| A nő fejében is forog a kerék Rexről mert tudja hogy ismeri és azt is hogy közelről, nagyon is, de még se tudja miért. Át kozza mágát a multjárét |
| Mondom nem emlékszem életem nagy részére és valószinű akkor kaptam meg vagy tán igy születem ,de már probáltam többször is leszedetni, leszedni magamról, de nem sikerült. |
| Armand hangtalanul távozik a tavernából |
| Keglo (meg az éjszaka) jöttére jöttére Armand is felébred, s fél szemével fürkészi a tavernát változások után kutatva (és meg is találja azt Keglo szeméjében). |
Hirtelen megszólal valaki akit eddig sneki nem vett észre és eddig a fogadó ajtaajában ált.
-Engem is megjelöltél de nem öltél meg. - szól Keglo mert igen ez Keglo volt, visszatért, egészen biztos hogy ő volt, a kis aranykarikával és minden egyes porcikájával.
-Szerintem csak kitaláltad ezt a betegség mesét, hogy megmentsd magad a lincseléstől. De engem megjelöltél és nem öltél meg. Vagy őrült vagy, vagy hazudsz. Ha őrült vagy akkor megöllek, ha nem akkor elöbb megínozlak aztán megöllek. - szól Keglo és csendben közelebb lkép a nőhöz, egy kirántott karddal. |
| A Nosferatu a fogadó sarka-felé vette az irányt leüt majd lehunyta fél szemét (merthogy csak ennyi volt neki)és aludt. |
***"Rexet egyre mélyebb gondolatok ejtik rabságba.Honan ismeri ezt a nőt fogalma sincs! De olyan mintha testvérek lenének de Rex nem tud arról ,hogy testvére van, lehet szülei eltitkolták? De lehet ,hogy nem
-miért olyan ismerős ez a nő?? kérdi az elf-driád gondolataiba mélyedve.
-Honan ismerhetem és mért van az az érzésem ,hogy ez a nő valami közeli ismerősöm vagy családtagom lenne?? pedig nincs is rokonságom pár éve...
A szüleim említettek valamit amikor északa le szöktem inni a szobába mondtak valamit de de....már nem emlékszem mit...
Rex görnyedve fejét támasztja a nőt bámulva:
-Mintha ismerné.... |
fefce csodálkozva néz a csajra.
-Arra még nem gondoltál hogy ezt az átkot leszed magadról,vagy eggyáltalán ki rakta rád?vagy igy születtél?vagy valami...
Vagy egyszerüen elfogadtad magad ilyennek?Akkor szerintem ne csodálkozz azon hogy kergetnek. |
| Hirtelen kivágódik a taverna ajtaja, és Denisa robog be rajta. Majd' felrobban dühében, valamit nagyon litániázik nemlétező bajusza alatt. De azonnal abbahagyja, amint észreveszi a taverna közepén álló idegent; rökönye egyre nő, mikor egy vámpírt is kiszúr a pultnál. "Mi a frászkarika folyik itt már megint?!"-töpreng. Felborzolt idegei pihenésért sikítanának; de szokás szerint fütyül rájuk. Gyorsan keres magának egy kupa sört, és a legközelebb lévő Asztétól kérdi meg, mi is történt, míg távol volt. |
| csendes és sosem szokot beszélni vagy is ezt halloták, hogy szotlan bár ált azok talákoznak vele akik meg halnak. A csendet csak az eső erősődése töri meg de semmi más egy darabig. |
| Nő végig követi szemével Seirunt, majd a tömegre néz és megszólal: Érdekes gondolataid vannak-és elmosolyog, majd ismét komolyra vált és Seirunra nézz- Nevemet szeretnéd tudni? Engem csak Ugy szólítanak hogy Fekete Rózsa. hogy honan származom?- Rá nézz az elfre-Öszintén szólva nem tudom, vannak ismerős arcok a világban, de az élet ahonan tiszták a képek kb.: 17 éves korom körül lehetet de lehetem idősebb is de akkár ifjabb is most se tudom pontosan korom csak anyit hogy azota eltel ugy 8-9 év. Az előte lévő dolgokra egáltalán nem emlékszem. Szólank rólam történetek hogy előbb valakit elkábítok aztán rémeket látt és utána egy héten belül meg ölöm. Sajnos ezek igazak, bár az hogy egy héten belül meg ölöm nem igaz, de mondjuk nem is én tehetek róla, ez nálam kb.: olyan mint telihod a vérfarkasnak, csak nekem uj holdkor jön elő, előtte lévő egy nap és utána lévő nap egy része, akkor szoktam ön kivül lenni nem emlékszem semmire, de rá jöttem hogy akkor vannak azok a bizonyos megjelőlések. Aztán utána valamikor előjön hogy aki megjelőltem felkeresem és megölöm vagy is erre jöttem rá mert azokra az időszakokra nem emlékszem, bár néha megszoktam álmodni. Én ált egy sima kalandozó vok egy ekkor átokkal igy elégé meg tanultam tul élni a dolgokat, bár sajnos egyre nagyob hurokba vagyok-mutat az Inkvizitora- Már ők is követnek, nem tudom miért, és sok mindenki meg akkar ölni de hát ilyen az élet de eddig sikerült tul élnem, de az okot betegséger/átokra vagy nem tudom mire nem találom, pedig kutatom, de máshol nem talákoztam még ilyennel. Hát igen a Sors ki fürkézhetelen, nem értem egyes a dolgokat.-elhalgatot egy ideig néma csend uralkodot a tavernán, azok az emberek akik már többet hallotak róla tudják hogy a lány |
| -Kösz. -mondta a Nosferatu és most már csak saját gondolataival volt elfoglalva. |
| - Szerintem azt már megjavították a múltkor. - teszi még hozzá. A fixírozott személy meg úgy néz ki, hogy némasági fogadalmat tett a közelmúltban, esetleg megszeppent, de valószínűbb, hogy összeszedi gondolatait. |
| Armand hidegen hagyva Seriunt tovább buherálja a pultot |
| - Sokféléhez. - válasza kurta s épp oly hideg, ahogy a kérdést kapta. Figyelemre sem méltatja, most épp fixíroz valakit és erről nem hajlandó lemondani. Még egy pillantás erejéig sem. |
Armand leül a pult mellé mert ugyancsak régen beszélt már más humanoid egyedekkel. Seriun-ra nézett koponyaszerű arcával miközben kihúzta száraz bőréből a kis lövedéket.
-Miféle fajhoz tartozol?-kérdezte hidegen.
Majd Káin csatlósa némi betegességgel a pult fáját piszkálgatta és halkan mormogott valamit. |
Közvetlen közel megy az idegenhez, ilymódon már csak 10 centi és a magasságkülönbségük választja el őket. Seirun felmorran, ezzel is nyugtázva, hogy az idegen akinek most inkább meg kéne magyaráznia, mi is történt valójában, az pont nem figyelt rá, amikor kellet volna. Hátat fordít, elindul a pult felé és ott leül egy székbe, az idegen felé fordulva.
- Mesélj te! - szűkül a szem, reccsen a gerinc, a kéz. Az amúgy is borús nap még jobban el lett rontva. Ez sem fog sokáig tartani, rövidesen minden meg lesz magyarázva és akkor... - Nem nekem kell megmagyarázni, hogy miért üldöznek. Csak szeretném tudni: "Mi a neved?; Ki vagy?; Hol születtél, éltél?; Mi történt?; Miért hagyod, hogy üldözzenek?; - Aszte beüvölt: -Hol szedted össze ezt a pöpec üldözési mániát?" - már meg is húzta magát valaki mögött, Seirun folytatja- és úgy általában minden fontosat, amit felhasználhatunk, hogy kihúzzunk a csávából, ha úgy gondoljuk, mindent elhiszünk. Ha nem, akkor csinálsz felőlem, amit akarsz. - Mindezen szövegek hosszú bonyolítása közben a többesszám csak rá meg az öccsére vonatkozott, de ismerve a Sorsot, a többiek is belebonyolódnak (Remélem?), a tavernát építhetik újra (Ezt inkább hagyjuk ki...), satöbbi. Hmm. Jó kilátások! Izgalmasak! Már ha úgy hozza meg Sors, hogy az épület egyben marad. Nyugodtan nézi a leülni sem akarót, válaszra várva. |
Rex belép a Tavernába vagyis belépne ha a nő mágikus aurája engedné. az elf driád nem foglalkozik túl sok mindennel és áttöri az aurát egy könyed mozdulattal elmegy a nő mellet és leül fefce mellé (nagyon álmos hiszen most kelt föl)
-mi történt amég aludtam???
egy jó 10 percel később Rexből kiáll az álmatagság és kiváncsian figyeli a nőt mintha ismerné mintha közelről ismerné de nem jut eszébe honan...
a nő is ugyanúgy érez mintha ismerné Rexet de mégis olyan távoli a dolog. Talán gyerekorukban Igen gyerek korukba ...Rex ezen mélázik és bámul... |
Habár nem ismeri a hölgyet,Fefce máris néminemű szimpátiát érez iránta,látván milyen jól kezeli ezt a helyzetet.
Ugy gondolván rá egyenlőre nincs szükség,elkezd barátkozni egy korsó sőrrel,de a szemét a szituáción tartja. |
| Habár éltében elsőnek tituláltak inkvizítornak. De egy kelésekkel tarkított vámpírt, a hejzetedben, érthetőnek tartom ezt a reakciót . |
| A nő egy pillanatra elmosolyog, aztán szintén komolyra vált:-Ugy érzem itt nem vagyok nagy biztonsában-szólt és a tömegre néz.-Le engedi a kezét de a láthatalan mágikus aura ugy félmétere töle még mindig áll. |
| A nő meg se rezzen a füle mellet elszálló törtől.-Csak nem meg akkartok ölni?- néz végig a tömegen meg akad a szeme a fenyegető orkon, meg csoválja a fejét és igy szól:- miért ölnétek meg? Hissz élve sokkal többet érek. Emellett szép mesék áldozatai vagytok, a mesék amik rólam szólnak, miből gondoljátok, hogy igazak? Mi van ha mesék másik ember gaztetei de engem hibáztatnak, vagy mi van ha simán nem is léteznek csak vlaki kitalálta hogy eltegyen láb alól.-erre nem gondoltatok-bár lehet hogy törvényen kivüli vagyok,de nem biztos!lehet hogy meg tetem azokat a dolgokat, de nem biztos! ha nem mondjátok el mi volt nem is tudok válaszolni, mert biz tudom hogy enyi élőlénnyel nem birnék el egyedül.-Seirun veszi észre egyedül hogy jobb kezében meg jelent egy fuvó cső, és mondandója közben egy Inkvizitor lép elő akit idáig senki nem fedezet föl mert csukjája rejtete arcát, de most elő lép és rajta tundököl az inkvizitorok jele, nagyon gyorsan támad, de a lány villámnál is gyorsabb reflexei miat el is lötte a fuvó cső tartalmát. A nagy darab melák össze esik, látszik rajta hogy csörgedezik benne egy kis barbár vér. Mielőt más is támadna a nő feltartja a kezét és megszólal:- Nem méreg, csak a világ leg erősebb altatója, szóval holnapra már ébren lesz. |
| Bár arca nam látszik mert a sötét és nehéz csuha eltakarja. |
| Mert hogy érdekli az ork sorsa. |
| Armand a nosferatu feltápászkodott a sarokból |
Aszte enyhe pillantást vet az orkra. Nehéz és hosszú töprengéssel tudná csak eldönteni, hogy az idegen most bajban van, vagy sem. Nővére nyugott léptekkel szűkíti a távolságot, kezében a tőr lefelé áll, mint a gilkosoknak. Seirun fél fejjel magasabb. A tőr az idegen füle mellet áll meg a falban, merőlegesen arra.
- Semmi jót, ellenszenves idegenektől. - suttogja, hogy csak az idegen hallja. - Én nem szólok nekik. |
Az ork felkapja a fejét. Ugyanis idáig azt az egyik asztalon pihentette a nagy sörözés után. Persze nem aludt. Csupán tüzetesen megvizsgálta, hogy vannak-e barlangrajzok belülről a szemhéjján. Utolsó emléke, hogy fülig érő vigyorral gratulál a csereberélő fazonnak a derék helytállásért.
Megnézi magának a belépő nőt. Elég nyeszlett, meg csúnya is. De sebaj, Surr sem egy szívet melengetően szép figura. Minden esetre egész jól dob tőrrel. Megnézi jobban a körözési lapot. De hiszen ez az a nő! Felkel az ork, majd fenyegetően közelebb meg. Látja, hogy a nő pásztázza a tömeget, hogy ki néz gyanúsan, ezért gyanúsan kezd nézni. Kíváncsi, hogy hogyan reagál erre a lány. Tettei elárulhatják, hogy valóban oly' veszedelmes-e, mint mondta anno a kapitány. Ha mégis gond lenne? Néhány kardcsapás, vagy holmi méreg nem jelenthet halálos veszélyt a barbár masszív fizikumára. |
Lenéző pillantást vesz a cserésre, aztán Seirun hoz fordul:
-Az attól függ, hogy mit mondtak.-közben a szemével még mindig folyamatosan fürkészi a tömeget-Mert tudni illik, hogy sok mesét kitalálnak egyesek. miket mondtak rólam és kik?- közben Seirun szemügyre vette a törtött, tökéletes egyensúly, rozsda mentes acél, szemmel láthatóan nagyon éles és valami anyagot is fel fedezzel a tőr hegyén, talán méreg. markolat és a penge találkozásánál egy drága kő nyugszik. a markolat csontból és kagylóból van, egykét jel és vészet van benne és a markolat végén egy tenger szinű drága kő ami mindig változik.Gyönyörű darabb. |
A gyűjtögető odamegy a nőhöz és így szól.
-Jónapot hölgyem nem áll szándékában néhány értéktárgyat cserélni további kincsekre?Szól a ronda fickó mosolyogva,látszik hogy ráizgult a nőre és mivel nem tudja kiről van szó azt hiszi esélye is van a nőnél. |
- Az üldözött vad, - szemétkedik Aszte - valahogy mindig magátol megy a vadászlakhoz. Bár úgy néz ki, a vadak őre épp a háznál van és védelme alá veszi azt.
- Ne pimaszkodj! - feddi meg Seirun, majd a plakáthoz menvén, fél szemmel figyelve minden mozdulatát szól az idegenhez - Általában nem érdekel, de... - közben kiveszi az idegen tőrét a falból és alaposan megvizsgálja - Igaz, amit mondtak rólad? |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
