| Vándor vigyorogva nézegeti hegeit, ahol az imént még nyílt sebek tátongtak. Még mindíg mosolyogva néz a mágusokra, és megszólal.
-Na ezt csináljátok utána, ha tudjátok! Nincs mormogás vagy bűzös kotyvalék! Asszem mindanyiónknak van tanulnivalója a másiktól. Mutasd, hogy működik az apró szerkezet, s közben beszélj a küldetésről is! Fordul a kapitány felé. |
Gilithas ajkai egyetlen vonallá préselődnek, miközben szemei hol a viharvert bandán, hol a kis táskán nyugszanak.
-Ide ez kevés lesz -állapítja meg végül.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, az egyik ládáról levesz egy feszítő vasat és egy dzsungel-kést, átvág a kalandozók alkotta csoportosuláson és a vászon fal melletti ládához megy. Az gondosan be van varrva egy vízhatlannak tűnő terepszín zsákba. A késsel megoldja a varratokat itt-ott, az előtűnő egyszerű faládát pedig megegyengeti a feszítő vassal. A láda minden oldala egyszerre csapódik le a földre. Odabent egy masszív fémszarkofág helyezkedik el. Szintén fehér, nagy piros kereszttel. Eldobva a céleszközöket, a kapitány már puszta kezével, óvatosan nyitja ki a fura fémláda tetejét -melynek rendeltetéséről már lehet némi fogalmatok. Odabent hajszálra ugyanaz a felépítése, mint a kisebb társának. De valószínűleg ennek nagyobb a kapacitása, a mobilitás elvesztésének terhe mellett.
-Csapatellátó regeneráló egység -jelenti ki karba font kezekkel.
A Szellemsámán hasogató fejfájásra ébredt. Körülállták mindannyian; egyesek a sebei helyét bökdösték, hogy meggyőződjenek arról, hogy valóban összeforrtak e. Gilithas képe is feltűnt, aki csak ekkor hajolt ismét fölé. Valami fura kavicsot markolászott, majd a homlokára szorította. Hideg volt a kavics, meg kemény, no meg hát az embert ne piszkálják már ilyen elesett helyzetben. Szó ami szó Orion bizonyára tiltakozott volna az inzultus ellen, de még mindig bénult volt. Ám nem sokáig. Hamarosan tagjaiban az élet bizsergését kezdte érezni ismét. Fenemód jól esett neki, főleg, hogy végre odébb hessegetheti a kotnyeles kapitányt. Hamarosan a többiek is sorra kerültek és kigyógyultak kisebb nagyobb sebeikből. Közben a kapitány elmesélte, hogy a mágikus dolgokért kaphatnak kisebb, hordozható regeneráló egységet. Sőt, akár meg is tanulhatják használni ezeket -mert hát az sem árt. |
oké, ezt megírhatnád nekem is főnök |
| A lány megereszt egy boldog mosolyt,mikor látja,hogy ellenségeik menekülnek.Aztán felnyalábolja Oriont,és hamarosan zihálva leteszi a sátroban.-Elnézést,hogy belevágok a szavába,de Orionnak orvosi ellátásra van szüksége,sürgősen.Kérem segítsen!-hadarja el egy szuszra,majd nagy levegőt vesz,és aggódva az idézőre néz. |
| Figyeli az eseményeket, nem törödik sebeivel,fájdalmaival és fáradtsaággal. Érezte hogy ezek nem e világiak, hanem mások és most gyanuja beigazolodot. és ekkor befurta magát egy gondolat a fejébeű" ha ezek tudnak jönni a jövőből valószinü oda is tudnak menni, vajon milyen lehet a világ?"gondolatok ezrei száálnak fejébe, a küldetésre rá bolint, de egyéb dolgot nem mond, csak csendben figyel. Majd egy emlék kuszot fejébe:-Furcsa szerzet vagy te lány, furcsa egy jövöd lesz-ezt egy vak öreg emebre mondta pár évvel ezelőt, akkor ki röhögte, de most ugy néz ki igaza volt az öregnek. |
| -Igen van. Szól a barbár. -Hogyan kell használni azt a piros keresztes dobozt? Most jól jönne a sebeinkre! Mivel úgy láttam, hogy gyorsabban hat mint az én kenőcsöm tenné. Lép a kapitányhoz, majd az orra alá emeli egyik tépett sebét. -A bizalmunkat kérted, most megkaphatod. |
| //Fuhur légyszives szólj a barátodnak, hogy ne írkáljon a fórumba offtopic dolgokat. Arra való a privát.// |
-Hogy mennyi időnk van azt nem tudom. Amíg ellátmányt és embereket kapunk a jövőből még biztosan van miért harcolni -válaszol Gródnak a kapitány.
-Áhh.. nem, nem az embereimnek kellenek a tárgyak -felel nevetve Engernek- Visszküldjük őket a jövőbe, hogy tudósaink aztán ott tanulmányozzák őket. Ha minden jól megy a kutatások új fegyvereket hoznak majd. A tömeggyártás pedig katonák ezreit fegyverezheti fel, naponta.
~Katonák ezreit? Döbbenetes szám...~
-Legalább is ebben reménykedünk. A visszahozott mágikus tekercsekért, italokért, pálcákért és tárgyakért cserébe adunk drágaköveket, vagy különbőző hasznos dolgokat. Többek közt ilyen hasznos dolgokat -mutat a piros kereszttel ellátott ládára, amit elrakni készül- A sérüléseiteket pedig természetesen mindig ellátjuk minden ellenszolgáltatás nélkül, amikor visszatértek a bázisra. Egyéb kérdés? |
A jövőből jöttek? Ez érdekes.
- Mégis miféle varázstárgyakra gondolt? Egyáltalán miből gondolja, hogy az emberei képesek lennének harcolni velük? Szerintem még vívni se tudnak. Vagy maga valami erősebbre gondolt? - bármire is Enger erősen kétli hogy tudnának használni bármilyen varázstárgyat, ezek a hitetlenek
Vannak legendás képességű tárgyak és fegyverek amik rég elvesztek és régen nagy mágusok kezében voltak. De tudják ezek egyáltalán mit akarnak a mágiától ha egy esztendeje még a létezését se hitték? Jónéhány még most se. Azért talán még lehet kezdeni valamit a dologgal ha valami hasznos kerül elő.
- Legalább a sérüléseinket eltudják látni? |
Na Fuhur elkezdtem én is sárkányölőzni... most 1-es szintű tündérrel kezdtem el, és az elején elbaszódott 3 tapasztalati pont
2-D |
//Huh...bocs...az előző az nincs perjel között,csak msára figyeltem  // |
//
-Nekem lenne egy kérdésem-szólalt meg Gród-Mégpedig az,hogy mennyi időnk maradt?Úgy gondolom az elmondottak alapján,hogy sietős lehet...
Közben a sebét kötözi és pihen,próbálja manáját regenerálni.// |
Wolio és Vándor csapása is talál. Az egyik Osyluth összecsuklik a Pengefelhőnek köszönhetően. Fuhur nyílvesszője eltűnik a halott Quasit egyik malac szemében. A két súlyosan sebzett Osyluth egyik varázslatszerű képességét használja: heves fényvillanás után kámforrá válnak. Teleportáció. Elöl, a barikádok mögül hasonló fényvillanások látszanak. Valószínűleg onnan is menti az irháját aki tudja.
(Csata utáni állapototok:
Enger - 40/13 - mana: 100/45 - 1 kör felhasználható láthatatlanságod van még - Igazlátás még pár percig - orvosi ellátást igényelsz
Gród - 40/33 - mana: 100/20
Vándor - 115/29 - orvosi ellátást igényelsz
Wolio - 89/37 - orvosi ellátást igényelsz
Fuhur - 70/51
Orion - 35/6 - bénult - orvosi ellátást igényelsz
A csata tapasztalata: az ördögök és démonok immúnisak a tűzre. Legtöbbjük rendelkezik Sebzéstűréssel és varázslatszerű képességekkel. Bár viszonylag ép bőrrel megúsztátok, de máskor jobban oda kell figyelnetek: Orion majdnem meghalt.)
Előre mentek, hátha maradt még felkoncolásra váró préda, ám legnagyobb sajnálatotokra csak tetemeket találtok és a fura fémpáncélos gárda megfáradt tagjait. Halljátok, ahogy Gilithas helyzetjelentést kér: öt halott, és minden második ember sebesült. Sürgés-forgás, a földön fekvőket hamar a sátrakba szállítják a társaik. A kapitány behív titeket a sátrába. Miután mind beértetek elkezdi:
-No, hát ez volna a mi problémánk. Mi majdnem húszan harcoltunk ugyanannyi ellenfél ellen mint ti. Mégis vesztettünk öt embert. És ez támadásról támadásra így megy. Úgy tűnik ugyanis, hogy a közönséges fegyverekkel sokkal kevesebb kárt okozunk bennük. Csak a megbájolt fegyverek sebzik őket rendesen. Érdemesnek bizonyultatok arra, hogy elmondjam jöttünk célját. A világ, ahonnan érkeztünk... ez a világ. Csak éppen ennek a világnak a jövője. Hosszú történet ez.. hol is kezdjem. Régesrégen eljött a Nagy Kataklizma, a káoszháborúk kora. Erről a korról -mely nektek még csak jövő- a következőket sikerült az évezred távlatából összerakni: a démonok és ördögök erre a síkra özönlöttek, hogy uralmuk alá hajtsák a világot és a rajta élőket. Ezeket a lényeket mi csak meselényeknek, gyerekriogató babonáknak tartottuk nyolc hónappal ez előttig. A legendák szerint egymással is harcoltak, a világunk volt a konc melyen marakodtak. Ekkor névtelen hősök léptek színre, hogy felvegyék a harcot. A megmaradt írásos emlékek tanúsága szerint a majd egy évszázadig tartó háború alatt sikerült mind a démonokat, mind az ördögöket legyőzni. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy egymást is támadták. Hihetetlen hatalmú varázslók pecsételték le a síkot. Innentől sem kifelé, sem befelé nem járhatott semmi. Megalakult az Inkvizíció, hogy a letarolt világ hamvait feltúrja, és a megmaradt külvilágiakat is kipurgálja. Ezzel együtt a legtöbb szörnyet és bestiát is eltűntették vagy száműzték. Sok idő telt el ezután, a páratlan összefogás közben a faji előítéletek áldozatául esett. Fejlődtünk, sokasodtunk. A mágia képessége kikopott a fajokból. Végül elérkeztünk a "mai naphoz". Nyolc hónappal ez előtt a pecsétet, mely a síkunkat védte, valahogy feltörték. Egy általunk ismeretlen paktum következtében a démonok és ördögök össze fogtak ellenünk. Legnagyobb erőink az első hónapban elestek. A kutatók lázas munkája még az utolsó pillanatban létrehozott egy hatalmas pajzsgenerátort. Most a jövőben a megmaradt tizennégy metropoliszt ilyen oltalmazza. Ostrom ostrom után és világossá vált, hogy a mi készleteink fogynak el hamarabb. Megépült hát A Kapu, a nagy sátorban lévő szerkezet. Egy gép, mely visszahozott minket az időben. Beindításakor átmásolta magát a történelem ezen időpontjába. Feladatunk, hogy varázstárgyakat gyűjtsünk be és információkat szerezzünk a démonokról és ördögökről. Ám mindez túl szép lett volna. A jelek szerint valahogyan lenyomozták, hogy hová és mikorra sikerült visszautaznunk és egy kaput nyitottak ők is. Ám, hogy hol ez a kapujuk és milyen erők védik, arról fogalmunk sincs.
Gilithas nagy levegőt vett. Az idő közben levetett fura anyagú kabát alatt nem volt öltözet, így kimunkált felsőteste közszemlére került. Nem is gondoltátok, hogy ilyen izmos, ezen adottságait ugyanis jótékonyan elrejtette a ruha. Vállán és mellkasán mély karomnyomokból szivárgott csendben a vér. Egy kis harmincötször huszonöt centis dobozt vett elő, ami alig lehetett vastagabb húsz centinél. A borítás fehér volt. Az elején piros szöveg és egy szintén piros kereszt szolgált a tárgy azonosítására. Amikor kinyitotta, a doboz felső oldalán lévő kis monitor felizzott. Az alsó oldalon rendezett sorban különböző színű átlátszó kártyák voltak valamilyen fura, izgalmas anyagból. Bennük nyomtatott áramkörök, de fogalmatok sincs hogy mire szolgálhatnak. Kimért mozdulattal rakogatni kezdte a kapitány a kártyákat egy speciális sorrendbe a szintén az alsó oldalon található helyekre. Amikor mind a tíz a helyére került a kis monitoron szövegek jelentek meg. Ekkor kivett egy fura kis ovális szerkentyűt a dobozból és végighúzta a sebei fölött többször egymás után. Sebei zárulni kezdtek. Gilithas folytatta a beszédet.
-Mivel vannak varázstárgyaitok -itt mindannyiótok lélegzete elszorult, nem szívesen váltatok volna meg ezektől a különleges értékektől- ezért felbérelünk titeket, hogy harcoljatok. Szerezzetek más varázstárgyakat. Cserébe hasznos holmikkal látunk el titeket illetve a legtisztább és legminőségibb csiszolású drágaköveket adjuk, ha anyagi javakat kívántok. Minden esetre a fent említett 'hasznos holmik' minden bizonnyal jobban felkeltik majd figyelmeteket, mint a drágakövek. De erről később. Ha elvállaljátok, akkor felvázolnám első küldetésetek. Előtte azonban kérdezzetek bátran.
Egy térképet halászott elő egy tartóból eközben. Rendes pergamenre volt festve, nem olyan modern ócskaság. Valószínűleg itteniekkel cserélték el drágakőre. Vajh szegény térképfestő hogyan tudott visszaadni? |
| ismerem Fuhurt, nem kell belepofázni mindenbe... |
// Úgytűnik egyesek még nálam is jobban unatkoznak ··.
Ja és csak említem hogy valsz vasárnapig nem lesz msnem. // |
| persze... és mi van ha aztmondom, hogy nem hiszem el... na? |
| A drow lány újabb lövésre emeli fegyverét,ezúttal a visszaalakult szörny szemét célozza,majd gonosz mosollyal útjára engedi nyilát. |
| //Most látom h új kör ovlt és utánai rtam,ugyhogy sztem kihagytad // |
| //Raptor,én megtámadtam a saras szörnyet,nemtudom h félrenézted e vagy nem ovlt benne a körben...de ha igy is van,azt cselekszem most is// |
A barbár megrázkodik a méreg hatásától, ám ez kevés ahhoz, hogy meggátolja a támadásban. Pördülve lép egyet, és a sárral befröcskölt Osyluth elé kerül. Fegyverét mindvégig melmagasságban tartotta, így a lény bordáira mérhetett egy csonttörö csapást. És folytatva a mozgást, próbál minnél nehezebb célpontot nyujtani az ellenfeleknek. Eközben halja meg Wolio kiáltását, és ahogy agyához eljut az információ tartalma, rögtön fel is háborodik azon. Méghogy menekülni! Ő! Egy barbár! Mikor már nyerésre állnak? Soha! És mi lessz a kaland további részével? Dühösen kiált vissza.
-Nem menekülök! Támadd te is a saras dögöt! |
Enger ismételten leereszti a pálcáját, annak a nőszemélynek igaza lehet nem tartanak ki az örökkévalóságig. Az a sok idegen is nyújthatna valami segítő kezet. Közben kissé arébb ment nehogy nagyon megsejtsék hol van. Közben a láthatlan Osyluthra küldött energiacsóvát, unta már a villámcsapást szerette a változatosságot. Ezután ismét helyet változtatott mindkét alkalommal csak, egy keveset.
// Energiacsóva 20 mana sebzést döntsd el te Raptor. A teljesen láthatatlant támadtam azt amelyik nem saras. Először 8 aztán 14lábnyi utat tettem meg hogy netudják hol vagyok. // |
| -Menjünk innen túl erősek és túlerőbe vannak-*orditja a Vándornak közben egy jó irányzot ütést visszbe a fullánkosnak* |
Enger Villámcsapása, Gród Pengefelhője és Vándor kivételesen jól sikerült szúrása nyomán az ördög kritikus állapotba kerül. A Pengefelhő minden bizonnyal megöli, mielőtt ismét cselekedhetne. Wolionak sikerül visszahátrálni a barbár mellé, miután megsebezte újonnan érkezett ellenfelét. A drow lány végül, de nem utolsó sorban tökéletes találatot vitt be: a denevéralak kacsázva lezuhant, majd visszaalakult.
-Új kör-
A Vándor ellen küzdő ördög sikeresen megcsípi a barbárt. Ez alkalommal nem sikerül leküzdenie a mérget, kicsit megszédül, ám még képes összpontosítani a harcra. A Woliora támadó két lény egyike a fullánkját, másik harapását használja. A lánynak nincs szerencséje, mindkettő talál. A méreg hat, de továbbra is harcképes marad.
(1. Osyluth (vs Vándor) - 64/5 Repülés varázs, Pengefehő 2 kör
3. Osyluth (vs Wolio) - 64/28 Láthatatlan
4. Osyluth (vs Wolio) - 64/38 Láthatatlan/saras
Enger - 40/13 - mana: 100/65 Láthatatlan: 2 körig, Igazlátás
Gród - 40/33 - mana: 100/20
Vándor - 115/29 földre került
Wolio - 89/37
Fuhur - 70/51
Orion - 35/6 - bénult)
//Körváltás: kedd este// |
| A denevéralakot öltött szörny szárnyát célozza,majd útjára enged egy nyílvesszőt.Utána Orion felé fordul,letörli róla a nyálat köpenyével,de hamar felegyenesedik,nehogy meglepje valamelyik lény egy hirtelen támadással. |
| A barbárnak, még csodálkozni sincs ideje, hogy hogyan került az Osyluth ide. Máris hatalmas dobbanás kíséretében találkozik az anyaföldel. Sürü szitkozodás közepette próbálja az ide-oda ugráló karikákat kitörölni a szeméből. És közben az ellenfelét megsebezni. Amint látása kitisztult, a még mindíg felé magasodó Osyluth felé csap. És a lény lágyékát célozza meg. |
| A fullánkos ördögöt jó irányzot csapásal probájra arra az irányba taszitani ahonnan az illető jöt.Közben a vándor felé lépdel. |
//Ok,tökéletesen elfogadható a számomra //
Gród látva,hogy a saras lénnyel senki sem foglalkozik,úgy dönt,hogy a kezébe veszi az ügyet...
Ujjával rámutat a pengefelhőre,melyből egyetlen darab kiválik és a levegőben lebeg.
Gród szavaira megnyúlik kb 35 centisre és hegyes végével előre a saras lény mellkasa felé száguld hihetetlen sebességgel... |
| Engernek tetszett ugyan a ledöntött barbár látványa, de legalább könnyű célpontott nyújtott így a rátámadó dög. Villámpálcájával célzott és elküldött még egy csapást. Bár Orionnak talán jobban kellet volna a segítség, de mikor beugrott néhány igen közeli emlék inkább Vándornak nyújtott segítséget. Ritkán szokott ilyesmit gondolni, de kicsit okolta magát Topáz eltünésében. "Ezért utálom a társakat" - morog magában még mindig. |
Wolionak nagy szerencséje van. Láthatatlan ellenfelét eltalálja a penge. A Quasitot megtámadni nem tudja, lévén fegyverének lentülete elvásott az Osyluthban. Gród varázslata nyomán tucatnyi lebegő penge veszi körbe az áldozatot és módszeresen elkezdik felaprítani azt. Fuhur nyílvesszője eltalálja a lényt, ám nem látszik , hogy végül is milyen mértékű sebet vitt be. Vándor első csapása meglékeli ellenfele koponyáját. Az holtan terül el, majd lassanként visszaalakul eredeti, visszataszító formájába. Második csapása megszabadítja pár bordájától a Woliot támadó Quasitot.
A Quasit nem egy bátor lény, mint az a következőkből kiderül. A komoly sebek hatására elkezdett hátrálni és denevér alakot öltött. Menekülni készül. Valaki még elkaphatja, de ha elszökik abból sem lesz nagy probléma.
-Új kör-
A kötelékeitől megszabadult Osyluth egy kisebb robbanás erejével tört ki nyugvó helyzetéből. Vándort meglepte a köztük gyorsan fogyó távolság, nem volt ideje védekezni. Mint most kiderült, Repülés varázst mondott magára még az előbb. A lény lábaival érkezett a barbárba. Szerencsére hősünk nem kapott akkora sebet -lévén agyarak és karmok nem találták el- ám a roham ledöntötte őt a lábáról. A Jégfal mögül érkező ördög Woliot veszi célba fullánkjával, és talál. A méreg ismét émelygést kelt egy időre. A másik -láthatatlan- karmaival szántja fel a vértillesztékek közt a lány húsát.
(1. Osyluth (vs Vándor) - 64/40 Repülés varázs, Pengefehő 3 kör
3. Osyluth (vs Wolio) - 64/28 Láthatatlan
4. Osyluth (vs Wolio) - 64/64 Láthatatlan/saras
2. Quasit (hátrál) - 26/4
Enger - 40/13 - mana: 100/65 Láthatatlan: 3 körig, Igazlátás
Gród - 40/33 - mana: 100/30
Vándor - 120/39 Félelem: 0 kör, földre került
Wolio - 90/59
Fuhur - 70/51
Orion - 35/6 - bénult)
//Körváltás: vasárnap este//
//Vándor: lejárt a gyorsításod
Wolio: házi szabály, nem tudhatod: láthatatlan lényeket támadva 50% eséllyel melléütsz
Mullen: 3 körre (18 másodperc) körönként 2d10 sebzés. Összesen 6d10. Ugyanennyit sebeznél máskor 30 manába kerül, ám azért lett húsz, mert "lassan" sebzi végig a magáét.// |
| //egy mozdulat sor az egész/// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
