Vissza a Főoldalra
 

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Termékismertető - Alanori Krónika 125. (2006. május)
Termékismertető - Alanori Krónika 141. (2007. október)
Termékismertető - Alanori Krónika 140. (2007. szeptember)
Termékismertető - Alanori Krónika 139. (2007. július-augusztus)

A lista folytatása...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Ajándékok (Túlélők Földje novella)

- Szia! - üdvözölte Kirilarien a trollt, aki mintha mi sem történt volna, bambán ült tovább a szikláján. Már napok óta ezt csinálta. Az elf már attól félt, hogy beteg. Nem szerette volna elveszteni a barátját, hiszen már annyi kockázatot vállalt érte. Ha az apja megtudja, hogy titokban évek óta egy troll bébit nevelget... Pedig Rankhar nem volt olyan, mint a fajtársai. Szeretett nyugodtan üldögélni, hallgatta a madarak énekét, sőt néha még dúdolt is valami kis nótát, ami halványan emlékeztette Kirilarient a tollasok beszédére.

- Szia! - ismételte meg. - Hoztam neked korongokat.

A troll szeme felragyogott, mint mindig, ha a korong szót meghallotta, és bágyadtan az elf felé fordult.

- Fényes kooroongook?

- Igen - bólintott Kirilarien -, szép minták vannak rajtuk.

- Tüzecske - makogta Rankhar, és megnyalta a szája szélét. - Fogunk enni sok sült húst.

- Nem - molyodott el az elf -, nem tüzecske, virágok és arcok.

A troll lassan elvette a korongokat, boldogan forgatta őket, aztán lassan elcammogott. Az elf lánynak furcsa érzése volt. Meg mert volna esküdni, hogy füstszagot érez, de hát ki rakna tüzet itt, az erdő közepén...

- Három fegyverforgatómat, érted, három fegyverforgatómat vesztettem el! - fakadt ki a város polgármestere, de az előtte ülő férfinak a szeme sem rebbent. Nem látszott az arcán, de éppen gondolkodott.

- Mennyit kapok? - bökte ki végül.

- Ha elintézed azt a monstrumot, aki ezt csinálta, azonnal leszámolhatok neked tíz aranyat.

Haertan megrázta a fejét. A világégés óta többször próbálták már átverni, de ő tisztában volt vele, hogy mennyit ér az ereje.

- Tizenöt arany - mondta határozottan. - Minden emberedért fejenként öt.

- Rendben - egyezett bele a polgármester.

Haertan dühösen harapta meg a nyelvét, mint mindig, ha ideges volt, vagy valami nem tetszett neki. Ez a fickó túlságosan könnyen belement az üzletbe...

De ez már régebben történt, nagyjából egy hete. Nem szerette számolni a napokat, sőt az órák múlását is csak abból vette észre, hogy a bozótost erdő váltotta fel, aztán az erdő is egyre sűrűbb lett.

- Azért azt legalább elértem - gondolta -, hogy a tizenöt arany mellé a küldetés teljesítéséig kaptam egy teljes felszerelést.

A "teljes felszerelés" amúgy nem volt túlságosan értékes, mindössze egy fehér posztóingből, egy lándzsából, egy saruból, és egy fényesre pucolt pajzsból állt, de Haertan ennyivel is megelégedett. Ez legalább több volt a semminél. A tizenöt aranynak azonban lassan búcsút mondott, mivel a titkozatos szörnynek nyomát sem találta. Már kikérdezett pár halálravált remetét, de ők sem láttak semmit, csak kalandozókat.

A nap lassanként lebukott, és az erdő árnyai egyre ijesztőbbek lettek. Haertan idejét látta letáborozni. Behúzódott egy kényelmes barlangba, és végigdőlt a földön. Azonnal elnyomta az álom. Másnap hajnalban valami dünnyögésre ébredt. Valahogy így hangzott:

"Kooron...g!", és valami nyál is cuppant hozzá. Egy hatalmas alak állt a cókmókja mellett, és a pajzsát nézegette.

- Á, csak egy troll - gondolta, és megmarkolta a lándzsáját.

- Takarodj innen! - üvöltötte, de a troll meg sem mozdult, csak lenyűgözve bámulta a pajzsot.

- Nagy koorong...

- Hát jó! - morogta Haertan, és meglengette a levegőben fegyverét. A troll nyugodtan szemlélte mit csinál, de Haertan mégis látott a szemében valami furcsa vágyat. A földön fekvő három pajzsot már nem vehette észre...

Írta: Atrix (#1776)
A novella az Alanori Krónika 6. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 39 szavazat alapján 5.9)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Csere fázis (Túlélők Földje novella).

Létrehozás: 2003. október 5. 10:54:32
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.