| "Köszi a meghívást Rattus, nem fogadhatom el, mert amióta megvettem a kincskereső zsákot, csak úgy dől az arany. Viszont én szivesen meghivlak valamire." - dörmögi a barbár Patkány mellé lépve. |
| Cambino épp egy kisebb sárkányivadékkal küzdött, de Patkány hívását hallva otthagyja sárkányivadékot vérben ázva, inkább a kocsma felé az irányt. |
Vissza jött Elmira!
Cambino gyere te is.
Megvagy Hívva egy Tál ételre, és két korsó sörre. |
-Éppen hiányolni kezdtelek, fefce- mondja a lány és elmosolyodik. Átveszi a virágcsokrot.
-Ez gyönyörű - mondja a lány és orrához emeli a csodálatos csokrot. Egy pillanatra a szemét is becsukja.
- Azt hiszem meg is sértődnék, ha máshová ülnél - mondja és kedvesen elmosolyodik. Majd a lány felpattan és a pulthoz siet. Kezében az üres szörpös üveg. Vizet tölt bele, visszamegy az asztalhoz és vízbe teszi a virágokat. Szépen elrendelgeti a csokrot.
- Merre jártál? Sok szörnyet levágtál ma? - kérdezi a lány és ismét elmosolyodik. |
| A Bárd visszatért, de mivel látja, hogy a társaságára most nincs szükség, cinkos mosolyal az arcán felmegy a szobájába lepihenni. |
Mihelyt belép az ajtón,sasszeme azonnal észreveszi hogy a rózsacsokor amit rábízott a fogadósra ott árválkodik a pulton.
Elmira a kis tündérvirágszál előtt viszont étel-italt kivéve üres az asztal.Ej-ej,kocsmáros uram,gondolja magában harag nélkül.Azzal odalép eElmira elé egy másik nagy csokor virággal,meghajol,átnyújtja az álmélkodó leánynak(legalábbis bízik benne hogy leány és nem asszony)és csak annyit mond:
-Ó szép és nemes hölgy enged meg hogy asztalodhoz üljek.-igenlő választ kapván letelepedik az asztal szembelévö oldalára,és vacsorát kér,miközben le nem veszi szemét a szembeülő hölgy bájos arcáról. |
Belép a lány a fogadóba. A konyha felől edények csörömpölését hallja, nem látja fogadóst, de gondolja, hogy a konyhában lehet. A pultot egy csoda szép vörös rózsa csokor díszíti.
- Ez a fogadós...Csak nem megtalálta az igazit?- mormogja és elmosolyodik... A pulton megtalálja mindazt, amire szüksége van. Így minden további nélkül elvesz a pultról egy tál mákrózsa-pitét, egy kis üveg áfonyaszörpöt, egy poharat. Erszényéből pénzt tesz a pultra... Letelepszik egy üres asztalhoz... Kitölti az italát. Megkóstolja a mákrózsa-pitét... Fenségesen érzi magát, csak fefce hiányzik neki. De reméli, hogy előbb-utóbb benéz majd. |
| A Bárd is elindult kalandozni... |
| Nyílik az ajtó,fefce szalad be gyorsan a fogadóshoz:-Hopp ez majdnem nálamaradt-azzal odaad egy csokor virágot a fogadósnak:-ha megjön Elmira odaadná neki?addig tegye vázába hogy el ne hervadjon!vigyázzon rá mert van benne egy levélke is!!-Azzal egy marék aranyat nyom a vonakodó kocsmáros kezébe,és elszalad. |
Belép az ajtón,körülnéz:-Sehol senki?
nem szeretem az ilyet,mindenki oda van szörnyvadászni.Ezt nem türhetem,még a végén nekem nem marad!!!-azzal lelép. |
| Elmira elgedetten személi a férfi gyógyulását. Majd visszapakolja holmiját a hátizsákba. Zsebéből kiveszi erszényét. Rendezi a számlát, majd ő is indul. Várja sok kaland, ezer veszély. És ő utálja várakoztatni a veszélyt és persze a szörnyeket... Fürge, csendes lépteivel már az ajtónál jár. Egy pillanat és már távozott is a fogadóból. |
| Mintha kicserélték volna a testét!Elmira a tündérlány ápolása nagyon sokat segitett állapotán.Fefce illedelmesen megköszöni,kezetcsókol,és aztán bár egy kicsit sziszegve de elindul vadászni az éj teremtményeit. |
Garret, miután végignézte a gyógyítási manővert, előveszi mithril csodafegyverét, és gondosan tisztogatni kezdi. Közben halkan motyorog:
- Hajh, drága kis jószágom, sok sárkányfattyat küldtünk már a másvilágra, ugye? Sosem lesz nyugtunk, barátom...
Elmélyülten simogatja a fegyverét, majd a páncélzatát kezdi fényesíteni. |
- Nem semmi - bólint elismerően Elmira. Majd kiborítja hátizsákját a pultra. A fogadós enyén rosszalóan tekint rá. Éppen most törölgette le a pultot. Elmirát ez egy cseppet sem zavarja. A halom kacatnak tűnő holmik között keresgél.
- Hoppá, ez kerestem - derül fel tekintete egy apróbb poros taskot szorongatva kezében. Majd tovább keresgél:
- Hová bújtál? - kérdezi mérgesen a kutatás közepedte. Egy gyanús küllemű papírcsomagot emel ki. Feltépi a papírt. Textil darabkák hevernek a csomagban. A port rászórja a textil lapocskákra. Majd beborítja vele fefce oldalán a sebet. Az egyik kezével tartja a lapokat, a másikkal egy széles textil tekercsből letépett darabbal próbálja átérni a férfit. Persze ez neki segítség nélkül nem megy, ezért megkéri a férfit, hogy segítsen...
- Azt hiszem kész - nézegeti a lány a művét. Fefce csak időnkén sziszent fel, de Elmirának nem jut eszébe megkérdezni, hogy fáj-e. Tudja, hogy fáj csak illetlen dolog lenne érdeklődni. |
| Fefce leveszi az ingét és megmutatja az oldalát.Úristen!! egy hatalmas darabot harapot ki valami. |
A lány bólint. Majd kérdez:
- Hol is van az a sérülés? - hangja komoly. A hátizsákja máris az ölében hever. De még nem nyitja ki, csak figyel... |
| -Mivel ön ajánlotta fel hölgyem,ezért magát kérem fel hogy segitsen.-ránéz a bárdra:-elnézésedet kérem nagyjóuram de ahölgy segítségét kérem most. |
Megérkezik a bárd füvekkel felszerelkezve. Bár fefce most kérte meg Elmirát arra, hogy segítsen, de lehet, hogy inkább a dalnok segítségére vágyik. Ezt nem árt tisztázni:
- Azt hiszem, fefce uram, jobb, ha választ magának az önkéntes gyógyítók közül, aztán annak az egynek szót fogad – mondja kedves mosollyal az arcán. |
| enyhén meghajol:-köszönöm néked barátom. |
Ekkor lép be Arithon is, kezében a gyógyfüvekkel.
- Üdv mindenkinek, hoztam egy kis füvet Fefcének, csak el ne szívja, mert nem arra való... |
Fefce elpirul:-Hát megsérültem egy-két helyen,de nem vészes.Nem akartam hogy esetleg hivalkodónak tartson,ezért nem említetem meg őket,hisz a kalandozóélettel jár a sebesülések beszerzése.-Nagy levegő:
-De megmondom őszintén szives örömest elfogadnák egy kis segítséget azon sebeim ellátásához amiket egymagam nem tudok kezelni,ha nem veszi tolakodásnak eme kérésemet. |
Elmira elmosolyodik:
- Semmi baj. Párszor még elmondom, és biztos elfogad majd ilyennek...
Szinte lélegzet visszafojtva hallgatja a férfi kalandjait a másik létsíkról.
- Szörnyű dolgokon mehetett át. Sajnálom - arcán zavart mosoly.
- Meg kell vallanom, azonban örömmel tölti el szívemet, hogy gondolt rám ott a másik létsíkon - mondja kedves mosollyal. Majd ő is kortyol a poharából.
- És, hogy érzi magát uraságod most? Nem sebesült meg? Fáj valamilye? - kérdezi. A sebekhez ért, nem csak okozza, de gyógyítja is azokat. A hátizsákja mindig tele van üvegcsékkel, porokkal, szárított növényekkel, kötszerekkel. |
-Ó bocsánat,majd igyekszem fejbenntaratni.de sajnos ha ránézek kegyedre minden kimegy a fejemből.-hősünk mintha egy kicsit zavarban lenne,de próbálja palástolni.
-Hogy milyen az élet ott?szőrnyü,nem nekünk alkottak azt a világot.Én se mentem volna oda de sajnos egy ősellenségem kinek neve:a TECHNIKA ÖRDÖGE aki egy félisteni hatalommal rendelkező entitás egy nagyhatalmú varázslattal elragadott arra a számomra ismeretlen létsíkra hogy elpusztitson.Ott én megjártam a tehetlenség labirintusát,a kétségek viharos tengerét,az unalom sivatagát,mig az anyagi áldozatok oltáránál találtam meg a hazavezető kapu kulcsát.Névtelen rémekkel küzdöttem,ezer veszélyel dacoltam,és csak tüneményes szemedpillantása tartotta bennem a lelket,mert tudtam még halálom előtt legalább egyszer látnom kell téged!!-hösünk nincs hozzászokva az ilyen hosszú beszédhez ugyhogy nemcsoda ha kiszáradtak az ajkai,igyhát gyorsan kortyol a poharából. |
A lány pár pillanattal később veszi csak észre Fefcét. Az öröme szemmel látható. Aztán elpirul, még mindig nem szokott hozzá, hogy bókoljanak neki, majd más okból lesz ismét vörös a feje.
-Ej,ej Fefce uram, már igazán megtanulhatta volna, hogy magam fizetem az ételemet és az italomat- nem mérges a hangja, inkább csak korholó. Aztán elmosolyodik:
- És milyen a másik létsíkon az élet? - kérdezi dallamos hangján. |
| Megpillantja a hírdetményt a falon,és elérzékenyül.-Ó,a jó öreg L3cso meg akart menteni?és még segítőket is toborzott?Ó milyen megható.-teljesen elérzékenyül,igy azt is elnézi L3cso-nak hogy rosszul irta ki a nevét. |
Fefce felébred,lassan bizonytalanul feláll körülnéz,meglátja azt a nagyon kedves hölgyet akivel éppen akkor beszélgetett amikor gonosz ellensége elrabolta.
-Üdvözlöm hölgyem,elnézést kell kérnem öntől hogy a multkor olyan gyorsan eltüntem,de sajnos egy pándimenzionális gonosztevő elrabolt.de ezer veszélyel is megküzdve is visszatértem hogy önt újra lássam és halljam bársonyos hangját.
Fogadós,légy oly kedves és gondoskodj rólam és eme bájos hölgyről étel,ital szempontjából.-azzal egy nagy halom aranyérmét rak ki az asztalra |
Napok óta nem járt a fogadóba. A harcok minden szabad és nem szabad idejét lekötötték. Most azonban éhesen-szomjasan-fáradtan belépked a kocsma ajtaján.
-Jó napot az uraknak! - üdvözli a fogadó vendégeit. Letelepszik a szokott helyére a pultnál. A kocsmáros már rutinosan tölti az áfonyaszörpöt és teszi a lány elé a szendvicsét. Elmira csak bólogat a gyors kiszolgálás láttán. A szendviccsel gyorsan végez. A szörpöt pedig lassan iszogatja. |
| -hol vagyok?Á valaki kényelembe helyezett?Őrök hálám,bárki is volt.-azzal elalszik. |
| A Bárd kicsit csalódott, hogy nem indulhatott távoli kalandozásra, de azért örül Fefce visszatérésének; felhapja az ájult testet, és hátul kényelembe helyezi, utána elindul gyógyfüvekért... |
| megnyilik egy mágikus kapu,a fogadó közepén és fefce esik ki meztelenül,véresen,lefogyva,ahogy becsukódik a kapu mozdulatlanul fekszik. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
