| | Az elfeknek tetszett a beavatási próba, de egy kicsit tolakodóak voltak a trófeagyűjtők; be kellett vetniük egy-két trükköt, hogy békén haggyák őket. Xojertha a próbák idejére átváltozott sassá, és Vándor vállán pihenve nézte végig. Jakhsjahlang árnyékmágiát használva belevegyült a tömegbe, S'almeyna pedig elővett egy csuklyát és mélyen az arcába húzta. Elrettentés céljául pedig zölden világítottak a szemei egészen addig, amíg el nem hagyták a falut. |
| //itt is közzé tenném, hogy hiába rabolták el az elfet végül, a törp harca -amit a Sheran szentélyben publikáltam- megtörtént, így tehát csak egy illúziómágia miatt nem sikerült megmenteni az elfet.// |
| -Akkor nem strpálom magam. |
| Valószínű! De ezt sose mutatnák ki feléd, szörnyen büszke faj a mienk. |
A törpöt igencsak megviselte az út. "-Hogy verhettek át egy ilyen illúzióval?" -hajtogatta- "-De legalább ketten meghaltak közülük. Nem értem mibe tenyerelt Elfi, de igen mocskos dolog lehet.. a kard csak speciális fegyverekre reagál oltalommal, ilyen még az életemben nem is fordult elő.. hisz még nem találkoztam a káosz egy szolgájával vagy fegyverével sem.."
A törpök köztudottan a legnyakasabbak és a legönfejűbbek a népek között, így neki volt a legnehezebb kiállni a barbárok állandó trófeagyűjtő nyaggatását. Ezt megunva rákérdezett a barbárra:
-Nem lehetne ezeket levakarni rólam? Ha teljesíteném a próbákat, akkor mutatnának valami tiszteletet? |
| A fejvadász Sovellis ép most érkezet a fogadóba farkasával Árnyékkal.Odament a csaposhoz és egy jobbfajta sört és egy kis vízet kért farkasának.Leült egy aztalhoz majd megitta a sörét.Miután végzett a csapostol egy egyágyas szobát kért.Felment és pár óra mulva lement hogy ebédeljen.Éphogy leért két orgyilkos állt elötte az eggyik elölről támadt még a másik a háta mögé akart lopozni.Elörántotta mind a két hosszúkardját és elkezdte támadni a szemből nekirontó gyilkost.Ellenfele két tőrt rántott elő ővéből .Sovellis első támadást háritotta az orgyilkos de másik kardjával hasba szúrta ellenfelét,aki egyből a földre terült.A másik gyilkos hátamögé osont majd egy garotot vett elő.De hirtelen a farkasa ráugrott az osonó ellenfelére és két karmolással leterítette.Sovellis rémülten tekintett hátra, de amint meglátta Árnyékot az emberen elmosolyodott.Eltette fegyvereit majd visszaindult szobályába. |
| A barbárok be voltak baszva és elkezdték a barbár lányokat tapogatni... |
| És egy ajándék butykost is kaptak, hogy kitartson a hazafelé vezető úton. |
| A barbárok az út nagy részét morgolódva tették meg, ugyanis még a másik fogadóban; a drakolderben sem volt unicum. A próbákra nem nagyon figyeltek, de a végén a nagy mulatságon akkora unicumos hordót találtak, hogy egyenként meg sem tudták volna mozdítani.(monadom sem kell, a hordó tartalma a buli végére elfogyott) |
A vihar elülte után, mindenki aki úgy döntött hogy Vándorral tart az istálónál várakozott. Nemsokára megérkezett az utikalauz is, Lyation társaságában. Mindenkiben megfogalmazódott a kérdés, de senki nem akarta feltenni. Vándor így szólt az egybegyültekhez:
-Köszönöm, hogy elkísértek! az út során elmondom majd azt, hogy miként viselkedjetek a ceremónia alatt. Induljunk!
Azzal a népes kis tábor megindult. Az út, ahogy azt Vándor említette igen hosszú volt. Végtelen síkságokon át, havas és jeges hegyeken keresztül. Csak egyszer pihentek meg, amikor a barbár mesélt a szokásokról: -A próba alatt az a legfontosabb, hogy bármi történjen is az ifjakkal senkinek nem szabad közbelépnie! Ez azonnali megtorlást von maga után, mind annak aki segített és annak akinek segítettek! Ezen kívül, még szégyent is hoz a családokra! Még arra szeretnék megkérni mindenkit, hogy tegyék félre büszkeségüket egy időre. Valószínű, hogy fognak érni mindenkit apróbb kellemetlenségek, de ezt ne próbáljátok meg erőszakkal megoldani. Egy egész barbár törzs ellen, semmi esélyünk nem lenne! ( az úttal kapcsolatos beszámolókat, élményeket mindenki maga fogja publikálni!)
Egy hetes utazás után, megérkeztek egy völgy bejáratához. Már messziről lehetett látni, hogy a magasabb pontokról figyelő szemek kísérik utjukat. Ahogy beljebb haladtak a völgybe, az egyre hatalmasabb lett. Helyet adva, egy óriási településnek. Lehetett házakat és sátrakat is látni kusza összevisszaságban, itt-ott egy nagyobb csoport barbárt küzdeni (gyakorlatozni) és három kovácsműhelyt is felfedeztek az utazók. A település közepén, hatalmas tömeg várakozott. Ide tartottak ők is. Igen barátságtalan fogadtatásban volt részük, sokan akartak hegyesfülű trófeát mások apró szakáldarabot vagy véres testrészeket. Vándor szólásra emelkedett lován:
-Vándor vagyok, Garath fia! Ismertek jól, hisz közületek való vagyok! Elhoztam barátaimat, hogy megismerjék szokásainkat! Békével jöttünk, fogadjatok tisztelettel!
Mély morgás hallatszott, majd egy hegyomlásnak is megfelelő barbár szólott:
-Üdvözlünk téged, és barátaidat! Mindaddig, míg betartjátok a szokásokat vendégeink lesztek! Ezzel kezdődjék a megmérettetés!
Hegyeket megremegtető üvöltés harsant, majd vad kiáltozás. Elősszőr, a test test elleni harc következett. Kitaposott körben, egymással szemben két ifjú állt harcra készen. Nem a technika volt a fő, hanem a nyers erő! Mindenki vadul bíztatta választottját, így hergelve a harcosokat. Az egyik pároson belül, szembetűnő volt a fizikai külömbség. A nagyobb fiú, első mozdulatával földre söpörte gyengébb ellenfelét. Majd hangos reccsenés kíséretében eltörte karját, és nem várva semmire tovább csépelte ellenfelét. A vendégek táborában halk moraj futott végig, de emlékeztek a hallottakra így tovább nézték az ifjú szenvedését. A második próba, a gyorsaságot célozta meg. Mindenki kivonult a völgy elé, a nézők a dombokra mentek míg a próbálkozók egy sorban álltak fel. Hangos üvöltés volt a jel, s a fiúk nekilódultak. Az egészből nem sokat lehetett látni, csak hallani elég volt. Vérfagyasztó hangok keveredtek össze, állati morgások emberi kiáltások majd véres hörgések kísérték az egészet. Elsönek egy vértől iszamos testű fiú érkezett meg, kezében levágott állati trófeát lengetve. Mindennél nagyobb hangzavar tört ki!
-Ez a vezér fia! Mondta Vándor.
A harmadik próbatétel a bátorságé volt! Egy a völgy oldalában lévő barlanghoz menetelt a sokadalom, ahová minden ifjú egyenként lépett be. Aztán néma csend, ami már szokatlan volt.
-Miért nem hallani semmit? Kérdezték páran a vendégek közül. S erre mintegy feleltként viszhangzó sikoly volt a válasz. Majd egy eszét vesztett fiú, aki örjöngve viharzott ki a barlangból.
-Micsoda szégyen! Nézzétek azt a kis csoportot! Hívta fel efigyelmet Vándor. Mindenki oda nézett, és azt látták hogy a még mindíg remegő fiút páran elhurcolják. Családtagjait pedig lenézik a törzsbeliek.
-Pont az a lényeg, hogy rezzenéstelenül kell végighaladni a barlangon. Ez az ifjú biztos hogy megijedt valamitől, és ezt megérezve az ősők szellemei tettek róla hogy egy gyáva harcossal kevesebb legyen. Ecsetelte a történteket Vándor.
A próbát kiállt ifjak, a völgy bejáratánál tüntek fel. Kivéve még egyet!
-Szörnyet halt. Vonta meg a vállát Vándor.
A ceremónia végeztével kihírdették az eredményt, majd hatalmas evészet és főleg ivászat vette kezdetét. Több furcsa esemény is történt a vendégekkel az ünneplés alatt, de ezt már ők fogják elmondani |
A három elf befut a kocsmába, majd magukkal viszik az ajtót is ;). Megpillantják a törpöt, majd, hogy a semmit markolássza.
-Nézzétek csak! Egy erős illúzió lehetett. Mondtam, hogy valaki árnymágiát használt a közelben!-mondja Jakhsjahlang, majd káromkodik egyet-A rohadt életbe! Hol van Elfi?
A törp, akit közben fellocsoltak a padlóról, értetlenül nézi a kezeit.
-Nem értem; az előbb még itt volt! Pontosan emlékszem! Még a két fickót is elintéztem!
-Hogy néztek ki?
-Háát, olyan fekete köpeny volt rajtuk, meg csuklya.
-A francba! Mibe keveredett elf barátunk?....Most már nem tehetünk érte semmit. |
| //Fene tudja, abbahagytam a sárkányölést. Igyál meg egy sört Raptorral, aki azon godolkodik, hogy hova tűnt az elf.// |
| //Az elfet elvitték az idegenek. A törpe üres kézzel, egyedül jön vissza// |
| Az enyém Embör a hetes szintű törpe. |
| Ki volt az eddigi legtápabb karakter akivel találkoztatok? |
Miután a felépült Sheran templomból visszatért a három elf és áradoztak egy sort annak szépségéről, a törp is úgy döntött, hogy az út előtt bekukkant. A hajnal közben engedett kicsit csípősségéből, és szabad utatt nyitott a korai vándornak. A törp távollétéig igen jó hangulat uralkodott egészen egy hirtelen jött viharig. Az összegyűlt viharfelhőkből folyamatossan csapkodott a villám de közben szélcsend uralkodott és egyetlen csepp eső sem esett. Ez igen nyomottá tette egy időre a hangulatot. Lehetett hallani, ahogy egymás után két helyre be is vágott a villám. Eztán amilyen hirtelen jött, úgy el is ment a vihar, és oldódott a hangulat. Ekkor csurom véresen a törp esett be vállán az ájult Elfivel, és ennyit mondott:
-Megkapták a szemét vadászok! -ezzel lerogyott a padlón és elvesztette eszméletét.
//ajánlom mindenkinek a "Sheran szentélye" topicot// |
//már csak Vándorra várunk, ő fogja mesélni ezt a kalandot. amúgy sztem olvassatok vissza: nem minket tesznek próbára, hanem megnézhetjük a barbár törzsének a fiataljainak a beavató szertartását  // |
//Egyetértek Elf lorddal.//
Xojertha, a druida közben kipihente magát, és megerősítette magát a próbára. S'almeyna, a paplovag imádkozott Sheranhoz, hogy segítsen neki a próbán. Jakhsjahlang, a fejvadász előkészített egy pár esszenciakristályt és megfente a már amúgy is borotvaéles fegyvereit. Miután mindegyikük végzett, lementek, és azt mondták:
-Felőlünk indulhatunk. |
| -Nem hiszem hogy ti meghívást kaptatok volna. De ha hajlandóak vagytok normálisan viselkedni felőlem eljöhettek. |
| -Készen állunk a szertartásra. |
A buli másnapján már hajnalban fenn volt a törp, előre elintézte a fogadó ügyes-bajos dolgait míg távol lesz a beavató szertartáson. Amíg nincsenek a fogadóban, addig a gólem vigyáz a rendre, így nem történhet semmi baj a fogadóval visszatértükig. Kezdenek szálingózni a vendégek kakasszó után.
A törp kimegy, hús fuvallat csap az arcába, a reggel harmatának illatát hozva. A Nap a látóhatáron mélynarancs színekben pompázva kel mély álmából, hozva a halandóknak egy új reggelt. Pár bárányfelhő játszik az égen a kelő Nap előtt szállva, és az egész képet az égbolt lassan világosodó kék leple tesz tökéletessé.
A fodrozódó szél belekap törpünk gyűrűzően göndör szakállába és hajába, mint valami nyughatatlan lélek süvít át élőn és élettelenen. Az apró alak maga elé mormol:
-Hát ma indulunk a beavatásra.. jó ez az időpont, szép időben hagyjuk el a várost, jószerencse. Mint mikor Adun indult a Hosszú Határmezsgyén. Remélem, nekünk nem lesz ennyire harcos utunk, mint neki volt.. ha mégis akkor harcoljunk dicső módon.. hisz szép nap ez a halálra! -ezekkel a szavakkal bement, és a lassan feleszmélő város zsivajával egybeolvadva ébredt a kis kocsma, és lakói, egy szép napra és egy út kezdetére.. |
Az elf észreveszi a hullákat és a griffet. Aztán a kezében levő üveget is felfedezi.
-Aha, szóval beb@...khöm berugtam. Ez a magyarázata hogy az előbb valami madár volt itt. Ez nekem túl sok. Én lelépek.
De azért még egy 38%-ost felvitt a szobájába. |
| Vándor épp sebeit nyalogatja (persze csak átvitt értelemben), amikor hűs s mégis erős kezeket érez a vállán. Amikor megfordul, Lyation néz vele farkasszemet. Szavak nem hangzanak el, de tekintetéből látszik nem közönbös számára a marcona figura. Amikor észreveszi, hogy tulságosan belemélyedtek a fizikai érintkezésbe elkapja kezét. Vándor szíve szerint utána nyúlna, de tudja ez tiszteletlenség lenne. Megbántaná a lányt, és ezt nem akarja. Nagyot sóhajt, majd folytatja amit elkezdett. |
//Én senkire sem mondanám azt, hogy átlagos...Minden kalandozó elitnek számít a harcosok közt, nem? ;)
A papokat pedig már gyerekkoruk óta arra nevelik, hogy istenüket szolgálják; akit pedig meghallgat egy isten, az sem nevezhető átlagosnak...// |
// Khm. Na és én? O: )
Amúgy ha elfogadtok egy tanácsot, akkor nem foglalkoztok azzal, amit a nem ide valók írnak. Ez még mindig jobb, mint hogy esetleg ti is hasonló stílusban (vagyis a "leütlek, meghaltál"-stílusban) válaszoljatok. Amúgy se muszáj mindent elolvasni... //
A verekedésből a papnőnek - Sherannak hála - már nem volt része. Korán reggel kiment a templomhoz a befejező munkálatokat felügyelni. A ma éjszakát pedig a szentélyben fogja tölteni, imádsággal, melyben Sheran áldását kéri a kápolnára, s környékére, az ott imádkozókra és áldozatot bemutatókra... |
| //szép lett a történet , amugy kezdem úgy érezni hogy már csak Vánor és Én maradtunk "átlagos" karakterek. // |
//A nagymenők a barbárok voltak, a karaktereim pedig átlagosak az elit elf harcosok közt //
//És Lyationt ki se próbálod? Felmehetnétek a szobába, ha már behívtam a kocsmába ;)// |
A csata után a griff visszaalakul Xojerthává, aki kimerülten összerogy.
-A francba! 2 esszenciakristályt is elhasználtam! Ha így folytatom, nem marad egy sem, ha megint útra kelünk!-Jakhsjahlang ekkor veszi észre a földön fekvő bátyját.
-Xojertha, jól vagy?
-Igen, csak úgy érzem magam, mint aki szart evett...
-Á, azok csak az egyik barbár belső és külső szervei, nem akartam, hogy elcsúfítsák a kocsma padlóját!
-TE ROHADÉK! Kellett velem megetetned a szerveit? Nem tudtad volna kidobni vagy a kutyáknak adni? Neeem, én is a bátyámmal etetném meg a szart, ha lenne! A testvéreknél ez a szokás!-füstölög magában Xojertha.
S'almeyna undorodva leköpi az egyik tetemet.
-Ezek még azt sem érdemlik meg, hogy eltemessük őket.
Lord Raptor int a gólemnek és a klónnak, azok pedig feltakarítják azt, ami a barbárokból megmaradt. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
