| Halványan elmosolyodik, s elindul vissza az előző helyiségbe. Egyre csak azon gondolkodik, hogy miket mondott az elf. Örül, hogy megismerhette, s kezdi sajnálni, hogy előítéletei voltak vele kapcsolatban. De mindegy: ezen már nem tud változtatni.
Némán leül a helyére, s azonnal a szájához emeli a kupát. Feltekint a többiekre. |
//légszi az elf irjon rendesen ne mindent kisbetűvel mert igy elég zavaró ovlasni a szövegét köszi, na mosmár én is aktivizálom magam az utóbbi fél évben nem voltam valami aktív  //
Melkor odaül Vándor mellé. Reméli még emlékszik rá a törpe hisz több kalandot is átéltek együtt. Ha másról nem talán a rossz helyre lőtt tűzlabdákról felismeri majd.
- Üdv Vándor mi van veled? Ő a te lányod? - mutat Topázra. |
könnyei felszáradnak, mire Ulien befejezi beszámolóját, így normálisan tud a nőre nézni. egy vékony mosoly húzódik végig arcán, amikor odaérnek, hogy megszökött otthonról, mintha csak saját vadságát és szabadságvágyát látná ebben a tettben.
-hát... - mondja végül - nem tudtam, hogy a tolvajlányok tudnak ilyeneket csinálni az árnyakkal...bár néha sajnálnám is, ha minden tolvaj*LÁNY* - hangsúlyozza ki - képes lenne arcát így elrejteni...akkor nem lenne gyönyör az életben.
úgy mondja, mintha Ulien tisztában lenne rendje törvényeivel.
-nos, már mindketten tudunk valamit egymásról...már csak önmagunkat kell megtalálni...de arra rá érünk bent is egy kancsó bor mellett - tér vissza a maszk, de még megjegyzi, mielőtt bemennek - ez a viselkedés a társamé volt... - itt megint elhalgat, de gyorsan visszatér a gyermeteg viselkedés - de azért nekem is jól áll - kacsint a lányra, majd kinyitja az ajtót, és előreengedi
//...// |
A lány csöndben végighallgatja az elf történetét: a világért se szólna közbe. A végén azonban feltekint. Tudja, hogy fájdalmas emlékeket bolygatott meg.
- Részvétem - mondja, s hangjában együttérzés csendül. "Sokkal többet mondott, mint amennyit vártam" Úgy érzi, neki kellene most mondani valamit: hiszen mindketten mondanak valamit. Sokáig nem akaródzik neki megtörni a csendet. "Olyan ünnepélyes" gondolja, de sajnálattal eltelve belekezd saját kis történetének elmesélésébe:
- Gyermekkorommal én se kívánlak untatni: a város, ahol felnőttem, nem valami érdekes hely egy idegennek. Néhány évvel ez előtt kedvet kaptam az utazgatáshoz...- mondja, de hamar ráébred, hogy nem egészen így történt. - Szóval, megszöktem otthonról. A legközelebbi városban éldegéltem tovább - mások pénzén. Tolvaj voltam, s félnem kellett azoktól, akiket megloptam, és azoktól, akik elől megloptam az embereket. Lassan a legjobb barátaim lettek az árnyékok, s egyre inkább érdekelni kezdtek. - Itt tart egy kis szünetet, hogy átgondolja, hogy mit is mond. Sóhajt egy rövidet. - Néha olyan érzésem támadt, hogy közülük vagyok egy, és nemsokára befolyásolni tudtam őket... bár minnimálisan.
Ekkor feltekint Lamranelre, s arcárol eloszlatja egy rövid időre az árnyékfátylat. Egyenlőre elégnek találja beszámolóját. Csöndben vár. |
Vándor még mindíg nem érti, hogy hová tűntek asztaltársai! S közben még ketten elhagyják a fogadót. Ám valószínűleg ez nincs kapcsolatban Topázzal. Egyedül a furcsa nő maradt vele az asztalnál (a lányát kivéve), de mintha ő sem lenne önmaga. Topázra néz, s reméli lánya komunikál majd vele. De nem történik semmi. Ez már több mint gyanús! Odafurdul a nőhőz és megszólítja.
-Úgy tűnik, hogy még mindíg nem érzi teljesen jól magát! Ugye ehez semmi köze a lányomhoz? Itt kissé zavartnak érzi saját kérdését, ezért máshogy teszi fel azt. -Akarom mondani, nem történt semmi furcsa magával az elmúlt pár percben? |
mégegy mély sóhaj hagyja el ajkait, felnéz bánatosan, majd belekezd:
-majd én - mondja fájdalmasan - engem egy hegyi kolostorban neveltek, amióta eszemet tudom, már fiatalon kiderült tehetségem a mágiához...de szerintem nem telljesen ez érdekel...hanem idekerülésem, mert egyrészt a kolostori élet nem épp a legizgalmasabb - itt a lányra néz, s egy halvány mosoly húzódik végig arcán - és látom, egy kicsit untat is.
-nos, ideúton, amint már mondtam raptornak is, egy hegyen ereszkedtem le, de azt nem mondtam el neki, hogy volt egy társam is...Neravina-nak hívták. Szóval vele ereszkedtem le, elviekben a sziklaszirt veszélyes, de lehet, hogy a mesterek segítettek hatalmukkal, mert egy lény se támadott meg minket. Egyik este az egyik hasadék-barlangban táboroztunk, valami zajt csapott, én és társam egyszerre ébredtünk, de ő sajnos pont beledőlt abba a valamibe, ami egy másodpercel később porrá omlott, talán egy vázát megunk élőholt lélek volt... - itt lehajtja a fejét, hogy takarja könnyeit, s ebben segít hosszú haja is, visszanéz a lányra, s szemei alig láthatók - nos, mindenesetre én ránéztem Neravinára, ő is rám, de az ő szeme tűzvörösen világított, s én is majdnem ott vesztem; így...csak a legjob barátomat...és az első nőt, akit eddig a legjobban...szerettem...meg...meg kellett ölnöm
//...// |
Ulien megvonja a vállát, s nyújtózkodik egyet.
- Rendben - mondja. Várja, hogy az elf belefogjon mondókájába, de van egy érzése, Lamranel is erre vár.
- Nos... kezded te, vagy kezdjem én? - kérdezi. Halk hangja komolyságot sugal, de mondata végén elmosolyodik, s alig hallhatóan nevet. Sejti, hogy neki kell majd kezdeni. De inkább megvárja az elf válaszát: sóhajt egyet. |
felsegíti Ulient, majd amint a nő elindul, sóhajt egyet, a tröpére néz, s egy "elnézést, pillanat"-ot kifejező biccentést küld neki, majd a nő után megy. Járása most sokkal szabályosabb, szigorúbb és határozott, nem úgy, mint ahhogy eddig viselkedett.
Lassabban baktat hősünk Ulien után, ezzel öntudatlanul is a "süt róla a komolyság" efektet éri el, de nemsokkal később eltűnik az ajtóban...
lassan lépked a nő felé, de megáll tőle jó 2 méterre, mutatva jelenlegi távolságtartását. Nekitámaszkodik az egyik cölöpnek, hirtelen jobbra billenti fejét, melytől nyaka hatalmasat roppan, s egy félig fájdalmas, félig megkönnyebből grimaszt vág
-erre már szükségem volt - ezzel már fel is készült, hogy ugyanezt megismételje a másik irányba, melytől megint csak hatalmasat roppan...újfent; majd Ulienre néz.
-jó, én is mesélek magamról, de akkor te is - mondja, mert nem szeret egyoldalúan harcolni...ergó nem szereti, ha más többet tud róla, mint ő arról amásikról. várja mit lép a nő. |
Ulien elfogadja a segítséget, aztán szó nélkül elindul az istáló irányába. Közben egyfolytában az elfen jár az esze, s megváltozott stílusán. "Hátha többet tudok majd..." gondolja, s meg se áll az istálóig, ahol megvárja az elfet.
- Itt csakugyan négyszemközt vagyunk - mondja Ulien, szinte azért, hogy elkerülje a kínos hallgatást. Végignéz az istálóban, majd megfordul. Ésrevétlenül végigméri az elfet. |
bár arca nem rezdül, semmit sem árul el jelenlegi érzéseiről, ez új, még magának is , de tudja, hogy igazából zavarban van...eddig az elzárkózott életből először akarják kirángatni...nos ez nem is lesz nehéz, szemeit becsuklya, sóhajt egyet, megingatja fejét, beleiszik borába, s sajnálja, hogy nem látja szemlélője arcát, pedig érzi annak tekintetét magán, s így előrehajtot fejjel felpillant rá...eléggé bizar egy látvány:
csak az láthatja, hogy mi van arcán, akifelé éppen néz...és az most nem a bentiek, hanem Ulien arca, s azon belül is keresi annak szemét.
arcán egyfajta belenyugvás tükröződik, még egy sóhaj, s in uliennek:
-talán az istálónál tudunk beszélgetni...addigis meg tudod mutatni merre van a fürdődézsa - kacsint a lány felé színlelt vidámsággal, hogy leplezze valamennyire érzéseit a többiek előtt, felkel, s kezét nyújtja a lánynak, hogy felsegítse... |
Ulien egy pillanatra meglepődik a stílusváltáson. "Ennyire borzalmas lenne a múltja?" A nő halkan sóhajt, majd felemeli a kupát, de még nem iszik belőle.
- Ha nem szeretnél róla beszélni, ne tedd - feleli tetetett közönnyel. Beleiszik a borba, s ismét sokáig mered maga elé, a múltján merengve.
- Tudod, én bizalmatlan vagyok... nem is lehetnék másmilyen - mondja nagyon halkan, hogy az elfen kívül más alig halja. - Nem várom el tőled, hogy kiteregesd legapróbb titkaid: én se tenném.
Nem érti, hogy miért beszél ilyenekről. Már olyan rég volt, hogy bárkivel is megosztotta volna a gondolatait. Eleinte inkább az illem miatt kezdett csevegni vele, de szép lassan érdekelni kezdi az elf.
- Ha óhajtod, beszélgethetünk négyszemközt is... engem az nem zavar. ;)
Lassan belekortyol a borba, szemeit egy pillanatra se veszi Lamranel arcáról. |
ránéz Ulienre hősünk, felvonja jobb szemöldökét meglepetten, s amennyire csak tudja, végigméri a nőt, h felfedezze szándékát, de nem tudja megítélni, annak ellenére, hogy jó a szeme...de a következő pillanatban megmozdulnak az árnyak a nő csuklyája alatt, és már érti, mért nem tudja megfigyelni.
gondolatban sóhajt egyet, majd elekzdi a mondókáját:
-nos - kezdi lehangoltan - ha mondani akarnék is valamit, akkor is azt négyszemközt teném, mert nem éppen a legpublikusabb - a múlt miatt kín ül ki egy pillanatra arcára, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik - de amennyire te sem bízol bennem, és amennyimident elhalgatsz, miért mondanék én is többet?
a kérdés mintha tényleg komolynak mutatná az eddig szórakozott kedvű, gyermeteg énnel rendelkező elfet...lehet hogy tényleg ilyen...de ezt is kitudja
//mert h én se tom, az 1000000%// |
- És te, Lamranel? - kérdezi váratlanul megszokott halk hangján. Belekortyol a borba, majd az asztalra teszi a kupát, s mindkét kezét köré fonja. Sokáig ül csöndben, aztán felpillant.
- Te nem is meséltél magadról semmit.
Ahogy elgondolkodik a férfi arcát fürkészve, eszébe jut valami. Egy rövid pillanatra az elf megpillanthat egy csillogó, zöld szempárt, ahogy tekintetét az ő tekintetébe fúrja. Aztán újra csak az ajkakat és az állat láthatja a csuklya alatt, s előbbi körül halvány, komisz mosoly formálódik. |
Ulien sokáig kuncog magában Raptor tömör összefoglalásán az előző estével kapcsolatban. Végignézi, ahogy az elf az unalomtól szenved, majd halkan nevet.
- Hm... Tegnap este valóban nem voltál valami beszámítható álapotban. Kész csoda, hogy eltaláltál a szobádig, anélkül, hogy bármi komoly bajod esett volna.
Megint nevetgél, egy kicsit felszabadúltabban. |
//elnézést, de erre csak ennyit tok kinyögni...WOW, ezt desokáig alkothattad
off end//
unalmában ásít egyet, látja, hogy ha lesz is valami, ahhoz neki nem sok köze lesz...bár manatartaléka már majdnem feltöltődött az elmúlt idő alatt.
hol Ulienre, hol Raptorra néz unottan, mert a nő még nem csinlált semmit, amitől elnevethetné magát, vagy esetleg felhúzhatná magát rajta, s a törpe se csinál semmi egyebet, csak van
"ez egy kicsit uncsi, legyen már valami"
gondolja, de a következő pillanatban inkább úgy dönt, hogy beletörődik, unottan megvonja vállait, ingatja egy kicsit a fejét, majd a kupáját a szájához emeli s leöblíti egy kis trópusi esővel a szaharát ami a torkában alakult ki idő közben |
// Bocs de Engernek sietős volt és tényleg nemjut eszembe Melkor kicsoda-micsoda. Annyit beírtam hogy meglátta.
Az a harcos meg nem nyűgöz le mindenkit, én meg még jópáran nemvagyunk itt Zulgor elvileg mostanság fog visszajönni. // |
| egy remek harcos tér be a fogadóba kecses tündér teste mindenkit ámulatba ejt |
| // Melkor fél-oldszkúl arc, akit Rap meg én szépen lassan próbálunk átszoktatni a 'Fórum-Diablo'-ról a 'Fórum-szerepjátszás'-ra. Amúgy meg sztem rossz ötlet játékon belüli írásra offal reagálni. // |
// Anyám te mikor mentél el? Nem is emlékszem rád de komolyan csak nagyon ismerős a neved. Egyébként igen de jelenleg nincs itt és a jelenlétében ne nevezd lókötőnek mert pár nap múlva már megint csatázós kedvében lesz jelenleg van egy veresége.
De most tényleg ki a franc a karaktered?//
Egy villanás kiséretében Enger megjelenik Althanis mellet. Zihál kissé láthatóan fárasztó volt az a pár perc amíg távol volt. Letesz egy kis fekete gömböt Althanis elé az asztalra.
- Tarsd kéznél, erszényben vagy zsebben - zihál - ha hozzáérsz vörös lesz és tudunk telepatikusan beszélni.
Nemlehet róla visszakövetni hogy Enger hol van és gondolatot se lehet olvasni egyedül Althanis és Enger közt tesz lehetővé oda-vissza telepátiát.
- Valószínűleg még most, este vissza jövök. A főnök úr nem örülne ha eltűnnék. Holnap estére kész is vagyok... Nos viszlát.
Befejezte kézjeleket de még volt ideje szemügyre venni a jövevényt. Valahonnan ismerős.
A klón a pult mögött áll. |
Egy ismerős alak lép be a fogadóba. Köpenye kissé tépett és arca is megviseltnek látszik. Csendesen leül majd kér egy italt.
- Még mindig az a lókötő mágus a csapos? |
| -Szerintem egyenlőre nem éjszakázom a fogadóban.*elgondolja,hogy kicsit megtréfálja Oriont,így hát pár ügyes mozdulattal ellopja az idélző erszényét* |
Orion megvárja, hogy a lány eltegye a kis figurát: ezután elfordul, s folytatják sétájukat.
- Ha szabad megkérdeznem, nem is szándékozik a fogadóban éjszakázni a jövőben? Marad a vadonnál? |
//pontosítva tanév vége de az sem jobb (de nem baj megoldom// |
-Itt voltam?tényleg-elkezd gondolkozni-nem tudom miért mentem föl, hm...nem tudom mi lelt...-majd látja maga is máguson a pánikot aki majd elhagyta a helyet és Vándor kérdéseire válaszol-Nem nem értem valamiért be pánikolt valami rosszat hallot vagy nem tudom-majd Topázra néz-mi is van vele?asziszem már mondtad-mondja kissebb zavar van hangjában, mint ha emlékei egy része eltünt volna....
//sajnos anyám megörült...igy évégégig otthon nem gépezhetek vagy is ha ő otthon van...ilegálisan minnél többet fent leszek)most is suliból írom soraim |
| //Továbbra is kéretik az angol szavak használatát mellőzni. Nincs mágiablock. A mágiamegfékezés (esetleg disztrupció) mennyivel szebben hangzik.// |
Vándor értetlenül nézi, ahogy a mágus igen sietősen elhagyja a fogadót. A társaságában lévő nő felé fordul, és megszólal.
-Maga érti ezt? Mi lelte ezt a mágus!? |
//ennyire bepánikolt...//
Altahnis lassan végül kezdi visszanyerni a józan eszét. A félelem ugyan még távolról sem múlt el, ám immár képes legalább részben objektívan szemlélni az eseményeket. Úgy dönt, a legjobb, ha minél távolabb kerül Topáztól, és amúgy is érdemes lenne megnézni, hová is küldte a barátját, úgyhogy szépen összeszedi a felszerelését, fizet, és kiviharzik a fogadóból a Lovagvár felé. Ha kell, úgyis megtalálja valamelyik mágus a módját, hogy elérjék. |
// Most Althanis ennyire bepánikolt vagy ennyire hülye?
1: Ha a mágikus hatások ingerlik Topázt csak felpiszkálod a démont.
2: Ha valóban olyan bika ez a démon nem állítja meg néhány pajzsocska.
3: Mért nem megy arrébb egy asztalt és figyeli csendben az eseményeket esetleg bevág egy szíverősítőt?
Csak ennyit akartam növelem a hszszámom XD // |
| Altahnis lázasan kutat az emlékei között, előszedve minden általa ismert erős vagy kevésbé erős védővarázslatot, és elkezdi magára sorolni... lassan a sorakozó védőburkok már szinte a levegőt sem engedik be, manakészlete pedig a negyedére apad... de annyira retteg attól, aki Topáz testében rejtőzik, hogy még ezt is kevesli... pedig, ha már rámadásban nem éppen szaktekintély, védelemben annál inkább... |
Enger beszünteti a kapcsolatot - kezei különböző figurákat írnak le az asztal alatt - és szól Althannisnak.
"Holnap ilyenkorra meglesz oldva. Nem kell izgulnod lényeg hogy addig ne szabaduljon el bízz bennem kicsit és végezhetünk vele. Hamarosan visszatérek. Nagyon hamar hogy tudjuk tartnai a kapcsolatot."
Feláll.
- Elnézést mindenkitől dolgom van hamarosan jövök.
Ezzel egy villanás kiséretében elteleportál.
Nyugodtan sétál nem látja senki csak néhány rágcsáló vagy mi. Egyszer csak mintha a föld nyelné el. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
