| -Mindenki készüljön fel,bármi jöhet-szól a többiekhez,majd újból előveszi kötelét,és a mohás résznek dobja. |
| - Mivel rejtek ajtó, aligha tudnánk meg többet ha lepörkölnénk a mohát. Ellenben ha csapda van mögötte lehet, hogy amint hozzáérünk elönt a víz, legjobb esetben. |
- Négyzet alakú moha. Két dolgot sejtek... egy csapdát, és egy ajtót. Talán ha távolról próbáljuk kinyitni, akár a kötelet használva, nem esik bajunk.
Az idéző úgy gondolta, hogy ha egy járat zsákutcába torkollik, és ennyire pofátlanul van "elrejtve" ide egy ajtó, az minden bizonnyal valami galád csapdát rejt. |
| Igazából hajtja a kíváncsiság, de jobbnak látja hátul csöndben meghúzódni, ha megszólalna, felhívná magára a figyelmet, és még valamelyiknek az a hülye ötlete támadna, hogy őt küldjék előre...így inkább csak fél füllel figyel társai döntésére, és fokozott éberséggel koncentrál környezetére...egy helyben társalgó csapatnál nem sok sebezhetőbb pozíció van...üldözők esetén most csapna le. |
| És valóban, Fuhurnál volt kötél. A szétlőtt Xill teteme fölött még morgolódnak egy kicsit. Minden esetre egy idéző rúna hozta ide a szerencsétlent. Vagyis a remetének csak köze volt a mágiához! Az öröm azonban kisvártatva lankad hőseinkben, hiszen még Fuhur sem tud eldugott mágikus csapdákat észrevenni. Továbbhaladva az Árnyéktáncos sikeresen észrevett egy bukózsineget, ami egy köznapi, ám annál hatásosabb dárdacsapdát hivatott működésbe hozni. Percekig sétáltok, a folyosónak még mindig nincs vége, ám a falon egy szabályos négyzet alakban mohát láttok. A gyakorlatiasabb kalandorok tudják, hogy ez nem jelenthet mást, mint egy rég nem használt rejtekajtót... |
Enger leszól, anélkül hogy fejét a verem felé dugná:
- Kötél épp nincs nálam! Tolvajok előbb tartanak maguknál mint, mágusok.
Persze varázslattal is létrehozhatna valamit, csakhogy még mindig spórolni akar. |
| Semmi olyat nem talál,ami segítségével kimászhatna,így hát a verem szélét nézi,hátha Enger leereszt végre egy kötelet.Várakozás közben azért a keze ügyében tartja íját,nehogy meglepetés érje. |
Az idéző türelmesen vár, ám mivel kötélt nem ereszt le senki, újra fölszól:
- Enger, kötél, most. Kijöhetek annélkül is, de akkor te fogsz lekerülni! |
| Újratölt, és lő. Addig lövi, amíg ki nem purcan...nem mintha mást tudna csinálni. Jelenleg ő az egyetlen, aki támadja, így el fog tartani egy ideig, pláne, mivel nem egy bizonyos pontot támad, hanem egyszerűen a látható felület közepét. A lény túlságosan sokat mozog, így csak azt kockáztatná, hogy mellélőne, így viszont lassan elvéreztetheti. |
| Enger nyugodtan várja, hogy végezzenek a döggel és utána kimásszanak valahogy. Nemvolt kedve, mégtöbb energiát pazarolni egy erősen, mágiavédett lény támadására. Ha meg nem tudnak nélküle kimászni, lent is maradhatnak. |
Jak nem lép új csapdába. A jégfal kitart, a Xillnek esélye sincs áttörni. Jelenleg igyekszik, gyors ide-oda mozgással megtéveszteni a fejvadászt, több kevesebb sikerrel. Tényleg a kimászás lesz a legfőbb probléma ezek után.
//Enger -ép- mana: 100/90
Orion 40/24
Fuhur 70/66
Xill -32/12- // |
A jégfal miatt nem tudja támadni a szörnyet,ezért inkább a falat vizsgálja,hátha talál valamit, ami megkönnyíti a kimászást,de reméli,hogy valakinél van kötél.
-Na,ezek után inkább Jakshjalang menjen előre-mondja halkan Orionnak. |
Orion megnyugyszik. Az első csapdába nem haltak bele - az előző csata tapasztalatai alapján ez sikernek számít. Fölüvölt a társainak:
- Ne feledjétek, minket innen még ki is kell szedni, mert kimászni nem fogunk tudni... egy kötél jól jönne! |
| Még a csata hevében is hűvös fejjel gondolkodik, és ahelyett, hogy gyorsan átfutna a másik oldalra, hogy onnan lőjön, inkább lassan kerüli meg, de vigyáz, hogy ne lépjen csapdába...elvégre olyan helyre lép, ahova a többiek még nem léptek, és nem kíván sorsukra jutni...reméli, hogy a jégfal kibírja addig, a szörny úgyis láthatóan komoly sebeket kapott. A legravaszabb csapdák olyan helyen vannak, ahol nem várnánk...például egy másik csapda mellett. Előzékenyen előre is engedhetné Engert, hogy tesztelje ő csapdák után a területet...de sejti, hogy nem akar ő sem idegen területre lépni. |
Jak és Fuhur találata tökéletesre sikerül. A varázsló szokatlan ellenállásba ütközik. Noha a lény nem bír Sebzéstűréssel, ám annál nagyobb mágiaellenállással. A lábait megkötő béklyó semmivé foszlik. Orion még időben létrehozza a Jégfalat a lény és közéjük. Az új körben a Xill fedezékbe vonul és várja, hogy megszűnjön a mágia. Várhatja, a jég a természeti viszonyoknak megfelelően fog csak elolvadni. Fentről, a vermet megkerülve még mindig könnyű célpontot nyújthat.
//Enger -ép- mana: 100/90
Orion 40/24
Fuhur 70/66
Xill -32/16- // |
| Orion fájdalomtól elgyötört arccal táplászkodik fel, majd a lény túloldalára veti magát: így Fuhurhoz kerül közelebb, s a lény tőlük távolabb áll. Orion szájához veszi hangszerét, és játékba kezd. Ujján a gyűrü felizzik, amint az idéző annak erejét hívja segítségül, s az egész furulyát kékes derengés hálózza be. Fuhur és Enger tán emlékezhetnek a melódiára: a jégfalé az. Ám a férfi tovább fűzi a dallamot, megvárja, Enger mit tesz. Miután látja, hogy a varázsló miként segítette őket, csak játszik tovább. A jégfal varázslat még nem teljes, de a záró pár hangot megadja majd akkor, ha a lény kiszabadul, mielőtt Jak végezne vele. Amennyiben a rosszabb helyzet áll elő, úgy helyezi a falat, hogy a szörny belefagyjon, de tőlük teljesen el legyen zárva, a fal felérjen a verem tetejéig. Ha Jak végezne vele, a varázslatot félbehagyja, s mivel nem fejezte be, a gyűrű által függőbe helyezett erő sem vész kárba. |
Enger lepillant a gödörbe. "És elvileg a nő értett a csapdákhoz." - gondolja
A falhoz érinti ujját mire két fénylő kék csík indul meg, lefelé az ellenséghez. Felfut a lábain és egyik pillanatról a másikba kemény jégburok, képződik a lábak körül, odakötve a lényt ahol éppen áll.
- Ne játszatok vele sokáig! Orion te meg, még ne idézz meg semmijen, átokverte dögöt!
Valószínűleg kár volt erre figyelmeztetnie, de ha most próbálna meghívni valamit egy másik síkról az idéző csak elpocsékolná az erejét. Meghát minnél több dolog lesz később közte és az ellenfelek közt annál jobb. |
Orion lépése közben épp intene neki,hogy maradjon a helyén,de a mozdulat félbemarad a csapda működésbe lépésekor.Pár perc múlva sajgó tagokkal feltápászkodik,majd felnéz.
-Jól vagy?-kérdezi az idézőhöz fordulva.A rúna ekkor
felizzik,a lány pedig a falig hátrál.Ekkor előlép a szörny,és rögtön heves támadást indít Orion ellen.Ezt látva Fuhur hangtalanul a verem legtávolabbi részébe megy,előhúzza íját, bűvös vesszőt illeszt húrra,és megcélozza a Xill dárdát tartó karját,hátha ez lelassítja a rohamát.Aztán megint a verem falát figyeli,hátha vannak rajta kapaszkodók,mert ha Orion kiteleportál,a szörnyeteg őt fogja támadni,és semmi kedve az áldozat szerepét felvállalni... |
//csak utánuk mentem, nekem lényegtelen, merre megyünk, le is írtam.  //
Ahogy megpillantja a teremtményt a verem széléről, már elő is kapja nyílpuskáját, és lő. Ilyen kis távolságról, és természetesen felülről nem tart attól, hogy valamelyik csapattársat találná el. Amint lőtt, már tölt is újra, hogy megint lőhessen. A mérgezett dobótőröket sajnálja egyenlőre...lehet, később jobban fognak jönni. |
//legközelebb mondjátok is meg merre indultok, ha kérdezem. most a kocka döntött.//
A csapat balfelé veszi az irányt. Az egyre szűkülő folyosó egy részen leomlott, ám még így is járható maradt. Már a felén átértetek, mire Fuhur valami érdekességre lesz figyelmes. Az "aláhullott" sziklákon fémeszközök nyomait vélte felfedezni. Oldalvást nézett, így még láthatta, ahogy Orion megteszi az utolsó, ártatlan lépést felé. Valahonnan a padló alól olyan pendülés hallatszott, mintha lanthúr szakadna. A pillanat tört része alatt lenyílt a farkasverem teteje, hogy magába szippantsa az árnyéktáncost és az idézőt.
Az ájultságból lassanként magatokhoz tértek. A társaitok mint egy húsz láb magasságból néznek vissza rátok. Gyors végtagszámlálás, semmitek sem tört el. Ezen kívül szerencsésnek mondhatjátok magatokat, a csapda alján nem vártak titeket kihegyezett dárdák. Másrészről ez nyugtalanító, miért nem halálosra lett tervezve a dolog?
A választ a falon pulzáló kis rúna adja meg. Egyre gyorsabban lüktet, majd végül egy az egyben felizzik. Egy alacsony, szálkás izomzatú groteszk lény jelenik meg. Hüllőszerű, testét világosvörös pikkelyek borítják. Tekintete sötét, és nyugtalanító. Három karja van. Két kezében rövidkard, míg a harmadikban rövid, mindkét végén fém fejű lándzsa. Körbetekint, majd azonnal támadásba lendül az agresszív teremtmény. A gyengébbnek kinéző Orionba szúrja lándzsáját, majd a kitépés lendületéből pörögve-forogva két helyen is belévág kardjaival. Az idéző, a lezuhanással együtt véve komoly sebeket szenvedett.
//Orion 40/24
Fuhur 70/66
Xill -ép- // |
| -Szerintem lehet,hogy azért nem rakott csapdákat a lépcső és a bejárat környékére,mert biztos a dolgában,vagy azért,hogy lankadjon a figyelmünk.-vet fel pár lehetőséget,aztán újra a csapdakeresésbe mélyed. |
| Szótlanul ballag utánuk, a barlang neszeire figyel, valamint a hőképekre. |
- Szerintem, nincs más hátra mint előre. Vagy mindig arra amerre a legtöbb csapda van, mindig ottvár a legnagyobb jutalom is. Minden esetre fura, hogy a bejáratnál nem várt ránk semmi, veszélyes. - a remete lehet, hogy nem akarta egyből halálos csapdába taszítani az arra tévedőket, és ilyen alapon még lesz pár olyan trükk ami visszafordulásra kényszeríti őket, eleinte...
Miután Enger kifejtette a véleményét, ment Orion után, nehogy az valami olyat találjon amiből ő se szeretne kimaradni. Bár olyat is találhat amiből, inkább nagyon nem szeretne kapni. |
Orion igyekszik megvizsgálni a járat magasságát:
- Ha itt van csapda, a föld magasságában lesz - feltéve, hogy a remeténk nem kúszva közelítette meg barlangja legmélyét. Azért ne kockáztassunk.
Avval lassan, még mindig Fuhur mögött halad, picit rogyasztva, fákjáját is derékmagasságban tartva, arra az esetre, ha valami húzal vagy zsinor fejnél aktiválna csapdát. |
| A mintegy tíz méter hosszú lépcsősor minden egyes fokát és a mellettük lévő falat is megvizsgálni idegőrlő és fáradságos feladat volt, de kijelenthető, hogy ide nem telepített csapdát az ismeretlen remete. Egy természetes, víz-alakította járatba jutott a csapat. Jobbra és balra is vezet az út a viszonylag széles folyosón. |
| Vigyázva az ajtóhoz lép,de ő sem gyújt fáklyát. Szemlélődik egy kicsit,majd megindul lefelé,közben ügyel a csapdákra.Ha rátalál egyre,fennhangon szól a többieknek, persze nem néz hátra Orion fényforrása miatt. |
| Enger Orion mögött sétált, gyakran hátrapillantott és örült, hogy nem ő sétál Orion előtt. Nem volt szüksége fáklyára különösen mivel Orion már gyújtott egyet. |
| Orion fáklyát gyújt: ő az egyedüli a csapatban, akinek problémát okoz a sötét. Fuhur háta mögött megy, ám úgy igyekszik világítani, hogy a lány hátát ne perzselje meg, s ne is zavarja a látásban. Minden lépcsőfokot kétszer is megnéz, mintsem hogy csapdába gyalogoljon... |
| Jakshjalang nem gyújt fáklyát, úgyis csak zavarná. Néha-néha maga elé nézve lépdel lefelé a többiek után, és hőlátásával figyel visszafelé...előre úgy sem látna semmit a fáklyafénytől. Vagyis a tűz által keltett hőtől. |
| Fuhur rövid keresgélés után a fal egyik repedésében talál egy kapcsolót. Elfordításával mély moraj hallatszik, s lassan kettényílik a föld a barlang másik sarkában. Faragott lépcső vezet lefelé, a sötét ismeretlenbe. Ide már mindenképp kell világítóeszköz, ha csapdát vagy rejtekajtót akartok észrevenni útközben. Vagy ha egyáltalán nem akartok véletlenül végiggurulni a ki tudja milyen hosszú lépcső aljáig. Hoztatok magatokkal hat fáklyát, melyek egyenként két óráig világítanak. Ki mit akar csinálni a lépcsőn lefelé útközben? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
