Vissza a Főoldalra
 

Hírek, változások
Mi is az az Álomfogó?
Az Álomfogó világa
Megjelent kiegészítők
Szabálykönyv
ÁFK-t forgalmazó boltok
Rendelés
ÁFK klubok
Lapkereső
Versenykiírások
Álomfogók Szövetsége
Versenyszabályok
Versenyszervezőknek
Chat, üzenőfal
Fórumok
Toplisták
Letöltés
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Az Álomfogó világa - az Álomfogók

A Világfa egyik legtitokzatosabb népe az álomfogóké. Bár a Hetek szinte mindenről tudnak, értesülnek, ami a Tetejetlen Fán és a Valóságban történik, az álomfogók létezéséről több mint száz esztendőn keresztül mégsem volt tudomásuk. A révülők olykor ugyan beszámoltak arról, hogy a bőrükön ismeretlen varázsjeleket viselő, a gondolat sebességével elsuhanó álomlények bukkantak fel a legkülönbözőbb álomvilágokban, de olyannyira megfoghatatlanok voltak e jelenések, hogy senki nem vette őket igazán komolyan.

Mikor azonban Holló, a sötét varázslónő (valójában az egykor világuralomra törő Lúdvérc nevezetű ős-boszorkány értelemmel felruházott bűbájos lova, aki mindenféle alakba képes volt belebújni) a Hét Sárkányőr életére tört, az álomfogókról is lehullott a lepel. Gergő, aki (bár eredetileg ez esze ágában sem volt!) felrévült a Gyökérszintről egészen a Lombszintig, és így elnyerte a Farkas nevet, véletlenül bukkant rá Álomföldére, s ismerte meg az álomfogók addig rejtező történetét. Szvapna, az álomfogók törzsfője fogságba ejtette a fiút, segítő szellemével, a Kölyökfarkassal együtt, majd a palotájába vitette őket, hogy ott elmesélje nekik, kik is az álomfogók, és honnan származnak. A legjobb, ha az eredeti történetbe olvasunk bele, hogy mi is birtokosaivá váljunk a titoknak:

Szvapna felleghajtóját ráteríti az egyik fotel háttámlájára, majd piszkavasat véve a kezébe, megbökdösi a sárga szikrákat hányó fahasábokat. Mögöttük az őrök kívülről csukják be az ajtót, így csak hárman maradnak a szobában. Gergő azonnal a kölyökfarkashoz lép, és leveszi róla a nyakörvet, majd tétován toporog, és a falakat plafonig beborító könyvek rengetegét nézi. ősi köteteknek látszanak, gerincük fakult a sok olvasástól, de azért néhánynak ki tudja betűzni a címét. Csodálkozva fedezi fel az éberek világának legkedveltebb meséit, fantasztikus, varázsos történeteit. Mintha a könyvtár tulajdonosa csakis olyan köteteket gyűjtene, amikben révülők szerepelnek.

Szvapna, aki időközben egy hatalmas merőkanál segítségével forró teát töltött két bögrébe, szintén felnéz a könyvekre.

- Álmok - mondja halkan. - Éberek és révülők látták, és jegyezték le őket. Mind megtörtént. Az egyik a való világban, a másik itt, az álmok birodalmában.

- Te gyűjtötted össze őket?

- Az álomfogók találtak rájuk - Szvapna int Gergőnek, hogy üljön le a fotelba, s maga is helyet foglal. A kölyökfarkas olyan otthonosan heveredik el gazdája lábánál, mintha mindig is ebben a szobában töltötték volna estéiket.

- Kik vagytok ti? - Gergő elszakítja kutató tekintetét a könyvekről, és Szvapna átható, zöld szemét vizslatja. - Rólatok soha nem beszéltek a révülők.

- Mert nem tudják, hogy létezünk. Még a Hetek is csupán sejtik, hogy van egy nép a szellemvilágban, amelyik nem osztja meg titkait sem az éberekkel, sem velük. A városunkat alaposan elrejtettük a Világfa lombjába, s nem szeretjük a látogatókat.

- Miért hívjátok magatokat álomfogóknak? És miért...

- Csak sorjában! - nevet fel Szvapna, és kezébe veszi párázó bögréjét. Az álomfogók vezetője cseppet sem daliás. Sőt, alacsony, pocakos, és már alaposan benne járhat ötvenes éveiben. Mégis sokkal barátságosabb, mint bármelyik révülő, akivel eddig Gergő találkozott. A fiúnak fel kell idéznie az emléket, mikor ugyanez a férfi dárdájával rátámadt Wataturura, nehogy megfeledkezzen az óvatosságról.

- Elhiszem, hogy a kérdések futóversenyt rendeznek a fejedben, de nem szabad elkapkodni semmit - beszél tovább Szvapna, miután óvatosan kortyolt teájából. - Az álomfogók valaha egyetlen, kicsi törzs volt, méghozzá az éberek valóságában. Az esőerdők mélyén laktunk, távol minden más néptől. Békében éltünk a természettel, a Sárkány soha nem haragudott meg ránk, mert mi sem bántottuk őt. Ez volt az éber életünk. De éjjel, mikor aludtunk, képesek voltunk kóborolni az álomvilágban is, méghozzá akaratunk teljes birtokában. Nem az álomképek irányítottak minket; mi alakítottuk az álmainkat.

- Van egy mesterem… - szól közbe Gergő. - ő szenoi, és a népe szintén képes irányítani az álmait.

- Ismerjük a szenoikat - biccent Szvapna. - Az álomvilágban ők közeli rokonaink. Már majdnem mindarra képesek, amire az álomfogók.

- Miért, ti mire vagytok képesek?

Szvapna elmosolyodik.

- Mindenre - mondja. - Mi álmodjuk ide ezt a várost, körülötte az erdőket, benne a különös állatokkal, s a hegyeket a látóhatáron. Országunk összes fűszála, apró bogara, tó fenekén heverő kavicsa összehordott álmokból került ide.

- Tehát ezért vagytok álomfogók! Bejárjátok az álomvilágot, és ami tetszik, azt ide álmodjátok, a saját birodalmatokba.

- Így valahogy - Szvapna néhány pillanatra lehunyja a szemét, mire a kandallópárkányon álló tükörben feldereng Boglárka alakja. Gergő közelebb akar menni a képhez, mikor Szvapna kinyitja a szemét, és a jelenés eltűnik. - Bárkinek az álmába képesek vagyunk belopakodni, lehet az éber, vagy révülő. Az álomfogók népe immár egészen az álomvilágban él. Kitanultuk összes tudományát, és így képtelenség elcsípni közülünk bárkit is. Éber testünk már rég nem létezik a dzsungel mélyén. Kénytelenek voltunk átköltözni ide, a Világfára, mert az esőerdőket irtani kezdték, s hamarosan minket is felfedeztek volna. Nem akartuk, hogy az éberek szolgákká tegyenek minket. Vagy ami még rosszabb; ránk kényszerítsék a saját álmaikat.

- Inkább végleg átrévültetek ide?

- És megálmodtuk a saját birodalmunkat - Szvapna szemében öröm csillan. - Szeretünk magunkban lenni, ezért a révülőknek sem szóltunk, hogy itt vagyunk. Erős bűbáj védi az országunkat, így titokban maradt a létezésünk.

- De a városban nem csak olyan álomfogókat láttam, mint te - int az ajtó felé Gergő. - Úgy értem, az utcákon mindenféle különös lény mászkál, s mintha egészen közönséges éberek is volnának közöttük.

- Teljesen mindegy, milyen a külsejük; ők már mind álomfogók, mivel csatlakoztak hozzánk. Először azt hittük; örökké megőrizhetjük létezésünk titkát. Hiszen itt, ha egy álomfogónak útban van a hegy, alagutat álmodik bele, vagy egyszerűen átrévül rajta. Mások álmaiba lopózva bármivé álmodhatjuk magunkat, s ha mégis meglátnak, csak ki kell törölni az emlékünket az illető fejéből. Ez ébereknél nagyon könnyű; ők úgysem vesznek komolyan semmit, amit az álmaikban látnak.

- Mégis hiba történt.

- Valamit nem vettünk számításba - bólintott a törzsfő. - Nevezetesen azt, hogy nem csak mi, de mások is szívesen elmenekülnének az álomvilágba, méghozzá véglegesen. Van közöttük szellemlény, aki valaha egy éber vallás istene volt: a való világban megfeledkeztek róla, így hontalanná vált. Csatlakoztak hozzánk révülők, akik tökéletes nyugalomra vágytak, s előbb maguk mögött hagyták az éberek világát, majd a varázstudók birodalmát is. Olyan álombéli tudásra tettek szert, ami érdemessé avatta őket arra, hogy közénk álljanak. S végül rengeteg éber is elvetődött hozzánk.

- Éberek? - ámul Gergő. - Hiszen ők még a révülők létezésében sem hisznek! Azt gondolják, mind csak mese, ami a te összehordott könyveidben van. Tudom, hiszen én sem gondoltam másként a varázstudókra, mint ostoba kitalációkra.

- Pedig hidd el, számos éber akad, aki annyira el van keseredve a való világban, hogy az álmaiba költözik. ők előbb-utóbb rátalálnak az álomfogók birodalmára, s ha akarnak, örökre ide költözhetnek.

(Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók - részlet
Magyar Könyvklub, 2002)

Az álomfogók tehát valójában menekültek, akik elhagyták a Valóságot, és végleg Álomföldére költöztek. Szvapna, a bölcs vezér óvta és vigyázta Álomfölde nyugalmát, mely fejlődött, gyarapodott, és a Világfa mesés tájain belül egy külön, elszigetelt mesebirodalommá lett. Holló azonban rászedte az álomfogókat, s majdnem Álomfölde pusztulását okozta. A végső összecsapásban Szvapna, aki az utolsó pillanatban ráébredt tévedésére, szembeszállt Hollóval, s ebbe belehalt.

Miután Gergő legyőzte a sötét varázslónőt, kiűzve gonosz lelkét Apollóniából, a Hetek úgy döntöttek, hogy Álomföldét érintetlenül hagyják. Szvapna örökségét, a csodás álombirodalmat továbbra is csak álomfogók lakhatják, más révülő csupán különleges engedéllyel léphet be oda. Álomfölde új vezetői Sete és Ambrus, Gergő nagyszülei lettek. ők valaha a Valóságban élő révülők voltak. Sete boszorkányként a Középső Világ Tűzköréhez tartozott, és a Sarlatán Ellenőrzési Hivatalban dolgozott. Férje, Ambrus doboló volt, a Felső Világ Tűzkörének totem-gyógyítója. ők ketten véletlenül keveredtek Álomföldére, s Szvapna nem engedte őket visszatérni a Valóságba, nehogy elárulják az álomfogók titkát. Sete és Ambrus megszerette az álombirodalmat, így végül szívesen vállalták, hogy Szvapna helyébe lépnek, és tovább őrzik az álomfogók nyugalmát.

Álomfogók azonban nem csupán Álomföldén élnek. Akad néhány kóbor álomfogó is, aki elhagyta a szépséges birodalmat, és magányosan bolyong a Világfa különböző szintjein. Nem sok vizet zavarnak, nyomukat alig látni, így a Hetek sem zargatják őket.

A Hollóval való kaland után alig fél esztendővel Gergő ismét álomfogókba botlott, méghozzá a Világfa gyökérszintjén, ahol pedig semmi keresnivalójuk nem lehetett. Ráadásul nem is csupán néhány kóbor álomfogóról volt szó, hanem több száz fős csapatról, melyet Hold Dühe vezetett. A Gergő és a bűbájketrec c. regényből (Magyar Könyvklub, 2003.) bárki megtudhatja, kik ezek a renegát álomfogók, akik megszöktek Álomföldéről, és egyetlen szándék hajtja őket: minél több rémálmot akarnak befogni.

Hogy miért, kinek a parancsára, s mire akarják használni a rémálmokat? Ez legyen egyelőre a Gergő és a bűbájketrec titka.


Bevezető | 1. A Világfa | 2. Révülők és éberek | 3. Álom és Valóság | 4. Az álomlények | 5. A Sárkány
6. Az Álomfogók | 7. A Jurták Szövetsége | 8. Sámánviadal


Létrehozás: 2007. szeptember 17. 11:21:54
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.