| | | | | Fórum - Malkier utolsó 25 hozzászólása | | | | | |
| | | | | | | Gotar városa egy kisebb dombtetőn feküdt alacsony rönkfallal körülvéve. Ez inkább a vadak távoltartására szolgált, mint bármi egyébre. A tűztoronyban nem állt őrt senki, de a kapüőr messziről meglátta a közeledőket és kürtjébe fújt. A kürt mélyen szólt, az őr látta a Tridanteni egyenruhát. Néhány újabb őr is állt már a kapuban mire a négy lovas felért a dombtetőre. A táj békét sugárzott. Jerom elámulva nézett körbe a környező dombságon. Kissé távolabb lovasok léptettek egy gulyát hajtva, a szomszéd domb oldalában földművesek dolgoztak, egy fával megrakott szekér bújt ki az útra a nyugatra lévő fenyvesből. Tudta, hogy hamarosan megkondul a harang és ez a békés élet a múlté lesz. Haddur éles parancsokat adott a kapuőrnek, mire az lóra szállt és a város belselye felé kezdte vezetni a csapatot. A többi őr megütődötten méregette Bruntot és Jeromot. Felsőtestüket csak vért takarta, ingjeik, dolmányuk véres foszlányai lógtak csak rajtuk. Mikor meglátták Brunt hatalmas pajzsán az Arden ház címerét még nagyobb lett döbbenetük. Belior kereskedői gyakran fordultak meg a várorban Tridanten felé tartva, vagy gyapjút, szövetet vásárolni a helyi céhtől. Jeromnak idegenül hatott az apró meszelt parasztházak és a kétszintes boronaházak tömege. Hirtelen élénken vágott elméjébe az égő Beliori palota képe. Szívét keserűség mardosta. A városban csak pár magasabb épület állott. A lovasok az egyik ilyenhez léptettek. A kapuőr leugrott a nyeregből és eltűnt a városelöljáróság kapujában. |
| | | | | |
| | | | | | | Mire leszállt az est a négy lovas jókora utat tett meg a Tridanten északi határát képző, egyre emelkedő erdőségben. Hála a Haddur és Tamaz által hozott felszerelésnek szabályos tábort verhettek. Tüzet is gyújtottak a vadak miatt, még ha tudták is, hogy a tábor nyomait üldözőik megtalálhatják. Akadt szárított hús és még egy flaska Tridanteni bor is előkerült. Jerom áhitattal rágcsálta a szárított hust és egy-egy falathoz egész kulacs vizet megivott. A gyógyításnak köszönhetően újra kezdett visszatérni az ereje. A tábortűznél aztán feloldódtak az ellentétek. Haddur úgy becsülte másnap déltájban elérik Gotart. Az éjszakai őrködést a két Tridanteni vállalta. Tamaz és Haddur még hosszasan tárgyalt egymás közt. Halott bajtársukról is megemlékeztek. Brunt és Jerom elgyötörve a menekülés viszontagságaitól mély álomba merültek. |
| | | | | |
| | | | | | | Mire leszállt az est a négy lovas jókora utat tett meg a Tridanten északi határát képző, egyre emelkedő erdőségben. Hála a Haddur és Tamaz által hozott felszerelésnek szabályos tábort verhettek. Tüzet is gyújtottak a vadak miatt, még ha tudták is, hogy a tábor nyomait üldözőik megtalálhatják. Akadt szárított hús és még egy flaska Tridanteni bor is előkerült. Jerom áhitattal rágcsálta a szárított hust és egy-egy falathoz egész kulacs vizet megivott. A gyógyításnak köszönhetően újra kezdett visszatérni az ereje. A tábortűznél aztán feloldódtak az ellentétek. Haddur úgy becsülte másnap déltájban elérik Gotart. Az éjszakai őrködést a két Tridanteni vállalta. Tamaz és Haddur még hosszasan tárgyalt egymás közt. Halott bajtársukról is megemlékeztek. Brunt és Jerom elgyötörve a menekülés viszontagságaitól mély álomba merültek. |
| | | | | |
| | | | | | ...Jerom kissé felderülve ügetett frissen szerzett északi hátasa nyergében. Úgy érezte most, hogy lóra szálltak egérutat nyernek üldözőik elől. A csapat kissé délnyugatnak tartott a sűrű örökzöld erdőben. Brunt és Haddur elől léptettek. A Tridanteniek megfagyottan halgatták Belior ostromának történetét. Jerom nem figyelt oda. Még égőn fájó sebeiben érezte az elmúlt napok borzalmait.
-Nem veszíthetünk időt, vagy Tridanten is elesik! -Csattant fel Brunt.
-Ha a szeles hágó felé megállunk Gotarban nem hagyhatjuk hátra az embereket prédának. -Érvelt Haddur.
-Ha újra rajtunk ütnek éppúgy prédává válnak. De velük országotok is!
-A leggyorsabb lovas vágtat a fővárosba, de az embereket is átvezetem a hágón.
Brunt nem méltatta válaszra. Lovával egy szabályos kőhöz léptetett, melyre Belior címere volt vésve. A határhoz értek. Brunt rátette a kezét a kőre leszegte fejét, mintha rövid fohászt mondana aztán megsarkalta lovát és tovább ügetett. Jerom még sokáig bámulta a határkövet. Most először hagyja el Beliort, de tudta talán sohasem térhet vissza. |
| | | | | |
| | | | | | ##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!##########
Brunt lassan kihúzta pallosát a halott mágusból és egy nyögés kíséretében kiegyenesedett.
-Ez itt Belior területe. Én pedig a beliori testőrség kapitánya vagyok. - kezdte recsegve, miközben botladozva szembefordult az ismeretlenekkel - Kik vagytok?
-A nevem Marezlo. Követségben járunk Belior tanácsához. Tridanten fejedelmének parancsát követjük. - Válaszolt a mágus.
Brunt köszöntötte a katonákat aztán kínlódva folytatta:
-Halljátok hát, hogy a fekete király seregei betörtek az országunkba. Belior elesett, hadserege vereséget szenvedett. A város pusztulásának csak pár napja. Mi vagyunk az első hírvivők, s Tridantenbe tartunk.
A társaság döbbent csendben állt a kiégett kis téren.
-Hogyan lehetséges ez? - kérdezte végül a mágus jobbján álló katona.
-Ez a mágus Krull egyik szolgája - szolt Brunt a halott felé intve. Krull mágikus kapuján özönlött át több ezer társával együtt azon az átkozott éjszakán amikor Belior tanácsa fogadta a fekete királyt. A nyomunkban vannak. El kell jutnunk Tridantenbe, hogy hírt vigyünk a veszélyről.
-Én Tridanten egyik főmágusa vagyok - kezdte Marezló szárazon - A fejedelem a Beliori tanács támogatására küldött, hogy hírül vigyük Tridanten nem hódol meg Krull előtt. - Ekkor tekintete elhomályosodott - Ezek szerint elkéstünk.
-Nem késtetek el, ha időben visszaérünk országotokba. - vágott közbe Brunt hevesen - Utolsó parancsunk az, hogy vigyünk hírt uradnak. Ez itt a társam - bökött Jerom felé - neki köszönhető, hogy harcban buktunk el és nem mészárlásban.
-Haddur - szólt Marezló egyik társához - menjetek vissza a lovakért. Fogjatok be ahányat tudtok. Azonnal indultok délre.
-Gotarban válthatunk lovakat - vágott közbe Brunt miközben lassan kihülő pajzsát felnyalábolta.
-Helyes. Akkor Gotar felé menjetek. Keljetek át a szeles hágón.
-És te mágus? - Kérdezte Haddur
-A fejedelem azért küldött, hogy Beliort segítsem. - mondta Marezlo hűvösen - Ezt fogom tenni. Az uzgán a tiétek katona? -kérdezte Jeromhoz fordulva
-A mi hátasunk - mondta Jerom kínlódva préselve ki a szavakat. A tüdeje sajgott minden egyes levegővételnél.
-Kölcsön kérném - mondta a mágus az állatot méregetve
Brunt lesétált a fák közé és megfogta az uzgán kantárját. Lehajolt hozzá és súgott neki pár szót. Az állat megnyugodott és lassan a kapálást is abbahagyta. Brunt odavezette a mágushoz. A két katona közben eltünt és kisvártatva lovon érkeztek vissza két tridanteni és pár északi lovat is vezetve. Az egyik északi ló nyergében még mindig ott ült élettelenül az északi harcos kiálló tőrrel a vállában.
-Becsüld meg mágus - mondta Brunt miközben átadta az uzgán kantárját - az életünket köszönhetjük neki.
-A lovadat nem viszed magaddal? - kérdezte Haddur a mágushoz fordulva.
-Vigyétek magatokkal. Már nem sietős az utam. - mondta a mágus miközben az állat sebeit vizsgálgatta. - A fekete mágus rendkívül erős volt. - folytatta tűnődve - Fontos lehet, hogy Krull győzelme titokban maradjon. Induljatok azonnal.
-Nálad jó kezekben lesz a hír kapitány mondta Brunthoz fordulva. A katonáim Haddur és Tamaz. A parancsnokságodra bízom őket Tridantenig.
Katonái engedelmesen bólintottak és Marezlo kezet nyújtott Bruntnak. Ahogy Brunt elfogadta a jobbot érezte, hogy energia árad a testébe. Csúnya szúrt sebe lázasan lüktetni kezdett, combja pedig szinte szét akart robbanni. Egy hosszú percig szorította a mágus Brunt kezét aztán elengedte és Jeromhoz fordult.
-Tőrök és vérben ázott rongyos ruhák. Nem vagy katona de mégis véred árán küzdöttél. Ha ez az ember társául fogadott magam is megteszem. - mondta mélyen a fiú szemét kutatva, aztén a vállaira tette mindkét kezét.
Jerom érezte, hogy a mellkasa megfeszül. Minden izma sajogni kezdett és a korábban gyógyított sebe is fellángolt újra.
-Most ennyit tehetek értetek. - mondta röviden -Haddur, a szerencse kísérje utatokat! - folytatta és kezet rázott katonáival is.
Azok inkább barátsággal, mint alázattal búcsúztak tőle.
Brunt közben feltápászkodott az egyik lóra és Jerom mellé léptetett.
-Legközelebb ha azt mondom próbálj eljutni a dombságig, akkor hallgass rám. - szűrte fogai között vicsorogva a szavakat, aztán megenyhülten folytatta - Jól harcoltál, szálj nyeregbe!
Marezlo közben mindkét kezét az uzgánon nyugtatta. Jerom sejtette, hogy gyógyítja az állatot is, de nem tudta biztosan.
-Ég veled mágus - intett Brunt utoljára Marezlo felé - Irány Tridanten! - vezényelt aztán és a négy lovas megindult dél felé.
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!##########
Jerom a fa tövébe rogyva kapkodott levegő után. Úgy érezte, mintha mázsás súly nehezedne mellkasára. Feje hátracsuklott, érezte ahogy a füléből szivárgó vér a nyakára folyik. Brunt hangját hallotta és kiáltozást de nem tudta mozdítani a tagjait. Minden erejét megfeszítve a földre vetette magát. Lassan kezdett levegőhöz jutni. Mennydörgés rázta meg az erdőt és vakító fénnyel egy villám vágott a fák közé. Jerom látta hogy a villám a lovasok közé csapott be, lovak és lovasok élettelenül feküdtek, néhány ló megbokrosodva a fák közé menekült lerázva gazdáikat. A fák közül egy fényes burokban egy alak lépett elő. Fülsiketítő éles hang kíséretében lángoszlop csapott le rá, de mintha a parázs közé vizet öntöttek volna, szikrázva, kattogva csapódtak szét a lángok a burokról. Az ismeretlen mágus vakító fényes csóvát küldött lovas ellenfele felé, aki elengedte a lángoló oszlopot és hirtelen áthatolhatatlan sötétségbe burkolózott. A fényoszlop harcra kelt a sötétséggel szürkés gomolygásban és apró robbanások kíséretében. A talpon maradt három lovas az ismeretlen mágus felé vette az irányt. Jerom lassan újra felült és fegyvere után kezdett matatni a földön. A lovasok egyike előreszegezett koplyával a mágusnak rontott. Jerom látta, hogy közben Brunt elhagyta a fedezékét és ismét támadásba lendült. Az ismeretlen mágus képe az utolsó pillanatban megrázkódott, majd három katona tűnt elő mellette mintha csak feltámadt szél fújta volna el az őket takaró füstöt. Egyikük sebes lándzsálya már a levegőben vált láthatóvá, azután mellén átdöfve letaszította nyergéből a támadó lovast. A fekete mágus körüli sötétség forrongva egyre kissebbre zsugorodott. Az ismeretlen harcosok rohanvást támadtak a döbbenettől megtorpant ellenségre. Ismét süketítő éles hang hasított a levegőbe, aztán a mágusból fekete indák módjára nnyalábok csaptak ki, az ismeretlen harcosok irányába. Egyikük oldalra vetve magát elkerülte a csapást, de egy vívó társukat darabokra szaggatta az elszabadult sötétség. A harmadik harcós lerántotta az egyik lovast a nyeregből és kerek pajzsa élével hatalmasat sujtott annak arcába. Az ismeretlen mágus körül megszűnt a fényes burok. A fénysugarat egy utolsó lökéssel elengedte, aztán hirtelen karjaiból fénylő ostorokként apró villámok csaptak ki és leterítették az utolsó fegyveres lovast. Ahogy a fényoszlop megszűnt a sötét mágust körbe ölelő feketeség kisimult aztán a következő pillanatban sugárban tört az ismeretlen mágus irányába. Az utolsó pillanatban a fényoszlop ismét előtört és a két erő találkozásakor megremegett a levegő. Jerom oldalra kapta a fejét és látta, hogy Brunt pár lépésre van már csak az áthatolhatatlan fekete ködtől. A fekete sugár megggyengült, s ezzel egyidőben Lángoszlop csapott ki Brunt felé. Az széles acélpajzsát maga előtt tolva, csatakiáltással elrugaszkodott a köd középpontja felé. A következő pillanatban a fényoszlop gyözedelmeskedve eloszlatta a fekete sugarat. A lovas körüli köd lassan oszlani kezdett. Jerom közben talpra kecmergett és lassan visszanyerte erejét. Az ismeretlen mágus sietős léptekkel az oszló köd felé vette az irányt. Társai követték. Az uzgán még mindig a kidőlt fa mellett ácsorgott megzavarodva, lábával a földet kapálva. Jerom is szedte a lábait, és pár másodperc alatt utolérte az ismeretleneket. A fekete mágus helyén széles folton teljesen kiégett az avar. Brunt pajzsa a földön hevert. Még mindig vörösen izzott. Brunt a szenes avarban térdelt. Arca megperzselődött, mellvértje, ruhája megégett. Hosszú pallosa a fekete mágus mellkasát szinte kettémetszve még mindig a holttestben volt. A mágus lova megperzselődve vergődött a földön. Az egyik ismeretlen harcos végzett a szenvedő állattal.
-Bátor tett volt. - szólalt meg a mágus végül mély zengő hangon
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!########## |
| | | | | |
| | | | | |  Ez a történet két szálon fut. Ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
A nap narncs színű lázas fénnyel kelt fel, mintha csak Jerom érzéseit tükrözte volna. A reggeli párában gázolva eszébe juttottak az elmúlt napok eseményei. Robaj, lángok, pusztítás és halottak képei tólultak elméjébe. Kíváncsi lett volna Brunt mit gondol, de úgy sejtette Belior elöljárói halottak lehetnek. A katonák talán mind odavesztek Bortrusz hős vezetése alatt. Miközben gondolataival küzdött egyre az erdőt fürkészte hátra-hátra nézve.
A hajnali erdő sötétjében egy árny suhanását vélte felfedezni.
-Van itt valaki. - kiáltott előre társának
Brunt éles hangot hallatott, mire az uzgán gyorsabb tempóba kezdett. Alig tettek meg pár métert egy nyílvessző hatalmas erővel csapódott az egyik mellettük álló fába. Két északi lovas alakja bontakozott ki a fák közül.
-Már késő - mondta Brunt, aztán leugrott a nyeregből - próbálj eljutni a dombságig. - kiáltotta aztán a lovasok felé fordult.
A két lovas már halló távolságba ért. Röviden szót váltottak, majd az egyik vágtában indult az uzgán után. Brunt keményen megvetette a lábát és felkészült az összecsapásra. Apró kiáltásokat hallatva két újabb lovas tűnt fel. Jerom visszafordította hátasát egyenesen szembefordulva támadójával. Felhúzódszkodott a nyregbe egyik lábát maga alá húzva, még másikat lelógatta az állat oldalánál. Felvette az állat ritmusát, és mindkét kezével elengedte a szíjakat, hogy tőreit előránthassa. Brunt ahogy ellenfele közeledett hirtelen földbe döfte pallosát és acélpajzsát két kézzel magkapva egyenesen a lovas felé hajította. Az képtelen volt kitérni a nehéz acélpajzs elől és egyensúlyát vesztve, nagyot nyekkenve esett az avarba. Brunt egyet fordulva kihúzta pallosát és a feltápászkodó ellenfelét válltájékon kis híján kettémetszette.
Jerom egyik lábát a lazább kantárszíjba akasztotta. Ellenfele hosszú lándzsát tartva egyre közeledett. Az összecsapás pillanatában a lovas gyors manőverre kitért az állat agyarai elől. Lándzsájával próbálta Jeromot kiütni a nyeregből. Jerom felugrott a levegőbe könnyedén elkerülve a döfést. A következő pillanatban a kantárszíj visszarántotta pont akkor amikor a lovas mellé érkezett. Hosszú tőrét jobbjával a lovas bal válla tövébe szúrta. A penge ott is maradt miközben az uzgán tovább ügetett a földön maga után vonszolva Jeromot. Ellökte magát a földtől és egy kis ügyetlenkedés után talpra állva hamar beérte az állatot. Mire az újabb két lovas közelebb ért már ismét nyeregben ült. Azok egyenesen Brunt felé vették az irányt. Gyorsabb lépésre fogta az állatot, hogy megpróbálja elvágni a lovasok útját. Egyre közelebb került hozzájuk de azok oldalra kitérve megpróbálták kikerülni. Az utolsó pillanatban Jerom hirtelen oldalra rántotta a kantárt, mire az uzgán iszonyatos erővel csapódott egy kissebb fiatal fának. A fa szinte teljes gyökerével azonnal kifordult a földből letaglózva az egyik északi lovat lovasával együtt. A másik ló felágaskodott, de lovasának nem volt ideje visszanyerni egyensúlyát, mert Brunt jól irányzott kardcsapása a földre kényszerítette. A mellvért megvédte az északit,de minden erejére szüksége volt, hogy Brunt záporozó csapásait hárítsa. Jerom a becsapodáskor előrezuhant a nyeregből, de most felpattanva a harcolók felé vetette magát. Hirtelen siketítő robaj hallatszott és Jeromot egy lökéshullám, hátrataszította. Olyan erővel ütötte meg a mellkasát, mint egy szikla és egy közeli fa törzsének vágta. Jerom lerogyott a fa tövébe. Orrábol és füléből vér patakzott. A lökés irányában egy újabb lovast látott a fák között. Alakja elmosódott volt, mintha üveg takarná. Azután újabb morajlással lángok törtek elő kezeiből egyenesen az ellenfelének halálos döfést osztó Brunt felé. Brunt hirtelen félre ugrott aztán egy fa mögé húzódott.
-Mágus - zihálta miközben szemével Jeromot kereste.
A mágus feléjük léptetett miközben féltucat újabb lovas léptetett ki a sűrűből.
Ez a történet két szálon fut. |
| | | | | |
| | | | | | ##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!##########
-Szedd össze magad - lökte oda Brunt - indulnunk kell.
-Előbb ehetnénk - vetette közbe Jerom magabiztosan és a kihült parázs mellé térdelt.
Óvatosan kezdte keresgélni a hamu és megfeketedett széndarabok között a gombákat. Gyorsan meg is találta és egymás mellé a földre tette őket. Miután végzett önelégült mosoly ült az arcára.
Brunt felderült képpel nézte a hamutól fehérlő gombákat.
-Tehát ismered az erdőt - szólt miközben Jerommal szemben a földre kuporodott.
Jerom elosztotta a gombákat és csendben enni kezdtek. A gomba fanyar volt és olajos. Mégis Jerom úgy érezte rég nem evett ilyen finomat.
-Nem tudom miféle tolvaj voltál Beliorban - kezdte Brunt mután végzett az evéssel - de jó képességekkel vagy megáldva és az eszed a helyén van. Az üldözőink hamarosan utolérnek bennünket. Ha csak te maradsz életben tarts mindig délnek amíg eléred a dombságot. Az uzgán hosszan bírja az erős tempót. Ha eléred az északi erődök egyikét adj hírt Krull seregeiről. - Brunt rövid ideig maga elé meredt aztán felállt és az uzgán felé indult.
-Ma is egész nap megyünk, hogy elérjük a dombokat mielőtt utolérnek.-szólt hátra.
-Kik vannak a nyomunkban?-kérdezte Jerom
-Ha ideérnek megtudjuk -Mondta Brunt egykedvűen. Övéről ismét leakasztotta a kis vászonzacskót és csípett a vörös porból. - Ez örölt gyrmod gyökér. - Mondta Jerom felé fordulva. - Vegyél belőle! Tartsd a nyelveden. Nem hagyja lankadni a figyelmet. A fegyvereidet tartsd készenlétben.
Jerom csípett a porból és a nyelvére tette. Erős keserű ízt érzett és a por apró szemcséi a nyelvéhez papadtak. Mindketten a nyeregbe szálltak és Brunt ügetésre fogta hátasát. Hatalmas pajzsával csinált pár karkörzést óvatosan, mintha erős fájdalmai lennének. Kardját az ölében nyugtatta és fürkészve kémlelte a hajnali erdőt. Jerom is feszülten figyelt. Társa intései nem nyugtatták meg és tudta, hogy egy uzgánnal elrejtőzni még egy erdőben is lehetetlen...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...A tűz halkan ropogott és Brunt úgy feküdt az avarban, mint egy halott. Az uzgán szintén mély álomba merült, néha-néha felhorkantva. Jerom a tűz mellett ült és sérüléseit vizsgálta. Úgy tűnt a vérfű jó munkát végzett. A sebek tiszták voltak. Tompa lüktető fájdalom járta át testét ha csak megmozdult, de szerencsésnek érezte magát, hogy megszabadult abból a pokolból ott a városban. Még csak most kezdte megérteni, hogy a városa elbukott. A katonák tízezrei halottak és Krull iszonyatos serege pár napon belül készen áll majd, hogy útra keljen dél felé. Úgy sejtette, hogy lovas felderítők lehetnek a nyomukban, valószínűleg több tucat. Az uzgán gyors állat, de termete miatt könnyű rábukkanni a nyomára. Eszébe jutott Caddvic ahogy a mellvéden élete árán pusztította el a mágust és Bortrus...valószínűleg odaveszett katonáival együtt. A házak fejei akik a tanácsteremben pusztultak Krull kezétől. Minden hirtelen ott tombolt a fejében és egyre sötétedő, fenyegető árnyként lepték el az elméjét. Aztán gyomra korgása szabadította ki gondolatai fogságából. Éhes volt. Tudta, hogy Brunt is az. Sok vért vesztettek mindketten. elfordult a tűztől és az erdőt kezdte kémlelni. Ahogy szeme megszokta a sötétséget már látta a sötét lombokat és a dús aljnövényzetet a fák között. Jól tájékozódott a sötétben. Egy perc múlva már a fák között járt. A szeme sarkából szemmel tartotta a táborhelyet de nem nézett vissza, mert nem akarta, hogy a tűz újra elvakítsa. Szemével egyre az avart pásztázta. A táborhely körül spirálban mozgott egyre távolodva. A tábortűz fénye lassan elhalványult míg végül már csak halvány derengés volt a fák között. Szeme élesen kutatta a sötétséget, mikor végre egy dúslombú cserje tövében megpillantotta amit keresett. Halvány szürke kalapú gombák nőttek ott, olyanok, akár a nagyobbacska kövek. Jerom lehajolt és egymás után összeszedte őket. Közepes méretű tömzsi gombák voltak, remetegombák. Jerom jól ismerte őket, gyakran fanyalodott rájuk, ha Belior környéki erdőben éjszakázott. Hamarosan már a tűz fényénél vizsgálta őket. Volt köztük egy egészen nagy darab is, akár az ökle. Tudta, hogy nyersen szinte ehetetlenek. Gondosan a parázs közé nyomta őket aztán rakott még a tűzre és leheveredett. Hosszasan bámulta az erdő sötétjét aztán lassan elaludt....
Egy sötét erkélynél állt és korlátja felett a távoli horizontot kémlelte. Az éjszakai égbolton viharfelhők közeledtek a dombok felett. Sötétségük percről percre nőtt, s egyre közelebbről hallatszott a villámok morajlása. Letekintett és a szédítő magasságból apró pontokként katonákat látott felsorakozva. Az erkély egyetlen vékony oszlopon állott és körben csak a szédítő mélység és a sötétségbe borult táj. Hirtelen eső csapott az arcába és megremegett a levegő. A viharfelhők már egész közel értek és a villámok már a közelben csapkodtak egyre hevesebben. Alulról riadalom hangjai törtek fel. Az oszlop remegni kezdett és Jerom kétségbe esetten kapaszkodott a korlátba. Arcába iszonyatos szél csapott és érezte, hogy bizonytalanná válik lába alatt a talaj. Aztán egy roppanás és a pillér összeomlott. Jerom zuhanni kezdett, de nem látta a talajt csak végtelen sötétséget, aztán....
...felébredt.
Saját kiáltására ébredt fel és ijedten nézett körbe.
-Mi ütött beléd? - kérdezte Brunt megütődve
Egy farönkön üldögélt és éppen vértjét húzta magára a friss kötésre.
-Álmodtam...azt hiszem. - felelte Jerom és felült
...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | Ismerd meg a történetet!
...Mikor újra kinyitotta a szemét még mindig sötét volt. Brunt hangját hallotta és iszonyatos nyomást érzett a fejében.
-Ébredj fel! - szólt Brunt határozott hangon - Egy napig aludtál. Körülbelül száz mérföldet tehettünk meg dél felé. Holnap délután elérhetjük Tridanten dombságait. Most pihennem kell és neki is - mondta fejével az uzgán felé bökve - de előbb szükségem van rád. Fogd - mondta és átadott Jeromnak két tűzkövet- gyújts tüzet.
Jerom még kába volt, de gyorsan szétnézett száraz gallyak után. Összehordta őket és meggyújtotta a tüzet. Brunt közben levette vértjeit és szabaddá tette lábát. A nyíl még mindig benne volt.
-Van tőröd? - kérdezte Jeromtól
-Van több is. - felelte Jerom
-Hosszú vékony kellene - mondta elfúlón
Jerom előhúta leghosszabb tőrét.
-Jó lesz - mondta Brunt - Forrósítsd fel!
Jerom a tűzbe tette a tőr végét és közben gondosan pakolta a fát a tetejére. Hamarosan már izzott az acél tőr vége. Brunt a tűz közelébe ment és biztosan elhelyezkedett a földön.
-Jól van - kezdte verejtékes arccal - Most kihúzod a nyilat, aztán a tőrt mélyen a húsomba nyomod, olyan mélyen amilyen mélyen a nyíl érte. Megértetted?
Jerom bólintott.
-Akkor rajta - mondta Brunt és fejét az ég felé vetette.
Jerom erősen megragadta a nyilat és gyors határozott húzással kihúzta. Brunt folytott üvöltést hallatott. Gyorsan a sebbe helyezte a tőrt jól ki is tágítva azt. Égett hús szaga csapta meg az orrát és Brunt ordítása rázta meg az erdőt. Jerom végzett. Brunt erősen zihálva felült.
-Használd a füvet-mondta-aztán eldőlt és nem szólt többet.
Jerom bekötötte a sebet miközben az erdőre teljes sötétség ereszkedett... |
| | | | | |
| | | | | |
...Jerom minden erejét összeszedve kapaszkodott a nyeregbe, de már nem érezte a karját. A mágiával forrasztott sebből az oldalán szivárgott a vér és néhány friss sérülése is kétségbe ejtette. Jobb combját nyílvessző szakította fel és bár nem tűnt súlyos sebnek erősen vérzett. Brunt még sokáig hajtotta az uzgánt egyre mélyebbre hatolva az erdő sűrüjében. Hamarosan egy kissebb tisztáshoz értek amit halványan megvilágított a hold lombkoronákon át beszűrődő fénye. A tisztás közepén aztán végre megállította az állatot.
Jerom hangos puffanással zuhanp a dús fűbe. Brunt megpördült és egy ugrással mellette termett. Kardja már Jerom torkán volt mire felismerte.
-Te vagy az? - kérdezte hitetlenkedve - Nem vettem észre, hogy utasom is van.
-A szokás hatalma. - nyögte Jerom sajgó oldalát tapogatva
Brunt leeresztette a kardot és az erdőt kezdte kémlelni. Egy percig csag hallgatta a fák neszeit aztán folytatta.
-Nem sok időnk van pihenni. Ha Krull megtudja, hogy valaki kijutott a városból a nyomunkban lesznek.
Jerom lassan feltápászkodott és megvizsgálta milyen sebeket szerzett. Az oldalán lüktető régi sérülés és a combján éktelenkedő seben kívől a válla is vérzett egy hosszú de nem túl mély sebtől. Brunt közben lecsatolta sisakját és megoldotta mellvértjét. A bordái alatt egy komoly szúrt sebből ömlött a vér. Arca csuron vér volt, a sajátja és másoké vegyesen. Bal lábából nyílvessző állt ki.
-Kötésre lenne szükség - Kezdte Jerom bizonytalanul
-Van komoly sebed? - kérdezte Brunt sürgetően
-Nem tudom...talán a combom...és az oldalam is vérzik.
Brunt lehajolt és egy maroknyi füvet kitépett a földből.
-Ez itt oheda, másnéven vérfű. Jegyezd meg és keress még belőle. Összerágva tömdd a sebbe. Megálítja a vérzést és segíti a gyógyulást. Mindig figyelj arra amit mondok és mindent jegyezz meg. Egymásra leszünk utalva az úton. Jól harcoltál a csatában és a levél amit elfogtál sok életet menthet meg, de a legjobb harcosok vesztek oda Beliorban és a legjobb barátaim, ezért tudnod kell, ha gyanút fogok, hogy áruló vagy megöllek.
-Értem - mondta Jerom szárazon
Megvizsgáta a füvet amit Brunt elé vetett és rögtön többcsomót is észre vett belőle a környéken. Úgy tíz méterre tőlük patak csordogált a vák alatt. Jerom hallotta a halk csobogást. Brunt megvizsgálta a lábából kiálló nyílvesszőt és kicsit megmozgatta. arcát verejték öntötte el és megremegett.
-Súlyosnak tűnik. - Vetette közbe Jerom miközben rágni kezdte a keserű füvet.
-Ha kihúzom sok vért fogok veszteni, és legyengülök. Most még maradni fog. Ha végeztél magaddal gyűjts még füvet. A patakból ihatsz, de a sebeidet ne mosd ki, mert elfertőződnek. - Brunt rövid pattogós utasításokat adott. Látszott, hogy parancsokhoz van szokva és nem tűr ellentmondást.
Mindketten ellátták a sebeiket. Jerom vérfüvet tömött a combján éktelenkedő szakított sebbe aztán szorosan átkötötte. Brunt szintén eltömte oldalában éktelenkedő sebét és szakadozott ingjének maradékávan átkötötte felsőtestét. Miután végeztek Jerom a patakhoz ment, és Brunt is követte az uzgánt vezetve. Az állat sokat ivott és mély hangon mormogott hozzá.
-Gyüjts még füvet - fordult Brunt Jeromhoz
-Magunkkal visszük?
-Csak egy részét, a többi most kell.
Jerom értetlenül nézett társára. Brunt fejével az uzgán felé bökött.
-Most ez az állat jelenti a túlélésünket. Elég gyors, hogy időt nyerjünk vele és elég erős, hogy mindkettőnket elbírjon. Minden sérülését ellátjuk, csak aztán megyünk tovább. Jerom hátranézett az ivó állatra. Bal melső lábán vágás éktelenkedett, mellkasát és oldalát pedig számtalan nyílvessző ütötte seb éktelenítette. Hosszú idő telt el míg az összes súlyosabb sebet elláttták. Az uzgán közben legelt és többször újra ivott. Brunt többször megsímogatta a fejét és még motyogott is neki valamit. Az állat szemmel láthatólag nyugodt volt.
-Ez itt a Gormid erdő. - Mutatott Brunt a háta mögé - Hosszan nyúlik egészen Tridanten északi dombságáig. Az erdőben rejtve maradhatunk, és elelmet is taláunk. Ha sietünk még időben hírt vihetünk Krull seregeiről.
-Ismerem ezt az erdőt, gyermekkoromban sokat jártam benne.
-Jól van. Most az úttól messze keletre vagyunk és nem is térünk vissza rá. Holnap sötétedésig nem állunk meg újra. A fáradtság és a sebláz valószínűleg erőt fog venni rajtad ezért azt ajánlom kösd ki magad a nyeregben.
-És te? - Kérdezte Jerom
-Velem ne törődj. - Mondta és apró vászon zacskót vett elő övéből. Vörösszínű port csípett ki belőle és a nyelvére tette. Fejével intett Jeromnak, hogy száljon fel és ő maga is nyeregbe szállt. Megindította, majd halk szóval közepes tempóra fogta az állatot. Jerom látta feje felett elsuhanni a terebélyes ágakat amik közül néha elő-elő tűnt a csillagos ég. Sebei fájdalmasan lüktettek miközben tompa forróságot érzett tagjaiban. Egy egy zökkenőnél oldába fájdalom hasított, de már ezt is csak tompán homályosan érezte. Hallotta ahogy elhalkul a patak csobogása aztán álom hullt reá.
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
-Én értem ide előb fegyenc. Elviszem ami kell aztán ami marad a tiéd. - Lökte oda Josephin száraz hangon.
-Merész szavak - szólt a férfi hidegen - egyébként a nevem Azur. Honnan tudtál erről a helyről?
-Valaha a Taui flotta pilótája voltam. Mielőtt a hábrú megkezdődött az elszakadásért. Később az ellenállás használta ezt a helyet miközben mi az életbenmaradásért harcoltunk az omega szektorban.
-Én a Simiriai hadseregben szolgáltam. - Kezdte Azur elgondolkodva -A hajónkat elfogták miközben utánpótlást szállítottunk az ellenállás egyik űrállomására. Öt év rabság után két éve szöktem meg az egyik Tau-i rabállomásról.
-Simiria? Sohasem halottam róla.
-A delta szektorban van. Mára kihalt akárcsak ez a bolygó. Vagy ez a bázis...nem látni támadás nyomait. Mi történt itt Taui?
-A föderáció hatalmas csapásokat mért a területre. Biológiai fegyvereket is bevetettek. Nem sok élet maradt a bolygó ezen a féltekén. Egyébként a nevem Josephin - fejezte be a lány aztán hátat fordított és ismét az irányítóközpont felé vette az irányt. |
| | | | | |
| | | | | | Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
Hosszú órákig várakoztak miközben a Tau égboltján lassan vándoroltak a csillagok. Josephin a lezuhanó hajó ütötte kráter szélén guggolt és kezével a lassan kihülő fémfödémet tapogatta. A fegyenc a közelben kutatott a szétszóródott roncsok között. Hozzáértő szemmel vizsgálta a különböző alkatrész maradványokat. Nem sokat törődött Josephinnel és nem is próbált beszédbe elegyedni vele.
A dokkfedélzeten ütött lyukon át halovány fény szűrődőtt ki. Josephin óvatosan kiült a szétvállt fémperem szélére és egy gyors mozdulattal a mélységbe lökte magát. Közel hat méteres zuhanás után egy összekötő acélgerenda tetejére érkezett. Lassan felegyenesedett aztán szemügyre vette a hangár belsejét. A derengő fényt az oldalfalba szerelt fénytestek biztosították. Rövidke, alig száz méteres csarnok volt a végén egy irányító központtal. Josephin a fülét hegyezte, de semmit sem hallott csupán a fedélzet szakadásán keresztül beszűrődő hangokat, amik valószínűleg a fegyenctől származtak. Felmérte a helyzetét aztán átugrott egy boltíves acélpillérre, rákapaszkodott a szélére és lassan ereszkedni kezdett a padlózat felé. Több, mint tíz méteres ereszkedés után ért földet egy üres hangár tövében. Egy tucat hasonló sorakozott a csarnok mindkét oldalán. A távolabbi sor végén kettő lezárt hangár is látszott.
Josephin határozott léptekkel indult az irányító központ felé. A csarnok teljesen kihalt volt. A lány léptei viszhangot vertek a falakon. Hirtelen surrogó hang, aztán egy puffanás törte meg a csendet. Josephin megpördült és észrevette a fegyencet ahogy erőteljes ütemben ereszkedik lefelé egy drótkötélen amelyet az előbb hajított le a fedélzet résén. A helyén maradt és megvárta amég a férfi leérkezik a talajra. |
| | | | | |
| | | | | | "Káosz szerű kacagás"??? Az meg mi? Na mindegy. Ezt a történetet sem írja senki, így ezt is felélesztem.
...
-Érdekes kényszerleszállás volt nem igaz?
A fémbe öltözött férfi hirtelen megpördült és az idegpálcát egyenesen Josephin arcának szegezte.
-Mit akarsz itt? - Förmedt rá mély recsegő hangon.
Josephin nyugodtan állt.
-Ugyanazt amit te. Elmenni innen. - mondta higgadtan.
A férfi hátrált két lépést aztán pálcájával a roncs felé intett.
-Hát ezzel már nem fogsz elmenni.-Kezdte gúnyosan - Te Tau-i vagy igaz?
-Igen. Az vagyok. Bár a bolygó neve Goor volt mielőtt a Föderáció használni kezdte. -Mondta Josephin monoton hangon miközben a roncsot vizslatta.
-Na és te ki vagy? -kérdezte aztán szemét a férfira emelve.
-Szökött fegyenc. A Föderáció ellensége csak úgy, mint te. -Mondta a férfi miközben pálcáját leeresztette. - Én értem ide hamarabb -folytatta - ha a roncs kihül elviszem ami kell aztán ami marad a tiéd.
-Engem nem érdekel a roncs - vágott közbe Josephin
-Akkor miért vagy itt?
-Ez a hajó az ellenállásé. Nem véletlenül zuhant le itt. Az autómata navigáció hozta ide azután, hogy megsérült. Ez egy ellenálló bázis. Régota tudom, hogy itt van, de a dockfedélzet csak belülről nyitható.
-Mit akarsz ezzel? - kérdezte a férfi elgondolkodva.
-Megsérült a dockfedélzet. Talán bejuthatunk a bázisra. -Mondta Josephin azzal meg is indult az égő roncs felé.
A férfi lassan követte. A roncs körül megolvadt a hatalmas fémpálya és folyékony fém csöpögött a felszállótér belsejébe.
-Várnunk kell - mondta a férfi nyugodtan
-Akkor várunk - felelte Josephin
... |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...
Jerom nem késlekedett. A lépcsőről rugaszkodott el és az ugrás lendületével térdelt az uzgános mellkasába. Az lefordult a nyeregből és nagyot nyekkenve landolt az állat mellett. Jerom kigurulta az esést és mielőtt az uzgános feleszmélhetett volna lefejezte ellenfelét. Brunt rövid sorba vezényelte az íjászokat, hogy fedezzék a katonák levonulását. Jerom maga sem tudta hogyan de a védelem első sorában találta magát és mielőtt feleszmélhetett volna már egy csatabárdos északi ütéseit próbálta hárítani. A jobboldalt feltűntek Bortrusz lovasai sőt maga Bortrusz is. Véres kardjával vezényelte megmaradt embereit az ellenségre. Jerom jobbra pördült és kardjával lemetszette ellenfele fegyverforgató karját aztán egy felfelé ívelő vágással végigvágta a mellkasát és az állát. Heves csata alakult ki a mellvédről érkező elit gyalogság és a frissen érkezett északiak között. Bortrusz lovassága jobbról támogatta a gyalogságot a szemközti mellvéd lejárata és az udvar felől érkező hadakkal szemben. Jerom felkészült az újabb elllenfélre de a támadók hátrahőköltek amint egy uzgán csörtetett közéjük. A nyeregben Brunt ült magabiztosan irányítva az állatot. Leírt egy rövid félkört keresztülgázolva az ellenségen aztán Bortruszhoz közel visszaléptetett a lovasság közé. Jerom látta hogy szót váltanak aztán Brunt visszairamodott feléjük. Ekkor villám vágott a balra sorakozó íjászok közé és Jerom hátravágódott a tömegbe. Épphogy sikerült talpra állnia amikor lángoszlop szántotta végig az udvart lángralobbantva emberek és lovasok tömegét. Ahogy a lángoszlop elenyészett támadásba lendültek Krull seregei és felharsant Bortrusz visszavonulást jelző kürtje. A megmaradt íjászok kilőtték nyilaikat aztán a lovasság támadásba lendült, hogy lehetővé tegye a katonák kivonulását. Jerom is a visszavonulók között jutott ki a palota előtti térre. A téren már felsorakoztak a városkapuktól visszatérő katonák pihent seregei. Amint a gyalogság kivonult a lovasság maradéka is visszavonult ki a térre szinte maga után húzva Krull számolhatatlan hadseregét. Brunt szinte utolsónak vonult vissza újonnan szerzett hátasa nyergében. A térre elkezdtek özönleni az ellenséges katonák azonnal harcba szállva a nemesi házak megmaradt légióival. A mellvédeken íjászok és mágusok tűntek fel és hamarosan villámok kezdtek záporozni a térre. Brunt kivált a tömegből és a fáradt és véres elit gárda felé vette az irányt.
-Bortrusz parancsára elhagyjuk a várost! - menydörögte amikor odaért az emberekhez.
-Nem hagyhatjuk itt az embereket - vágott közbe egy veterán hevesen
-Az emberek menekülnek. Bortrusz védi a várost amég tudja. Csak mi hagyjuk el a várost.
A katonák értetlenül meredtek parancsnokukra.
-Tridanten-be megyünk hírt viszünk Krull kapujáról és erről a hatalmas hadról. Bortrusz parancsa és ti teljesíteni fogjátok velem együtt.
A katonák egymásra tekintgettek aztán mindannyian a tér közepe felé fordultak. Az uzgános harcosok éppen a jobbszárnyon vágták véres útjukat. Bortrusz lovasai alig látszottak a hatalmas tömegben. Dobbanások és csattanások törtek a hatalmas zajba amikor a mágia szörnyű ereje lecsapott.
-Irány a déli kapu. Utánam!-kiáltotta Brunt és megindult lefelé hátat fordítva a Belior palotának. A katonák közül sokan nem követték fegyverüket markolva az ellen felé vették inkább az irányt. Brunt nem törődött vele. Nem fordult meg és nem adott több parancsot. Jerom utánairamodott. Alig egy tucat katona követte. A déli kapu felől csatazaj hallatszott. Ahogy eelérték az Arden majort már látták is a lángokat. Krull csatlósai kinyitották a kapukat és a követséggel érkezett katonák maradéka most a kapuk felől kezdte a várost ostromolni. Brunt támadást vezényelt. A kapuból nyilak vágódtak közéjük és jónéhány katona elesett. Jerom az uzgán mögött maradt és felvette annak tempóját. Brunt hatalmas pajzsát maga elé tartva gyorsabb tempóra fogta az állatot. Jerom már kocogva követte. Az uzgán a tömegbe rontott. Vastag bőréből mindenütt nyílvesszők álltak ki. Brunt megtáncoltatta és megforgatta az állatot, hogy távol tartsa Krull katonáit. Aztán kitört a gyűrűből és áttört a kapuboltív alatti sorfalon. Jerom félreütött egy támadó kardot, míg másik kezével egy torkot metszett el aztán felugrott és megragadta a nyereg kötelékét az uzgán oldalán. Brunt éles hangot hallatott mire az uzgán vágtába kezdett lassan maga mögött hagyva a lángoló déli kaput. Jerom kétségbeesetten kapaszkodott a kötelékekbe. Hallotta ahogy nyílvesszők zúgnak el mellette, mint egy egy lódarázs. Feljebb húzta magát, megfogodzkodott a nyeregben és lábait akasztotta a kötelékekbe. Feje zúgott a zajtól és a füsttől. Lassan elhalkult mögöttük a csatazaj és csak a város fényes körvonala látszott már mögöttük. Végül beértek a Tridanten-i utat szegélyező ligetes erdőbe és körülvette őket a sötétség.
*****
Bortrusz a tér közepén ült, legkedvesebb lova tetemén. Bal karja hiányzott és vére oldalát mosva folyt le a kőre. Tollas sisakja mellette jevert a földön. Arcát kín ráncolta össze. Krull egyik mágusa tartotta fogva és nem tudott szabadulni, akárhogy erőlködött. Tagjai megmerevedtek. A Belior palota tornyain vörös-fekete zászlók lobogtak. Már hajnal volt és az északi seregek hosszú sorokban meneteltek a város utcáin. Krull most érkezett a térre. Hatalmas fekete palástja lobogott utána a reggeli szélben. Sértetlen volt. Ahogy közel ért Bortrusz érezte, hogy a mágus elengedi. Jobb karjában ismét érezte a kardja súlyát. Krull eléje lépett és kivonta hosszú éjsötét pengéjű pallosát. Bortrusz a földbe szúrta a kardot és megpaskolta lova tajtékos fejét....
*****
...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...
Vakító villám hasította ketté az égboltot és iszonyatos robajjal csapódott a földbe Bortrusz lovasságának jobb szárnyán. Az elsőt újabbak követték miközben Krull kapuján egyre özönlött az északi hadnép a palota udvarára. Tucatjával csapódtak a tűzgolyók a mellvédeken álló íjjászok kőzé hatalmas pusztítást végezve közöttük. A levegőt megtöltötte a mágia vibrálása és az égett hús fullasztó szaga. Jerom lebukott miközben egy tűzgolyó a feje felett szállt el, hogy pár méterrel hátrébb féltucat katonát lobbantson lángra. Minden lángolt körülötte és kiáltások törték meg az udvarra záporozó villámok dübörgését. Jerom körülnézett és észrevette, hogy Brunt a mellvéd lépcsője felé tart és a társaihoz kiabál. Ő is feltápászkodott és testét meghajlítva a lépcső felé vette az irányt. Miközben átverekedte magát a lángoló holttestek között közel került a mellvéd széléhez és egy pillanatra letekintett. Az uzgán-os harcosok szörnyű pusztítást végeztek a lovasság soraiban. Hatalmas állataik sorra öklelték a lovasokat miközben gazdáik a nyeregből osztottak halált hosszú háromágú lándzsájukkal. A főtorony bejáratánál teljes biztonságban ott állt Krull fővezéreivel. A mágikus kapu előtt már hó fedte az udvart. Krull hadserege zavartalanul vonult át rajta. A szédítő látványból Brunt érces hangja térítette magához.
-Visszavonulás!-üvöltötte a köpcös harcos hatalmas pajzsát feje felett lengetve.
-Hol van Caddvic?-kérdezte Jerom a mellvéd falához húzódva
-Caddvic halott. Le kell mennünk a mellvédről gyorsan.-kiáltotta aztán ismét kiáltott - Visszavonulás!
A megmaradt katonák felsorakoztak a lépcső tetején aztán Brunt vezetésével levonultak az udvar felé. Az udvarra kiérőket iszonyatos látvány fogadta. Megégett és még lángoló holttestek mindenütt. A lovasság magja a kapuig szorult vissza. A szemközti mellvéd feljáróján már északi harcosok vágtak véres utat maguknak. Amint az elsők kiértek egy uzgános gázolt közéjük falhoz lapítva és eltaposva vagy féltucat katonát. Bruntnak sikerült félre ugrani és kardjával hatalmasat sulytott az állat bal hátsó lábára. A vastag bőr állta az ütést és az uzgános máris visszafordította állatát, hogy a katonák közé rontson.
...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...
Jerom a mellvéd széléhez lépett és lenévett a palota udvarára. A főtorony tövében tömörültek Krull életben maradt katonái védelmezve a torony bejáratát. A robaj a felállott csatasor mögül hallatszott ahol Krull halált szóró mágusai gyülekeztek. Kört formáltak a bejárat körül és a robaj a sötéten gomolygó erőtérből származott amit eggyütt hoztak létre és amitől szinte remegett a levegő.
A mellvédre hangos parancsszavak kíséretében megérkeztek az íjászok és felálltak sorban tűzparancsra várva. Jerom látta ahogy Bortrusz karja odalent meglendül, mire nyílvesszők szálltak a levegőbe. A nyilak Krull katonái közé csapódtak hátra elkerülve a szövetséges katonákat. Az erőtér megremegett olyan hangot hallatva mint mikor víz hullik a parázsba, de továbbra is ott feszült sértetlenül. Az erőtér közepén hatalmas sötét alak térdelt Jerom úgy sejtette ő lehet maga Krull a Sötét Hadúr. Újabb sorozat nyílvessző csapódott a tömegbe miközben a varázslókat védő harcosok is egyre fogyatkoztak. Az egyik sötét mágust eltalálták mire az erőtér lassan csökkenni kezdett. Jerom látta, hogy most már az összes mellvédet megtisztították a katonák és a mágusokra záporozó nyílvesszők egyre szaporodtak.
Egy újabb sorozat aztán a sötét erőtér teljesen összement és egyetlen fémesen csillogó gömmbbé sűrűsödött a térdelő alak körül. Aztán hirtelen hullám söpört végig a levegőn elsodorva minden hangot. Egy pillanatra teljes csend támadt pedig a csata teljes hevében folytatódott. Jerom látta a tüzelő íjászokat és a harcoló katonákat odalent de hangot nem hallott. A térdelő Sötét Hadúr előtt egy tükörsíma háromszög jelent meg akkora mint ő maga. Felülete sötétem csillogott és hullámzott mintha szél lobogtatná. Egyszerre ütésként érte Jerom fülét a visszatérő csatazaj. A nagyúr eltűnt az egyre növekvő háromszög mögött. Az lassan növekedett amíg már vagy tíz ember magasságúra nőtt és kiszélesedett, egyre inkább trapézra hasonlítva. Aztán hirtelen felülete kisímult, megmerevedett mintha megfagyott volna. A következő pillanatban fényesség támadt a háromszögből szél csapott ki hópelyhekkel töltve meg a Belior palota udvarát.
Jerom nem akart hinni a szemének a trapézon keresztül egy havas domboldalra látott, mintha az csak egy ablak lenne. A túloldalon hosszú sorokban iszonyatos sereg kígyózótt. Északi törzsek gyalogosai, és uzgán-os harcosok hosszú sora látszott a havas völgyben kanyarogni, több ezer katona. A kapun túlról kürt harsant mire az iszonyatos had megkezdte a kivonulást a mágikus kapun keresztül. Az uzgán-os harcosok szörnyű állataik hátán ülve törtek előre Krull megfáradt katonáin keresztül egyenesen Bortrusz lovasságának. Újabb és újabb egységek törtek ki miközben a kapu körül hatalmas robajjal ismét kifeszült az erőtér. A harci mágusok száma egyre szaporodott, északi mágusok léptek át a kapun és catlakoztak az erőteret tartókhoz. Jerom már száz fölé tette a számukat. Bortrusz emberei hátra szorultak a mellvédeken kezdett úrrá lenni a félelem. Az íjászok egyre kétségbeesettebben feszítették íjukat, hogy nyílzáport zúdítsanak a végeláthatatlan tömegre. Hirtelen újabb kürt harsant, mire elszabadult a pokol...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ##########
A palota hatalmas udvarán füst tűz és iszonyatos csata fogadta az érkezőket. Jerom szorosan markolta a rövidkardot és a Főtorony lábánál gyülekező fekete harcosokat figyelte. Két kísérője szorosan Bortrus nyomában járt. A parancsnok sebesen osztogatta a parancsokat miközben alig húsz méterre jerom mellett tőzcsóva vágott utat a katonák között. Égett hús szaga töltötte be a levegőt.
-Caddvic-kiáltott hátra Bortrus -vidd a testőrséget a nyugati mellvédre. Tisztítsátok meg az íjászoknak. Végeznünk kell a mágusokkal.
Caddvic csak bólintott aztán érces kemény hangon vezényelte az embereket. Jerom velük tartott, bár úgy tűnt senki nem figyel rá Brunt mindig a nyomában volt és már nem is sok kedvet érzett, hogy egyedül próbáljon szerencsét. A mellvédre széles lépcsősor vezetett a dupla kapuboltozat alatt. Futásban vonultak felfelé a holttestek közé. A falon még javában dúlt a harc. A nemesi házak katonái a városőrséggel vagyesen küzdöttek Krull katonáival. Kevesen voltak mégis megtartották a mellvédet az északiak módjára széles pallossal küzdő harcosok. A testőrség Arden elit katonáiból állott Caddvic csatakiáltással tört előre miközben pajzsával a mélybe taszított egy feketébe öltözött harcost. Jerom macskaügyeséggel vágta át magát a harcolók között. Már nem érzett fájdalmat. Az adrenalintól felgyorsultak mozdulatai kiélesedtek érzékei. Jobbról egy pallos csapott felé, de ő lehúzta magát és támadója lágyékába szúrt. Ahogy az ellenfél összerogyott bal kezében tartott tőrrel tarkón szúrta. Brunt iszonyatos csapása mellette szelt ketté egy északi harcost. A mellvéd végéből robajok sora hallatszott és tüzgolyók csapódtak a katonák közé. Jerom a földre hasalt aztán oldalt vetette magát és a rövidkardot egy hadakozó északi hátába döfte. Caddvic hatalmas léptekkel indult a mellvéd túlsó vége felé. A nyugati torony kapujában egy csatmágus állt és hangosan kántált. Újabb tűzgolyó csapódott ki kezéből egyenesen Caddvic pajzsának. Az megtántorodott testét korom fedte le lábe megégett de tovább ment fellökött egy északit és a mágus felé vetette magát. Ekkor megremegett a levegő a mágus körűl és egy lökéshullám futott végig az embereken. Jerom nyomást érzett a fejében ereje szinte elhagyta. A földre rogyott. Brunt tovább vonszolta magát csapásokat osztogatva maga körül. Caddvic is megtántorodott füléből és orrából vér kezdett ömleni aztán egy gyors mozdulattal lesulytott a mágusra egy csapással lemetszve annak fejét aztán összeesett. Jerom mögött az egyik kürtös jelzést adott, hogy a mellvéd tiszta. Látszott Bortrusz csillogó alakja ahogy parancsot ad az íjászoknak. Aztán mennydörgésszerű robaj rázta meg a palotát...
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ##########
Már éjfél körül járt mire Arden csapatai elhagyták a kaszárnyát. Bortrus parancsnok elégedett lehetett alig egy óra alatt készen álltak az emberek. Jerom könnyű bőrvértet kapott mellén az Arden ház címerével. Visszakapta a korábban zsákmányolt rövidkardot is és a tőrét, de a pénzzel teli táskára hiába várt. Két marcona katonát bíztak meg azzal, hogy figyeljen rá az Arden testőrség gyalogosi közül. Mindig a parancsnok nyomában jártak, így Jerom jól látta mi készül. Belior összes nemesi háza fegyverben volt közel háromezer lovas és kétszerannyi gyalogos várta a parancsnokok utasításait. Bortrus mint az Arden ház katonai parancsnoka a nemesi házak gyalogos katonáiért felelt. Harci helyzetben ő volt a hadvezér jobbkeze. Zeol a Travion ház hadi parancsnoka azonban szintén a tanácson volt, így most ő irányította az egész haderőt. Miután kiadta az összes parancsot és futárt küldött Krull elfogott levelével a tanácsba a lovasság élén megindult a Belior palota felé. Jerom a gyalogság mellett maradt amit most Dettorr Dalamber irányított. Alig hagyták el a belső városfalakat amikor lovasfutár érkezett a parancsnokhoz.
-Uram a csapataink harcban állnak Krull testőrségével. Megpróbálják elfoglalni a palotát.-Zihálta a futár a ló nyergéből
-Bortrus?-kérdezte Detorr türelmetlenül
-Összecsaptak Krull lovasságával de a fekete gyalogság megtizedeli őket a sikátorokban.
Detorr a magasba emelte kardját és hátrafordult
-Gyalogság-szavait viszhangozták az egységparancsnokok - utánam futólépésben előre!-kiáltott és meg is indult, szorosan mögötte pedig a testőrség kocogott Jerommal. Ahogy a palotához közeledtek egyre erősödött a zaj. Jerom frissen gyógyított sebe sajogni kezdett ahogy kocogásra váltottak. Brunt és Caddvic a két őrzésére kirendelt katona komor képpel kocogott mellette. Brunt erős pajzsot cipelt a vállára kötve de ő könnyedén viselte mintha nem is acélból lenne.
A főtéren mindent holttestek borítottak a palota kapuja megsemmisült és lángok csapkodtak ki a magasabb ablakokból. A teret már megtisztították de a belső udvaron hatalmas csata zajlott. Gyalogosok és lovasok csaptak össze Krull egyre fogyatkozó csapataival. A tér közepén úgy kétszáz lovas gyűrűjében ott állt Bortrus. Arca kormos és véres volt csak úgy mint egész páncélzata. Ahogy meglátta Detorrt egyenesen eléügetett.
-Jelentést kérek-dörmögte ahogy odaért
-Az első és második védezredet a városkapukhoz rendeltem parancsnok eddig nem ütköztünk ellenállásba.-jelentette Detorr
-Krull maradék erői bevették magukat a palotába. A palotaőrség szinte teljesen megsemmisült. Harci mágusaik vannak a mieink viszont eltüntek. A tanácsterem megsemmisült. Nem tudni túlélte-e valaki. Az embereim nagyrésze gyalog folytatta a harcot. A Travion ezredet vezesd a palota keleti szárnyához...
-De parancsnok a tanács megsemmisült? Trakul nagyúr...
-Most nincs idő erre teljesítsd a parancsot! Vonulj a keleti szárnyhoz a többi gyalogság felett átveszem, a parancsnokságot!-ordította miközben a palota egyik tornya szörnyű robaj közepette leomlott.
Detorr kivezényelte a Travion ezredet és megindult. Bortrus a többi gyalogost a palotához vezette...
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ##########
A szoba ajtaja kinyílt és egy katona lépett be rajta kezében két pergamennel. Jerom felismerte az egyiket. Az a levél volt amit ő talált a támadói egyikénél.
- Lefordítottuk a levelet parancsnok- kezdte a katona kertelés nélkül
-Gyere velem-szólt a parancsnok és a szoga hátsó falán nyíló ajtóhoz kísérte a katonát. - Ne próbálj szökni- bökte oda Jerom-nak - örzik az épületet.
Aztán mindketten eltűntek az ajtó mögött. Jerom nem volt megkötözve. Mióta megitta a vizet egyre erősebbnek érezte magát, bár a szomjúsága nem hagyott alább. Kezével felemelte a kötése szélét és belesett alá. Az oldalán vagy harminc centi hosszú forradás húzódott végig. Már több naposnak tűnt csak egy két helyen volt véres a kötés. Egy ideig még gondolkodott aztán felállt és a sarokban lévő vizeshordóhoz ment. Lehajolt és inni kezdett. gyorsan nyelte a kortyokat amikor a háta mögött kicsapódott az ajtó és a parancsnok viharzott ki rajta.
-Fújass riadót, hívd fegyverbe az összes katonánkat.-üvöltötte önkívületi állapotban.-Küldj futárokat a többi családhoz mindenki legyen harcra kész egy óra múlva! A levelet küld el Rion nagyúrnak és Trakul nagyúrnak a tanácsba.
Miközben a parancsokat osztogatta magához vette a fegyverét és a pajzsát. Az ajtóból még visszafordult és egyenesen Jerom-ra mutatott.
-Ő velünk jön - mondta ellentmondást nem tűrően - fegyverezd fel és állíts mellé őrül pár testőrt.
...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!##########
...
-A nevem Jerom.-Válaszolta anélkül, hogy bármi érdeklődést mutatott volna.
- Melyik házból?
-Milyen házból?-Kérdezett vissza Jerom meglepetten.
-Melyik nemesi házból származik?
-Egyikből se.
A parancsnok lassan letette a tollat és Jerom szemébe nézett. Szeméből mérhetetlen nyugalom tartásából magabiztosság sugárzott.
-Valamivel több mint kétszáz aranyat találtunk a táskájában, csupa Beliori arany.-Miféle ember hord magánál ennyi pénzt?-Kérdezte élesen.
Jerom hirtelen felébredt a kábulatból - kétszáz arany, ez kihúz a bajból - gondolta a vizeskancsót nézegetve.
-Kereskedő vagyok-Mondta végül komolyságot erőltetve magára és újra meghúzta a kancsót.
-Akkor, hogy került hozzád Krull levele? - Csattant fel a parancsnok és egy villámgyors csapással kiütötte Jeerom szája elől a kancsót úgy, hogy az a falon csattant szét.
-Miféle levél?-Kérdezte kezét dörzsölgetve.
-Ami a táskában volt fekete oroszlános pecséttel, Krull pecsétjével.
Jerom agya sebesen kezdett forogni. Már érezte, hogy az életével játszik. Túl kába volt az elején, talán adtak is neki valamit. Mindenesetre most gyorsan ki kellett valamit találnia, hogy kihúzza magát a bajból.
-Az a levél nem az enyém. A déli városfalnál megtámadtak, ki akartak rabolni a levél az övék volt. -Hadarta vigyázva nehogy rosszat szóljon.
-És a pénz?Az honnan van?- Förmedt rá a parancsnok az asztal fölül.-Mert az biztos, hogy kereskedő nem vagy hacsak nem tőrökkel kereskedsz.
-Dehát mondom, hogy megtámadtak. Két férfi feketében a vért amit viseltem az egyiké volt. A tőrömön még ott volt a vére. Azért jöttem ide, mert a levélben olvastam az Arden ház nevét. A gyógyítást meg tudom fizetni.-Mondta kétségbeesetten.
-Na persze lopott pénzen. De talán tényleg igazat mondassz - folytatta a parancsnok nyugalmát újra visszanyerve - megtaláltuk a vértócsákat a déli fal tövében, de semmi többet. A vért azonban amit magaddal hoztál északról származik, csak úgy mint a levél, Krull levele. Akiket megöltél az ő kémei lehetnek.
Jerom nem szólt semmit, próbálta elkerülni, hogy a parancsnok egy újabb dühkitörés alkalmával elvágja a torkát.
-Amint azt mindenki tudja a Fekete Hadúr, a hallhatatlan király ismét eljött, új északi katonákból álló serege élén. Uram éppen a tanácson van amely fogadta őt. A vakszerencse juttatta hozzánk ezt a levelet és tudnunk kell, hogy mi áll benne. Hamarosan lefordítját a kémparancsnokaink. Rád még szükségünk lehet. A város jövője egy hajszálon függ és ezt a hajszálat talán épp a te nyughatatlan tőröd metszette el...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########Kérlek ne zavard meg ostobaságokkal a történetet!!!!!!##########
Mikor magához tért egy egyszerű priccsen feküdt félmeztelenül szoros vastag kötéssel a felsőtestén. Érezte maga alatt a durva lószőrtakarót és látta az egyszerű kőmennyezetet de valahogy minden olyan távolinak és homályosnak tűnt. Megpróbált megmozdulni de éles fájdalom hasított az oldalába és a feje lüktetni kezdett. Széklábak surlódását hallotta aztán egy reszelős hang:
-Őrök! Felébredt a fogoly!
Közeledő léptek zaját hallatszott. Oldalra fordította a fejét és most már látta hogy egy kis cellában van. Az ajtó melletti sarokban egy sebhelyes képű nagydarab férfi üldögélt , mellette egy másik prics. Zár kattant, az ajtó kicsapódott és egy az Arden ház jól ismert egyenruhájába öltözött katona lépett be rajta.
-Ozin segíts! - kiáltotta hátra mire egy újabb katona lépett be - Vigyük a parancsnokhoz.
A két férfi odalépett hozzá aztán érezte, hogy erős kezek ragadják meg és talpra segítik. A fájdalom elviselhetetlen volt a lábai pedig olyanok voltak , mint a gólyalábak folyamatosan egyensúlyoznia kellett, hogy ne dőljön el. Támogatva kivezették a helységből. Odakint sötétség fogadta, holdfény töltötte be az udvart.
-Mi ez a hely?-kérdezte Jerom bizonytalanul, mintha nem tudná, hogy a kérdést magának vagy a katonáknak teszi fel.
-A kaszárnya fogdálya! Most elviszünk kihallgatásra.
Kissebb poros folyosón vitték végig egy másik épületbe melynek tetején Arden Sárga-Zöld lobogója lengett. Bevitték és egy hosszú folyosón át egy terembe kísérték. Egy nagy támlás tölgyfaszékbe ültették aztán otthagyták. A terem túlsó végében egy férfi éppen vizet töltött egy kancsóba. Díszes vértezetet viselt Arden címerével a melkasán és a vállán.
-Szomjas?-kérdezte és Jerom elé tette a kancsót .
Jerom bizonytalanul fogta meg a kancsót és lassan a szájához emelte. Hosszan és sokat ivott. jobban esett neki a víz, mint bármi amit eddig kóstolt.
-Mióta vagyok itt?- kérdezte végül elhalón.
-Csak pár órája.-mondta a parancsnok miközben pergament vett elő az asztal egyik fiókjából.
- Pár órája?- kérdezte kétkedőn Jerom és a kötését kezdte vizsgálgatni.
- A legerősebb gyógyítást alkalmaztuk, nem volt időnk kivárni amíg felépül.-szakította félbe a parancsnok miközben befejezte a ludtoll hegyezését és belemártotta a tintába - Pár óráig nagyon szomjas lesz. A gyógynövények hatása, na és nagy volt a vérveszteség is. Szóval ki maga?
...
##########Kérlek ne zavard meg ostobaságokkal a történetet!!!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | Üdv! Mivel ezt a történetet már rég nem írja senki - amit egyébként nem bánok - saját hatáskörömben megváltoztatom a főhős nevét Jerom-ra(a Jeronimo túl hosszú)
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...Ahogy a gondolatai tisztultak az ereje is lassan visszatért. Az oldalában erős fájdalom lüktetett, de a vérzés sokkal jobban aggasztotta. Ruhája maradékát szorosan a sebre kötötte aztán az egyik halottról nagynehezel leoldotta a vértet és szorosan magára kötötte, hogy elszorítsa és eltakarja a sebet. Mindez hosszú ideig tartott és megizzadt amég a végére ért ráadásul a vérveszteségtől kezdett gyengülni. Most hogy sebéről nagyjából gondoskodott a legfontosabbra fordította figyelmét. Elkezdte összeszedegetni a földről a szétgurult érméket. Ami még az erszényben maradt kivette és az erszényt a fák közé hajította.
-Szép darab de könnyen lebuktatna-gondolta magában. Gyorsan átkutatta a holttesteket hátha talál valamit amibe a pénzt elrakhatja. Az egyik oldalán levéltáska függött gyorsan átnézte és erős fekete pecséttel lezárt levelet talált benne. A fekete viaszba egy díszes oroszlános címert nyomtak. Könnyedén feltörte és kibontotta a pergament. A szöveg idegen nyelven íródott de egyvalamit felismert rajta. Többször is szerepelt a szövegben Arden a város egyik nemesi családjának neve. Az uradalmuk a avárosnak éppen ezen a részén volt közel a déli kapuhoz. Gyorsan visszatett mindent a táskába és mellé rejtette korábbi zsákmányát is.
Próbálta összeszedni magát. Eggyikük kardját felcsatolta és elindult az úton. Szerencsére senki sem volt tanúja az ütközetnek, már késő délutánra járt és a város déli része egyébként sem volt túlságosan látogatatott. Jól indult Jerom napja de érezte, hogy gyászos véget érhet ha nem kerül hamarosan gyógyító kezébe. Egyre Arden neve forgott a fejében. A támadói biztosan nem a család szolgálatában áltak nem viselték a szokásos zöld sárba zubbonyt és a családi címert sem. A talált pergamen valami északi nyelven íródott és Jerom úgy gondolta talán általa bejuthat az uradalomba. A családnak számtalan gyógyítója lehet tudta hogy nem okozna gondot megfizetnie a gyógyítás költségeit.
Lassan már a déli kapunál járt. Lábai öntudatlanul is az Arden major felé vették az irányt. Hatalmas épület együttes volt majd akkora fallal körülvéve mint maga a város. Belior második főnemesi családjához éppen illett. Mire Jerom a kapuhoz ért már alig vonszolta magát arca fehér volt és úszott a verejtékben. A kapuőrök már messziről kiszúrták. Szemöldöküket összevonva méregették acélsisakjuk alól a feléjük közeledő idegent. Jerom érezte, hogy viseltes vászonnadrágja már lábára tapad a vértől. Az egyik ör megindult felé. Tőle két lépésre megállt és lándzsáját markolva rádörgött.
-Mit akarsz itt? Ki vagy te?
-Arden urához jöttem - nyöszörögte Jerom miközben megpróbált barátságos képet vágni - levelet hoztam.
-Add át a fegyvered - dörgött tovább az őr
Jerom meglepődött aztán eszébe jutott a rövidkard amit a harc után elrakott. A másik őr közben felzárkózott társához.
-Ez a fickó csuron vér - mondta élesen
-Mit akarsz itt? -dörgött újra a másik
-Mondtam már! Levelet hoztam - vetette oda Jerom keménységet erőltetve a hangjába. Kicsatolta a kardot, de kicsúszótt vértől síkos kezéből és nagyot koppant a kövön. Lehajolt de ahogy friss sebe megfeszült iszonyatos fájdalom hasított belé. Féltérdere esett miközben egyre próbált eszméleténél maradni. Ahogy a kezével tompította magát ingújából kicsúszott a tőre. Kétségbeesetten próbált utánakapni aztán az egyik kapuőr hatalmasat húzott fegyvere nyelével a tarkójára és elsötétült a világ...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | ##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
Mire feleszmélt már a város határában járt. Az utcát egyik oldalról a temető düledező kerítése szegélyezte még a másik oldalon a városfal magasodott . Az utat fűzfák szegélyezték egészen a déli városkapuig ami a Tridanten felé vezető útra nyílt. Jeronimo nem bírta tovább és lassan sétálva elővette zsebéből a dagadó erszényt. A bőrt aranyos hímzés díszítette egy ugró szarvast ábrázolva. Ez a Fourden család emblémája - gondolta magában miközben kibontotta az erszény száját záró csomót - úgy tűnik szerencsés napom van. De amikor kibontotta az erszényt még a gondolatai is állva maradtak a vastag aranypénzek láttán. Ujjával kotorászott kicsit az érmék között de mosolya egyre csak szélesedett ahogy lefelé túrva újabb és újabb vaskos aranyak kacsáztak elő a erszényből.
Feje felett egy díszes tollú madár üldögélt a fűzfa ágai közt és legalább olyan elégedettséggel csodálta tollait, mint az alatta ácsorgó Jeronimo frissen szerzett kincsét. Aztán a következő pillanatban egyszerre rezzentek össze...
-Nem túl ékes az a szütyő egy magadfajta csavargónak?
Jeronimon hideg verejték futott végig. Lassan felemelte a fejét és észrevette az alakot akitől a városfalnak támaszkodva egyenesen rá meredt. Az út túloldalán egy másik fickó üldögélt a kidőlt kerítésen szájában szalmaszálat tartva kihívóan vigyorgott. Mindketten könnyű bőrpáncélt viseltek fekete ruhájuk felett.
- Hagyd itt nálunk azt a tarisznyát - kezdte a szalmaszálas fickó miközben lassan feltápászkodott - majd mi vigyázunk rá.
Cimborája halkan kuncogott miközben széles rövidkardot húzott elő övéből.
Jeronimo meg sem mozdult kezeiben még mindig ott volt a nyitott erszény de szemét le sem vette a két feltűnően jókedvű szerzetről. A kardos megindult Jeronimo felé, míg társa a helyén maradt és bár még mindig mosolygott vonásai megmerevedtek és kezét már az övén nyugtatta. A következő pillanatban Jeronimo kiengedte a kezéből az erszényt és előrelendülve az ingujjából félelmetes sebeséggel előcsapódó tört markolatig mélyesztette a közeledő torkába. Attól csak valami véres hörgésféle tellett. A macskakövön csikorgó talpak hangjára Jeronimo megpördült a kínlódó karjába kapaszkodva. Oldalát fájdalmasan vágta végig a másik támadó rövid pengéje. Térdével oldalbalökte a lendülettel érkező támadót aki elvesztette egyensúlyát és a városfal hatalmas vörös köveinek csapódott. Kitépte a még mindig kínlódó áldozatának kezéből a kardot és egyenesen társa nyakszirtjébe szúrta. Az fájdalmasan kapott egyet a szúrás irányába aztán kifordult - arca véres volt a köfal ütésétől - és a kőre rogyott. Társa nyakában a tőrrel még mindig hörögve hanyatt zuhant a földre. Jeronimó zihálva a falnak támaszkodott. Az előbb elejtett erszény tartalma szétgurult és az utolsó érem még csak most állapodott meg csilingelés közepette a sebesült tolvaj lábánál. Kézét a mély vágásra szorította de ujjai közül így is erősen szivárgott a vér...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
| | | | | |
| | | | | | Nos mivel úgy tűnik ez egy elhagyott oldal saját szórakoztatásomra tovább írom ezt a kis történetet...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
A város teljesen felbolydult a félelmetes vendég érkezésétől. Belior(a város neve) vezető nemesei kénytelenek voltak fogadni a rettegett hadúrt, még akkor is ha tudták, hogy virágzó városuk csalta ide és, hogy aligha van elég erejük szembeszállni vele. Kétezer fős kísérettel érkezett, erős sokat próbált harcosokkal, nem hagyva kétséget afelől, hogy nem tűr ellentmondást.
Jeronimo hátát egy kereskedő korsénak vetve nézte a színes menetet miközben egy frissen elemelt almát rágcsált. Nem izgatta túlzottan sem a város érezhető félelme sem a peckes lovagok kihívó parádézása. Figyelmét egy a közelben áldogáló nemesúr arannyal díszített tarsolya kötötte le, amely a száját tátó gazdája övéről csüngött, olyan telt kerekséggel, mint egy érett szőlőszem. A gondolatot tett követte és miután a válla felett átdobott almacsutka a kordé elé kötött összvér fején landolt Jeronimo már meg is indult az egyre növekvő tömegben a hívogató zsákmány felé. Hangtalanul surrant a bámészkodó előkelőség háta mögé. A férfi persze nem volt egyedül, mellette áldogáló társa úgy szorongatta a kardja gomblát, mintha attól tartana, hogy a következő percben az összes parádézó fegyverforgató egyszerre akarna uráre rontani. Jeronimo érezte, hogy nem lessz nehéz dolga. Lassan már karnyújtásnyi távolságra volt a két alaktól. Szemét szorosan a verejtékező testőrön tartotta, miközben ingújjában már ott tartotta éles görbe tőrét. Szeme sarkából még hátrapillantott a közeli sikátor hívogató sötétségébe, aztán visszafolytotta a lélegzetét és előrelendült.
Szemmel alig követhető gyorsasággal vágta le az erszényt az ővről, aztán a következő pillanatban már a sötét utca felé tartott a tömegen keresztül. A háta mögött kiáltást halott, de nem fordult meg lépteit nem gyorsította, egykedvűen bámult körbe. A kiáltások egyre gyarapodtak miközben egy éles hang már kivehető volt a hangzavarban.
-...te tehetetlen barom! Miért hoztalak magammal ha csak a szádat tátod.
- Bocsásson meg Orton nagyúr a föld alól is előkerítem.
- Fogd meg azt a szunyiképűt!
A tömegben lökdösődés kezdődött szitkok száltak a friss délutáni levegőbe miközben az egyre jobban verejtékező testőr letepert vagy fél tucat a gazdája által gyanúsnak ítélt bámészkodót. Jeronimo még vetett egy hanyag pillantást hátra aztán eltűnt a hátsó utcában.
Szinte öntudatlanul vágott át a jól ismert sikátorokon, még már teljesen elhalkult mögötte a sokadalom lármája. Szíve vadul kalapált ha zsákmányára gondolt ilyenkor szinte futásnak eredt, aztán lehiggadva újra sétára váltott hidegen méregetve az elé kerülő járókelőket... |
| | | | | |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2025
E-mail: beholder@beholder.hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
