem hordozott információt.
-Üdv, fődruida! Mi még nem ismerjük egymást. Fabiot vagyok, a Száműzöttek Klánjának egy Viharmágusa. Híred messze megelőzött téged! |
//azt hittem, a másik varázslód familiárisa. sry.//
Sir Vertumnus látja Aurangorasterinen, hogy nem épp a megfelelő szállást kapta.
-Társ? Á, értem. Nem is tudtam, hogy mágusok is sárkánylovasnak mennek...úgy tudtam, nincs meg hozzá a kellő kondíciójuk...na de mindegy. Megpróbálhatod rábeszélni zöldsárkányainkat, hogy engedjenek be maguk közé, de nem hiszem, hogy engedékenyek lennének...tudod, születésükkör szüleik, akik most az Arénát őrzik, elkezdték őket tanítani a mágia minden ágára...és már ifjú koruk ellenére elsajátították a drakón mágiát...ismerik az összes varázslatot, mit egy kiorg elsajátíthat, és ettől nagyon nagynak kézelik magukat...-mosolyodik el.-Ezért csakis lovasaikat engedik a közelükbe. De nem gond...én vagyok a lovasa annak az izgágának, aki épp elkapta a legnagyobb nyakát...még nagyon fiatalok, ezért hiszik, hogy olyan hatalmasak...de persze megpróbálhatsz szót érteni velük. De nem ajánlom...szerintem érd be az istállóval, jobbal per pillanat nem tudunk szolgálni, sajnálom. |
-Köszönöm.
Fogja meg a bögrét és egy aprót kortyol belőle. Hátradobja hosszú, szőke haját egy sima fejkőrözéssel, és csak utána válaszol a kérdésekre- eléggé tömören.
-Asmarian, és köszönöm, de egyenlőre mást nem kérek.
Miután Enger elment, újra a gondolataiba mélyed, közben néha bele-bele iszik teájába. |
Fura ez a nő! Elmélkedik magában a barbár. Napokid egyedül lesi a bejáratot, most meg érdeklődik irántuk. Mindegy, amíg beszélek addig sem gondol a sebeire. Véli Vándor, majd beszélni kezd.
-Én a magas hegyek szülötte vagyok! Itt ismerkedtem meg Topáz anyjával, aki szintén barbárnak született. Gyönyörű, edzett kalandozó volt. DE elváltak útjaink! Majd néhány nyár múlva értesültem a lányom létezéséről. Az anyja nem tudott velünk maradni, és én sem gondoztam még csecsemőt. Így a népemhez vittem, és mostanáig ott nevelkedett. De történt valami, amivel még én sem vagyok igazán tisztában. És a népem sem szívesen beszél róla! Azóta vannak Topáznak ilyen furcsa képességei. Nem bezsél, csak az agyamban hallom a hangját. És ha meg is szólal, akkor egy idegen-hátborzongató nyelven beszél. Amit még senki nem fejtett meg. Szinte minden mágikus jelenség kivált belőle valamilyen reakciót. Holt pozitívat, hol negatívat. És az utóbbiak miatt, már egyre többet fő a fejem! Féltem őt, de riaszt az ami vele történik. Ugyanis nem igazán rajongok a mágiáért! Maga hogy van ezzel, ugye nem egy félresikerült ige okozta ezt? Int fejével a nő karja felé. És reméli, hogy talán most választ kaphat a sebek eredetére. DE ha nem az se baj, legalább a nő figyelmét sikerült lekötnie egy időre. |
| -lehetséges-mondja csendesen-igen köszönöm jobban vagyok, nem nem házi kedvenc-enél le vitte hangját-mesélne magukról picit? |
//Altahnis tünde, de sebaj...//
Aranyparázs félelemmel teljes tisztelettel bámul a többi sárkányra, és azonnal tudatja velük hogy nem akar semmi rosszat, és nem akarja a területüket sem megsérteni. Sir Vertumnust azonban félelem nélkül fogadja... hiszen egyszerűen tudja róla, hogy nem ellenség.
- Üdvözletem, a nevem Aurangorasterin, de melegvérűeknek csak Aranyparázs. Hogy familiáris lennék? Nem mondanám... inkább csak egy társ. Altahnis mester egyelőre nem szándékozik idejönni, a Nyúvadt Feketesárkányban szállt meg.
"Mekkorák voltak... ők vörösek, gyorsabban fejlődnek nálam... de egyszer még én is megnövök akkorára, sőt, nagyobbra is!"
Aranyparázs elég régóta tudja magáról, hogy különbözik a vad sárkányoktól. lassabban fejlődik, ám mivel Altahnis kínos gonddal ügyelt a mágikus tanulmányaira, emiatt biztonságban érzi magt, hiszen érezte, hogy a három másik inkább az erejét használja, és a mágiába még alig tanultak bele.
Mikro azonban istállót ajánlanak neki, kissé elszontyolodik. talán állatnak nézik, vagy hátaslónak, hogy ilyen helyen akarják elszállásolni? Nem ehhez szokott... |
Amikor Aranyparázs a Lovagvár közelébe ér, három kissárkány röppen a magasba, és köröznek körülötte. A sárkányok, habár csak pár évesek, máris 3szor akkorák, mint Aranyparázs, bizonyítva, hogy ők tisztavérű sárkányok, akiknek már a tojásuk is alig fért volna be a fogadó ajtaján. Kérdések záporoznak a behatoló agyába...~Ki vagy? Mit akarsz? Ez a terület a mi territóriumunk!~ Mikor kiszedték a válaszokat, lenézően tekintenek rá...egy sárkány, aki egy ember mágus szolgálatába állt...aztán leszállnak, és a várfalon levő balliszták, amik észrevétlenül a familiárisra szegeződtek, ismét a terepre céloznak. Aranyparázs megkapta az engedélyt a leszállásra. Egy fura, élő fából készült páncélzatot viselő férfi fogadja, látszólag fegyvertelenül. A férfiból erő sugárzik, és valami meghitt, otthonos aurája van.
-Gyere le, ne félj. Sir Vertumnus vagyok. Úgy értesültem, familiáris vagy. Ez...érdekes. Gazdád mikor fog megérkezni? Rendelkezésedre tudunk bocsájtani egy istállót, sárkányfiókáink egyike sem hajlandó befogadni szállására...ez sajnos érthető, hisz az ő területük. A gazdád hogy néz ki? Csak hogy a lovagok beengedjék majd, hogy ápolhasson téged. Amíg válaszolsz, kövess.
Sir Vertumnus elindul a vár kifacsart tornyai közt, és egy kis istálló bukkan elő a következő kanyar mögül. Kicsit lerobbant állapotban van.
-Sajnos ráesett az egyik kölyök, mikor repülni tanult...-biccent szeretetteljesen az egyik kissárkány felé- úgyhogy a lovakat máshol tartjuk. Eső nem lesz, meleg éjszakánk lesz, úgyhogy bizonyára nem fog zavarni, hogy nem nagyon lesz tető a fejed felett. Biztonságban lehetsz itt, Sheran áldása van a váron, és hatalmas védőmágia ül a falakon. A fizikai támadást pedig Lord Raptor guarni tervrajzai alapján épült védművekkel könnyedén vissza tudjuk verni. Az itteni falszakasz lovagjához bármikor fordulhatsz, ha valami kívánságod van. Megfelel? |
Vándor meglepődik a kérdés hallatán, és pár másodpercig bambán bámul a nőre. Aztán észbe kap, és válaszra nyitja száját.
-Köszönöm jól. Nem is értem, mitől oly nyugodt az elmult időben. Talán a maga álltal keltett események lekötik a figyelmét. És maga, jobban van már? Remélem nem egy házi kedvenc okozta ezeket a sebeket! Próbál puhatolózni a barbár. |
Barbáról a szemét druidára helyezi és figyeli az eseményeket:
-köszönöm, majd igyekszem korán elaludni, minden jót magának-majd vissza fordul barbárhoz, hangjában már több hang van:-hogy vannak lányával?-hirtelen téma váltás mintha nem akarná hogy sebéről faggasák. |
"Meg kell hagyni, a druida érti a dolgát. Ha csak negyedannyira értenék a gyógyításhoz, mint ő..."
Altahnis vállat von, hiszen ezen nem érdemes morfondíroznia. Ő elmemágus, nem pedig gyógyító. Szépen fogja magát, és visszaül az aszatlához, közben pedig szemügyre veszi az újonnan érkezőt... és csettint egyet a nyelvével, elvégre ő sincs fából... |
Enger előkeríti a teát.
- Tessék. Kér még valamit? - nem ismerős neki a lány - Megtudhatnám a becses nevét ha nem veszi tolakodásnak?
Érdekes pincérnek látszódhat Enger. Fegyvert most nem visel pedig villámpálcája általában hátán van és most egyszerű zöld öltözéket visel mivel a másik reggel darabokra jött rajta. |
Egy fiatal elf lány toppan be a fogadóba. Talán csak a legjobb emlékezetűeknek rémlik fel az arca, de ez sem biztos, hiszen eddig csak egyszer járt itt. Az meg már hosszú ideje történt.
Fejbiccentéssel köszön, közben szemeivel érdeklődve nézi végig a vészhelyzetet a közelében, de nem sokáig bámészkodik. Keres egy nyugodt helyet magának egy kicsivel arrébb, nyugodt körülmények közt, és rendel egy bögre citromos teát. Amíg vár, néha odapislog még a beteg és segítői felé, utána elmerül saját gondolataiban... |
int raptornak, hogy kell ide még egy kancsó, ha nincs, akkor szerezzen valahonnan...de ha végképp nincs, akkor talán...
-estleg ha nincs, egy kupa vérborra meghívhatom? - kérdezi gyerekesség játékos mosolyával arcán. Így, hogy a nő megemelkedett, több fény vetől arcára, s az alapvonalakat már ki tudja venni a jobbak szeme...s az elfek is ezek közé tartoznak
hősünk magában cask ennyit jegyez meg:
"WOW!!" |
A druida egy bólintással vesz tudomást arról, hogy megérkezett, amit kért, és szó nélkül kiveszi a vízzel teli tálkát és a tiszta rongyot a varázsló kezéből. Fogja a nő kezét, belemártja a vízbe, majd a ruhadarabbal kipiszkálja a sebből a porszemcséket és egyéb bekerült, oda nemvaló dolgokat. Ez Wolio számára túl hosszú, és túl fájdalmas procedúrának ígérkezik, ám ha eddig sem mutatott ki fájdalmat, valószínűleg most sem fog.
Xojertha köpenye zsebéből kivesz egy kis zsákocskét, és kivesz belőle egy marék barna port, amit a sebre hint...utána a tégelyből vesz egy kis trutyit, rákeni a sebre. Érintése hideg, nyugtató hatású, valamilyen oknál fogva nem okoz fájdalmat az idegen anyag a szervezetének. Az anyagból ken egy keveset a kéregdarabra is, majd a ronggyal szorosan odakötözi a sebre, melyre valószínűleg egy szisszenés lesz a reakció. Utána feláll, mormog valamit képzeletbeli bajsza alá, aztán elf fül számára is hallhatóan kijelenti:
-Aztán korán feküdjön le, hölgyem, különben holnap reggelre maradni fog egy heg. Ha ügyesen lefekszik napnyugtakor, akkor holnap, ha leveszi, teljesen regenerálódott majd a bőr, és nyoma sem lesz.
-Hé, Raptor. Ez a vendéged este korán fog lefeküdni, rád bízom, hogy így is legyen...ha gondolod, adhatok őrzőt, hogy ne zavarják éjszaka, de ezt is inkább rádbíznám. Én akkor megyek is. Hölgyem...Raptor...többiek...ha a lókötő öcsémet látnátok...mondjátok meg neki, hogy jöhet a tégelyekért. |
| -Hmm..a mágus akitöl-kis szünetet tart, gondolkozik hogy mondja-e végül:loptam.de ez hoszú történet *egyenlőre nem bízom még benne,hogy elmondjam neki*gondolja magában.-Anyit tudok,hogy nagy hatalma van,és nagyon kevesen ismerik ezt a varázslatot...szinte senki....de nem értek a mágiához-sóhajt-Valami nincs rendjén,Radder szokatlanul nyugtalan-néz le kígyójára-Szerintem menjünk tovább.. |
// Na megjöttem kis visszatekintés//
Enger meghozta a vizet meg a rongyot és amennyire tudta felmérte a druidát. Tényleg kétségtelen az ereje de, bár elsőre nem megállapítható, alighanem találkozott nála erősebbekel is.
Wolio sebén elcsodálkozik, csakugyan kevés állat vagy ahoz hasonló tud ilyen sebet ütni. Ember és egyéb értelmes lény kétségtelen bármilyen sebet képes okozni fegyverrel és, vagy mágiával. |
Xojertha felhorkant, mikor szemügyre veszi a sebet, és az a lusta felszolgáló még mindig nem hozta a vizet és a rongyot...
Motyog valamit, vet egy pillantást a tégelyre, aztán a sebre, majd a saját kezeire. Sóhaj. Gyengéden ráhelyezi tenyerét a sebre, mire az égések elhalványulnak, és Wolio már nem érzi úgy, mintha nyuznák...
-Ez csak a fájdalomra van.
Utána aranylóan felfénylik a keze, és beteríti a sebet is, mire a vérzés eláll, és a sebszélek összébb húzódnak.
-Ez meg felgyorsítja a regenerálódást. A sebet ki kell mosni, rákenjük a kenőcsöt, amely hatásába nem mennék bele, rákötözzük ezt a kérget a kendővel, és holnapra már kutyabaja lesz...HOL A VÍZ MEG A KENDŐ??? |
Ilyen sebet még az életben nem látott, és elég nehezére is esik elképzelni olyan teremtményt, ami ilyesmit harap, szúr vagy karmol...
"Hol a fenében szerezhette? Ilyen dögökkel biztos nem akad össze fényes nappal az utcán..."
Altahnis összehúzza a szemöldökét. Aki ilyen sebet szerez, annak biztosan vaj van a fején... |
| Nő homályos tekintetével druidát nézi, meg sem rezdül az arca amikor hozzá és vagy a rögtönzöt kötést leveszik, pedig belül ordit a fájdalomtól, de már ara sincs ereje hogy ki adja, sebe nagyon furcsa nem lehet tudni pontosan mitől van, mintha valami egyszere meg vágta, meg harapta és meg égete volna.Bár a seb alig látszik hisz egész alkarját vérboritja,de ha valaki felfedezi sebkörül sötét pici pontok vannak, amik tán kisebb sebek.Lány egy idő után megérzi hogy a barbár néz és felé forditja ködös szemeit:-köszönöm-motyogja mind a barbárnak, druidárnak és a mágusnak. |
| Vándor kiváncsian figyeli, hogy tüsténkedik a druida a nő körül. Gondolatai mégis a nő körül járnak. Vajon mikor, és hogyan sérülhetett így meg! Miért bámulta oly mereven tegnap az ajtót, és miért nem kért elöbb segítséget! Tiszteletet érdemel a kitartása, de meggondolatlanság is volt idáig húznia. Nem is beszélve arról, hogy ha valami komoly baja lessz, még a városiak is szájukra veszik a fogadóbelieket. Egy biztos, a nő eddig sem kereshette a társaságot. Ha olyan bizonytalan volt, hogy nem kért segítséget. Mindegy, végül is az ő élete. Azt tesz vele amit akar. Azzal mélyen a nő alig rezdülő pupilláit fürkészi. |
Altahnis visszaér, és meglepődve látja a bent ügyködő druidát.
"Hamar ideért... és szinte szikrázik az erőtől... olyan erős aurája van, hogy még szabad szemmel, varázslat nélkül is látom!"
A tünde megilletődve lép be, és megszüntet minden aktív varázslatot magán.
- Fődruida... - hajol meg, bár tudja, hogy nem figyelnek rá. A hatalom azon kevés dolog közé tartozik, amit tisztel... és ez alapján Xojerthának jó sok tisztelet kijár... |
A fejvadász itt unja meg, és mivel mindenki a nővel foglalkozik, észrevétlenül el tud tűnni, Enger batyujával együtt.
Pár perc múlva belép Xojertha a fogadóba, egy kis tégellyel kezében. Odalépdel a nőhöz...nem nehéz kitalálnia, ki a sebesült, hisz szinte körülállják. Halk, ám tiszteletet parancsoló hangon megszólal.
-Menjetek arrébb, had férjek oda...még arébb, levegőt is kapjon szegény...nézzük csak...szép kis seb...megengedi, hölgyem?
Az elf létére vénnek tűnő személy megfogja Wolio kezét, és megtekinti a sebet. Engerre téved tekintetete...Jak leírása alapján ez lehet a kisegítő személyzet.
-Hé, te ott. Hozz vizet, meg valami tiszta rongyot. De azonnal!
Nem nézi, hogy Engernek van-e kedve elmenni vízért, természetesnek veszi, hogy segítsenek neki...akár megteszik, akár nem. A tégelyben levő valamit, amit leginkább trutyinak lehetne nevezni, tovább kevergeti, lerakja az asztalra, majd odalép az ajtóhoz. Tekintetével végigméri, ráhelyezi tenyerét, és valami mormog...aki elég közel van, mágikus szavak helyett annyitt hallhat, hogy "Áh, tökéletes. Pont ilyen fajta fára van szükségem." És az ajtóról leválik egy tenyérnagyságú kéregdarab...nem, mintha az ajtó nem lett volna szépen megmunkálva, az a kéreg most nőtt, pillanatok alatt. A druida elégedetten szemléli, majd visszalépdel a nőhöz, annak reményében, hogy Enger már hozta a vizet és a rongyot, amit kért...jobban mondva követelt. |
-Azt hiszem, ebből nem lesz ma kirándulás, kisasszony. - morogja Altahnis az anyanyelvén, majd Vándorhoz fordul:
- Azt hiszem, jobb lesz, ha magam megyek gyógyítóért. Ültesd le valahová, itt leszek, lehetőleg az egyik druida társaságában, pár percen belül.
Azzal a tünde szépen kezébe kapja a ragjelzésül is szolgáló botot, majd az ajtó felé veszi az irányt. Mikor kint van, szépen, méltóságteljesen ellebeg a cirkusz felé... elvégre egy mágus nem rohanhat csak úgy, mint egy mérgezett egér.. gyalogolnia pedig szintén elég szégyenletes. Teleportálni viszont nem tud... |
| -oh, kö..szönöm szépen-mondja alig érthetően- igen jól jönne..egy kis...segítség-akadozva beszél.Barbár érezheti hogy már csak ő tartja talpon a hölgyet. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
