| Kik azok a nagymenők? És miért tartod magad átlagosnak? Ezt, én nem értem! |
| //Bocs Vándor, de 3 az enyém! 3 karakternek 3 áldozat jár! Remélem nem haragszol.// |
1. NINCS Unicum a polcon, ez egy középkori kocsma! Az Unicumra várnotok kell olyan 3-400 évet!
2. CSAK sárkányok és elementálok, na meg néhány nagyhatalmú mágus immunis a mágiára. Amikor ez az eszébe jut hülye barbárjaidnak, az akibe belecsapott a villám, szénné égve összeesik. A barbárok nem értik, mivel síkhülyék.
-Hadd magyarázzam meg! Hallottatok már illúziókról? Hát persze, hogy nem! Túl hülyék vagytok hozzá! Elforgattam a látómezőtöket 90 fokkal, úgyhogy az íjjászotok rosszabbul célzott, mint egy részeg! (Mondjuk az ökölcsapás betalált, így Vándor félholtra ütheti a hülye barbárokat ;))
3. A barbárok túl hülyék a varázsláshoz!(bocs Vándor) Csak sámánok élnek köztük; ha 4 sámán kalandozik együtt, az nem hős, hanem öngyilkos, mivel kell mégegyszer annyi harcos, aki vigyázik a sámánokra, mivel azok általában transzba esve varázsolnak, ugyanis a szellemük varázsol! Tehát a bunkó barbárok csodálkozva veszik észre, hogy nem nőttek, sőt, összementek egy olyan 3-4 decit, tehát Vándor máris nagyobb náluk!
4. Jakhsjahlang árnyékmágiájának hála a nyílvessző a rossz irányba lövődik, és a pallos, ismétlem pallos, nem kard, mivel az rövidebb és keskenyebb, az sem lökődik félre; a barbár az üres levegőt markolássza 
5. S'almeyna zölden izzó pallosával lesújt az egyik barbárra, két részre csapva őt. A hatalmas gyűlölet hatására a barbár lelke nem távozik a túlvilágra, a két világ közt reked, így még a Cheater seymour barbárjai sem tudják feltámasztani, sem mások!
6. A griffet amúgy sem találta volna el a barbár a torkán, ahhoz hogy valaki ilyen jól célozzon, hogy a nyíl pont a vastag tollak közt találja el a sebezhető nyakát, legalább elfnek kell lennie ;), nem pedig egyszerű barbárnak! A griff hatalmas ugrásokkal közelíti meg a kiszemelt áldozatát, majd csőrével és karmaival széttépi a barbárt. Máris keresi a következő áldozatát és odafordul hozzá. A gyáva barbárnak elkerekedik a szeme a félelemtől, remegő kézzel veszi elő fegyverét, amikor előtte a semmiből előbukkan egy fekete ruhába öltözött elf, és természetellenes gyorsasággal elvágja a torkát, és a mozdulat folytatásaként kibelezi és majd átszúrja a tüdejét. A barbár még szenved egy fél percig, és könyörögve néz Jakhsjahlangra, hogy adja meg neki a kegyelemdöfést, de az csak kiröhögi, és levágja a füleit, majd kiszúrja a két szemét és levágja a nyelvét. A többiek csodálkoznak a kegyetlenségén, de a szemeiből sugárzó gyűlölet mindent megmagyaráz. A fejvadász egy hanyag mozdulattal odadobja a szerveit a griffnek, aki élvezettel eszi őket a még élő barbár szeme láttára.
7. A negyedik barbár pedig Vándoré |
| //kiváncsian várom // |
| //Bocs, de ez nekem már sok. Bebizonyítom, hogy egy átlagos karakter is legyőz 4 nagymenőt!// |
Nem akartam, de legyen!
Vándor megszédül az ütés hatására, és ez végzetes következményekkel jár. Olyan állati üvöltés hagyja el torkát, amit még senki nem hallott! Megfeszülő izmai szinte szétrepesztik testét, csontjai ropognak az erőfeszítéstől! Feje vadul remegni kezd, és szemei szinte lángot lövelnek! Ekkor teste deformálódni kezd, és alakja átalakul! Tudatalattia, átveszi teste felett a hatalmat! És szabadjára engedi, lelke vadállatias lényét! Rohama , mint felbőszített bivalycsorda sodorja el a hozzá legközelebb álló fajtársát! Ütései alatt csontok törnek szilánká, izmok szakadnak ízekre és testek válnak véres cafatokká! Tombolása közben, nem ismer sem barátot sem ellenséget! Így barátai nem is állnak az útjába. Az íjat szorongato barbárt, saját fegyverével nyársalja fel és tépi ketté! A következő ellenfelét, mint szélvihar a száraz levelet úgy vágja fel a falra! Ami egykoron büszke barbár volt, az most csak egy kocsonyás massza látszatát kelti! Az őt megütő egyént, saját letépett karjával veri agyon! Bár ez nem túl nehéz feladat! A negyedik türelmetlen egyént, torkába gyömöszölt unicumos üvegével folytja meg! Majd addig ugrál rajta, míg lábaival már csak masszát érintenek!
Tombolását, még negyed óráig fojtatja! Amig kimerülten nem rogy össze, a vértengerré változott fogadó padlójára!
Így is lehet, de lássuk a másik verziót:
Vándor az ütés hatására megszédül, de megfeszített izmai révén nem esik össze. Homályos tekintettel néz fel támadójára, majd barátaira. Akik felsorakoznak mögötte, és nem értik a hírtelen eseményeket. -Miért ütöttél meg? ÉN nem akartam harcolni ellenetek, csak a véleményemet mondtam el! De ha nektek ez kell, hát legyen! |
A gólem künyörtelenül helyreutasítja a rendbontókat.
Ellene e létsíkbeli ezközökkel reménytelen felvenni a kűzdelmet, még jó hogy itthagyta ano még az öreg Titusz.
-Menjetek innen! -szól nyersen a törp- Én nem kívánok sem szerencsét, sem jóutat, csak a távozásotokat.
Ezzel int a gólemnek, aki kiteszi a grabancuknál fogva a két barbárt. Azok még kifelemenet levernek néhány dolgot kapálózásukkal.
-És örüljétek hogy ennyivel megúsztátok.. -néz a feldühödött kalandozócsapatra a törp.
A nyílvessző Sherannak hála elakadt a madártollakban, és a tobbi támadás sem tett túl sok kárt a bentlevőkben.
//OFFTOPIC A BARBÁRÉKNAK:
naszoval, átléptétek a határt. ez innentől nem játék, hanem erőfitoktatás részedről. csupán tápolod a négy barbárt, és oktalan írogatással éled ki magad itt. ez itt nem stílus. -jelzem: egy jókis 4-4 elleni harcban mindenki benne lett volna, de te értésünkre adtad többször is, hogy a barbárjaid ellen lehetetlen győzni, ígyhát a harcnak sincs értelme. csupán annyit kellett volna megértened ehhez: a barbárjaid is sérülhetnek- tetézted helyzeted csúnya szó használatával, és ezzel el is vágtad magad alatt a fát. ezek után, mint a topic jelenlegi tulaja, nem tartok igényt jelenlétedre. ha mégis tovább rontanád itt a levegőt, akkor segítséget kérek Miklóstól -ha nem tudnád, ő a Sárkányölő üzemeltetője, készítője, fejlesztője- hogy vonja meg a fórumokon való szólásjogod, vagy töröljön a rendszerből -jah, ha nem tudnád: ha törölnek, akkor nem tudod magad újra regelni, mert az IP címed kerül törlésre-. ennyi. menj isten hírével.
OFFTOPIC VÉGE// |
A barbárban láthatólag semmiféle kárt nem tett a villámcsapás.
-Höhö, mi immúnisak vagyunk a mágiára.
A barbárok elnyomnak magukon egy varázslatot, amitől másfélszeresükre növekszenek. Az egyikük elővett egy íjat és pont a torka közepén találta el a griffet. A másik játszi könnyedséggel ütötte félre az elf kardját. A harmadik odament Vándorhoz, és lebasztott neki egy pofont.
A negyedik pedig türelmetlenségében a pulthoz ment, és levett egy unicumot amiből jót húzott. |
Ekkor Vándor felpattant, és akkorát vágott az asztalra hogy arról minden szélsebesen lerepült. Ez a kis elterelés elég volt ahoz, hogy mindenki rá figyeljen.
-Ne feledjétek, meghívtuk őket az asztalunkhoz! Az erlhamarkodott bosszú, nem vezet jóra! Ha valóban ők voltak, szégyenletes amit tettek! És csakis fajtájukbeli büntetheti meg őket! Szégyent hoztatok magatokra, és ezzel rám valamint törzsetekre is! További barangolásotok alatt, kísérjen a jószerencse!
Figyelmesen haladjatok, és készüljetek! A végzet utólér!
Ezzel átmegy egy másik asztalhoz, kifejezve érzéseit s véleményét. |
-Tetszik a történet, az öreg tényleg hős. Bár szerintem nem azért, mert "hú kiment a földre a veszély ellenére" - hisz ez őrültség. Szerintem az a hős aki fél, de felül tud kerekedni érzelmein és így végzi feladatát -és szerintem ezért volt hős az öreg szántóvető.
Ezután ismét kihoz egy tálca italt, és a kő érintésével változtat a dallamon valamelyest, eztán újra Helena felé fordul:
-Ha tényleg becsülettel halt meg, akkor lehet hogy bebocsátást nyert a Khala Csarnokába, hisz Adunnak becses az ilyen személy, mégha nem is dicső harc közben esett el. -itt a törp elréved, majd felszegve fejét így szól: -Nincs is szebb halál, mint vad csatában elhullani! |
| -Höhö, egy öreg druidával már én is összeakadtam egyszer, de nem volt egyszerű a vén csont. Kishíjján otthagytam a fogam a.. á, csak akkor fojtatom, ha kíváncsiak vagytok rá! |
-Amúgy sem fogjátok bántani, mert vágok a torkotokra egy második szájat, aminek nem fogtok örülni.-szól Jakhsjahlang.
-Ami pedig a támadást jelenti, gyáva férgek vagytok, ha csak egy öreg emberrel bírtok elbánni. Négy barbár egy öreg paraszt ellen; négy kard egy kapa ellen; nem vagytok méltóak arra, hogy harcosnak nevezzétek magatokat! Sőt szerintem, ha Vándor elmeséli ezt a gyáva cselekedeteteket, a világ összes barbárja benneteket fog üldözni!-S'almeynának szinte remeg a hangja, teljesen ki van kelve magából. A hatalmas haragjának hatására természetellenes zöld fényben ragyogott a páncélja és a pallosa. Xojertha nem is próbálta megnyugtatni S'almeynát, az ő botja is zöld fényben ragyogott; a szokásosnál óriásibb darázsraj repült be az ajtón, alig fértek el a kocsmában. Akkora gyűlölet áramlott a darazsaktól, a barbárok alaposan megijedtek! Hát még akkor, amikor Xojertha átalakult egy óriási griffé!
-Tyííha! Sikerült neki a mesterfokú átalakulás!-szólt Jakhsjahlang.
A griff szemei zöld színben ragyogtak. Folyamatosan morgott, és lassú lépésekkel megközelítette a barbárokat. |
| -Árnybarát!-kiáltja az elf. A keze gyorsan mozdul, és egy villám csapódik a barbárba. |
| //Aki kíváncsi arra, hogy hogyan néz ki Lyation, nézze meg a Fantasy képtárban ,,Ghalla kalandozónői" alatt.// |
| -Bármilyen keveset is tanítotok, többet fog érni a semminél, és anyám akaratának is eleget teszek, ha értek egy keveset a varázslás fortélyaihoz. Türelmem pedig végtelen a tanuláshoz, szóval előre is köszönöm a segítséget. |
| //Az egy másik Ishamael.// |
-Ha a törpe hozza az unicumot, akkor nem is bántjuk.
Az elfre néznek a barbárok:
-Ishamaeltől kaptunk egy feladatot. hogy az orkjait vezetve foglaljunk el egy falut. Egy öregnek a saját kapájával vágtuk le a lábát. |
| //Ishamael volt az egyik Kitaszított, aki Rand al'Thorra küldött 5 bérgyilkost, nem?// |
A törp kihozza a söröket.
-Tehát azt akarod, hogy tanítsunk a természetmágiára. Én tudok neked elementalista varázslatokat tanítani, az alakváltáshoz és az állatidézéshez druida kell hogy legyél. Azonkívül csak kisebb varázslatokat taníthatok neked, mivel az emelt szintű mágiához olyan kiképzés kell, amely segítségével irányítani tudod a természet energiáit.-mondja a druida.
-Én nem tudok neked mágiát tanítani, én Sherantól nyerem az energiát, és csak papi mágiát alkalmazhatok.-szól S'almeyna.
-Én tudnék neked árnyékmágiát tanítani, de annak vajmi kevés köze van a természetmágiához, meg esszenciakristályok kellenek a varázsláshoz; mivel nem vagyok mágus, nem tudom irányítani a körülöttünk áramló esszenciát. Ez minden amit tanítani tudnánk neked; de ehhez türelmesnek kell lenned, mivel több évtized a mágia elsajátítása. |
Az elf kiissza a 38%-os italját majd megszólal, szavait az egyik barbárnak intézi:
-Honnan hallottál Ishamaelről, he?
Majd Helena felé fordul:
-Nagyon szégyellem magam, hogy a múltkor illetlenül beszéltem. Mentségemre legyen mondva hogy sok pia volt a fejemben. |
-Köszönöm barátom. Hosszú, magányos évekkel teli kalandozás után nagyon jó érzés társakra lelni. Hálám jeléül a következő kört én állom.
-Kocsmáros! - kiálltja az elf - Még egy sört nekem, és a barátaimnak!
//Lascon íjász, de az anyja druidanő volt, így eltanult tőle még kiskorában néhány varázslatot, de ezek nem túl komolyak, szóval nem igazán lehetne velük csatát nyerni. Viszont szereti a természetmágiát, szóval örülne, ha anyja helyett Te tanítanád tovább // |
Xojertha komolyan elgondolkodik a történeten, majd megszólal:
-Igazad van, ha az ember tudja, hogy meg fog halni de mégis kimegy, hogy teljesítse kötelességét, akkor az már valódi hős.
S'almeynán látszik, hogy inkább Helenát nézte ;), minthogy a történetre figyeljen, ezért nemis fűz hozzá kommentárt.
Jakhsjahlangot jobban érdekelte a véres jelenet, mint a filozófiai töltet; csdak annyit mond, hogy:
-A saját kapájával levágták mind a két lábát? Kedves személyek lehetnek... |
-Szívesen beveszünk a csapatba. Gyere, igyál egyet velünk!
//Lascon milyen kasztú?// |
-Hmmmm.... érdekes történet. Tetszel nekem, meg a barátaid is. Szívesen beállnék közétek, és kalandoznék veletek. Nna, mit szólsz? - kérdezte Lascon a druidát, bízva annak igenlő válaszában.
//Bocs, hogy ilyen későn, meg ilyen keveset írok, de egy héten csak egyszer, vagy max kétszer jutok géphez, és nemigen van időm rá. De azért majd igyekszem // |
Csendben, látható érdeklődéssel hallgatja a történeteket, miközben egy üdítő színű koktélt kortyolgat. Igaz, nem híve a csatákról, harcokról szóló történeteknek, még akkor sem, ha hősiesek. Amikor a következő történet véget ér, néhány mondatot ő is mond, de egyáltalán nem szánja lényeges gondolatoknak, inkább csak hangosan kimondja, ami eszébe jut.
- Ismertem egyszer egy idős földművest. Mindenki csak Öreg Süróknak hívta, de igazi neve talán nem is volt neki. Galoinban élt, egy apró hercegségben innen északra. Amióta az eszét tudta, családja földjein dolgozott. Szántott és vetett, kaszált, aratott, gondozta a szőlőskertet, kapálta az ágyásokat.
Egy napon a faluját lerohanták az orkok. Aki csak tehette, bezárkózott a pincéjébe, hogy ne találjanak rá a fosztogatók. Az Öreg Sürók azonban reggel felvette a kalapját és a botját, odahívta Palókot, a kutyáját és elindult a földekre dolgozni. Azt mondta, ha nem kapálja be a szőlőt, elburjánzik a föld oda a termés, és nem lesz mit enni adni a feleségének. Fegyvere, kardja, íja nem volt, soha nem tartott még az ekevason kívül más fémet a kezében.
Két nap telt el, hogy elment hazulról. Az orkok addigra továbbáltak, s a túlélők előbújtak rejtekhelyeikről. Ekkor érkeztem meg a falu környékére. Az Öreg Sürókot a szőlőskertben találtam. A lábát a saját kapájával csapták le. Arra kért, hogy itt, a kertben temessem el. Nem értettem, miért, és elmondta a történetét. Megkérdeztem tőle, hogy miért jött el, amikor tudta, hogy úgyis meg fog halni. Emlékszem, utolsó szavaival így válaszolt nekem:
"Az úgy van, hogy nekünk mind el kell mennünk, de van, aki itt hagy valamit, és van, aki mindent magával visz. Én itt hagyom a földemet és a családom életét. A szőlőt is itt hagyom, de azt nem hagyhatom magára, mert elburjánzik, és nem lesz, amit itt hagyhatok."
Sok évembe telt, amíg megsejtettem, hogy mit jelenthetnek ezek a szavak, de a saját szavaimmal ma sem tudnám visszaadni. Mégis úgy érzem, soha nem ismertem nagyobb hőst az Öreg Süróknál... |
Jakhsjahlang egy ideig még nézegeti a barbárokat, majd pár 38%-os után elered a nyelve:
-Hát, a legizgalmasabb csatánk biztosan az volt, amikor Sheran-papokat kellett kiszabadítanunk. Az úgy volt, hogy épp Sarth környékén jártunk, amikor meghallottuk, hogy elraboltak néhány Sheran-papot. Rögtön lecsaptunk az alkalomra, úgyis unatkoztunk, meg a saját rendünknek kötelességünk segíteni.
Úgy fogtunk hozzá, hogy Xojertha hívott egy pár madarat, akik végigpásztázták a környéket, utána pedig jelentettek mindent a druidának. A saját sasát is elküldte felderítőútra; ő egy Sheran-medállal a csőrében tért vissza. Bátyám beszélgetni kezdett a sassal, azután szó nélkül felment a következő dombra, és az elöttünk fekvő erdő felé körkörös mozdulatokat rajzolt le a levegőbe. Ezt olyan 2 órán keresztül csinálta.-fintorgott.-S'almeyna addig imádkozott, én viszont unatkoztam . Amikor végzett a kuruzslással, a kristálya zölden felragyogott, ő pedig kimerülten összerogyott.(Xojertha a kuruzslás szónál kicsit összébb húzta a szemöldökét, de gondolta, nem pazarolja rá a manáját;)). Amikor kipihente magát, elindultunk az erdő irányába. Egy olyan jó fél óra múlva ott is voltunk. Az erdő valahogy...megváltozott, gondolom Xojertha varázslata ezt erdményezte. Akkor azt mondta: ,,Egy KIS ideig nem fognak kikerülni az erdőből, meg vacsorát sem fognak enni, ha arra számítanak, hogy vadat esznek. A patakot furcsamód nem fogják megtalálni. Nem baj, a papok megérzik a druidamágiát és megnyugodnak. Tudják, hogy itt vagyunk.". Komolyan mondom, eddig még nem láttam ilyen kárörvendően nevetni, amikor elmondta, hogy az erdő csapdába ejtette a bandát. Minket meg persze segített. Néha megállt és figyelt, gondolom a fák árulták el az útvonalat. Egy olyan 3 óra elteltével elértünk egy kis tisztáshoz, előtte természetesen megálltunk. Egy olyan 50-100-an voltak; a papok középen. Esélyünk sem volt a kiszabadításukra. De én mindig derűlátó voltam. Szóltam Xojerthának, hogy adhatna a fáknak egy kis kísérteties aurát. Azután elmentem "vadászni"; nem volt szerencséje annak, akinek ki kellett mennie vécézni. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy előbb halott volt mielőtt letolta volna a gatyáját ;). Húú, látnotok kellett volna a képüket! Egy kis idő után, amikor olyan 5-6 embert eltettem láb alól, már csak párosával mertek kimenni. Ez sem segített nekik . Itt besegített nekem S'almeyna. Ütközött elveivel az orgyilkosság, úgyhogy csak annyit csinált, hogy isteni aurával(=zölden ragyogva) az őrt álló ember elé állt, aki bámulni kezdte a zöld istenszerű teremtményt. Addig én vágtam a társára egy második szájat a torka környékén . Ezt megcsináltuk szontén egy-két párossal, majd utána azt találtuk ki, hogy amíg S'almeynát bámulja, én a faágról lelógva elnyisszantottam az egyik torkát, majd nekilendítettem a fa törzsének, jó sok vért hagyva a fán. Utána fellendültem, S'almeyna pedig hirtelen leszedte az auráját, mire az őr egy pillanatig nem látoot semmit, S'almeyna pedig addigra fellendült mellém, én pedig egy árnyékvarázslatot bocsájtottam magunkra. Nem tudom, hogy lendült fel a 30 kilós páncéljával, de nem kíváncsiskodom. Az őr nem látoot semmit, amikor pedig visszafordult, a társa holtan feküdt a fa alatt. Sikoltozva visszafutott a táborba, és azt kiabálta, hogy a fák felfalták a társát! Xojertha alaposan besegített; a fák tényleg kísértetiesen néztek ki . Vadul rohangáltak a táborban az emberek, akkor leszedtem egy pár embert a dobókéseimmel, de aztán a vezérük észrevette, hogy nem az erdő áll a háttérben, hanem csak néhány kalandozó. Akkor láttuk jónak a támadást. Egyszerre kitámadtunk az emberekre; akkor voltak olyan 70-en. Xojertha vadalak formájában(=sas) betámadott az összes állattal, akit ilyen rövid idő alatt meg tudott idézni a környékről. A másik oldalon pedig S'almeyna meg én támadtunk; kísérteties páros voltunk; ő a zöld isteni aurájával, én szinte beleolvadva a környezetbe. Nagy felforgás volt a táborban. Olyan jó 20 embert megöltünk, mire észbekaptak. Akkor kezdtek el igazán harcolni. Megöltek egy csomó állatot, mire Xojertha visszarendelte őket, csak ő meg a sas maradtak a harcmezőn. Visszaváltozott druida-formába, és elementalista-tudását felhasználva elővarázsolt pár tűzlabdát. ( A druidák köztudottan három irányba fejlődnek: alakváltók, állatidézők és elementalisták.) Én meg S'almeyna egész jól harcoltunk, mi nem voltunk veszélyben; S'almeyna vakította őket, engem pedig nem láttak. S'almeyna aurája még azt a keveset is eltakarta, amit belőlem látni lehetett. Úgye az árnyékvarázslat nem tesz láthatatlanná , pontos odafigyeléssel észre lehetett volna venni; de ki nézi a homályt, ha előtte ott küzd egy zölden ragyogó paplovag. Csak azt látták, hogy nem mindig a pallos találja el az embereket. Ebből azt következtették ki, hogy S'almeyna aurája elpusztít mindenkit, aki a közelébe ér B). Mi gond nélkül irtottunk, Xojertha viszont kezdett ellankadni. Akkor még lehettek olyan 30-an; abból viszont a legtöbben a druidát támadták. Már azt hittük, hogy meg fog halni, amikor hangos csatakiáltással kirohant az erdőből egy vöröshajú barbár nő, és elkezdte irtani a Xojertha előtt levőket.-ezeknél a szavaknál Lyation elvigyorodott-Xojertha hálásan rámosolygott, majd összeesett. Maradtak még olyan 10-en, de a vezért nem láttuk. Az közben Lyation mögé osont, hogy leszúrja. Én előre láttam, de már nem tudtam szólni. Akkor viszont lecsapott Xojertha sasa, és kiszúrta a szemeit, Lyation pedig egyből lecsapta, azt hitte, az a madár őt támadja. Xojertha fájdalmasan összerándult, még elájulva is megérezte leghűségesebb társa halálát. Azóta nem bocsátott meg Lyationnnak.
Xojertha kezében enyhén remegett a korsó, láthatóan NAGYON haragudott Lyationra.
-Amikor megöltük az utolsó rablót is, kiszabadítottuk a Sheran-papokat és eltemettük a madarat és a többi állatot. A rablóhullákat elégettük. A papok hálájuk jeléül a sas tetemét közösen elbájolták, hatalmas erő lehetett a varázslatban; a papok utána egytől-egyig összeestek a fáradtságtól. Xojertha azóta meg tudja idézni a sas szellemét; a papok a lelkét nem Leah, hanem Sheran gondjaiba ajánlották, így nem kell nekromata a lélek megidézéséhez. Miután pihentünk, visszakísértük a papokat Sarth-ba, és Lyation is velünk tartott egy kis ideig. |
| Meglettetek hívva az asztalhoz, tehát barátok vagyunk. Amíg nem jön az unicum, igyatok velem sört. De az apró termetű barátomat-barátunkat ne bántsátok. Mert ez a társaság még négy barbárral is képes szembeszálni. |
-Akkor mi most a barátaid, vagy az ellenséged vagyunk?
Mellesleg megjegyezném, hogy Raptor még mindig nem hozta az unicumot. Kezdünk idegesek lenni. |
| Mindenki múltjában vannak sötét foltok, az hogy ez milyen okok miatt keletkezett az egyén dolga. Azokat akikkel ezt megosztja, barátoknak nevezi. Ám aki ezzel visszaél, az már ellenséggé válik. A megnevezés azért nem változik, mert ez a jelen. A mult elmúlt, de mindíg kísérteni fog. |
| -Ez a barbár túl sokat tud, biztos árnybarát.-gondolja magában az elf. A keze már mozdult hogy egy villámcsapást mérjen a barbárra, de aztán mégis szétengedte a manát. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
