| //"-itt már el is marad a formalitás? hát én nem így ismertem meg a káosz ellenségeit a történetekből...de örülök hogy így történt"
Úgy vettem, hogy ezt a csukja alatt motyogtad, nem pedig hangosan mondtad.//
-Tiszteletem Ezüst-mén. A világ melyik tájáról származol, hogy jöttél el idáig. Mesélj, szeretem a vándorok úti történeteit! |
*megrázza a fejét, úgy látszik a törpe nem értette amit mondott...azaz értette, de nem fogta föl, vagy csak nem akarja felfogni? vagy csak szeret direkt játszadozni a gyanútlan és ártatlan vendégekkel? tudja a fene, és érdekli a halál kaszáját...bemutatkozott, így vica verza kell, s emiatt vág egy enyhe grimaszt*
-Ezüst-mén a mágus, szolgálatára*amennyire ereje engedi, megszorítja a kezet, de biztos nem olyan erős, mint a törpéé, és épp ezért készül, hogy elviselje az esetleges törések, repedések és zúzódások fájdalmának elviselését* |
Megakad a szeme az ismeretlen férfi medálján, ám a szimbólumot nem ismeri. Annyi biztos, hogy nem a Káosz jele. Így aztán kicsit feloldódik a törp hangulata.
-Jut eszembe, még be sem mutatkoztam! Lord Raptor vagyok, eme szerény taverna mégszerényebb csaposa.
Kezet nyújt. Mostmár kezet, hiszen kezdenek eloszlani kétségei afelől, hogy az alak káosz pap volna. |
*bólint, amikor a törpúr úgy határoz, megosztja lustasága mércéjét vele...de nem áll ilyen szempontból távol tőle a dolog, de viszont egy elf és egy törpe ritkán barátok, és ő elég paranoiás ahhoz, hogy hidjen a sztereotípiáknak...*
-nos legalább már tudom, kihez forduljak, ha pipázni akarok egyet lustálkodva....ezzel már csak az a baj, hogy akkor magának nem hagynék munkát*a mondata pontpontpontpont utáni részében már kuncog s a végére egy jóízűt nevet....magát ismerve mikor nem heverészik a fűben, ahhelyett hogy elszívná...lényegtelen
-hogy meddig maradok? hát ezt ha valaki meg tudná mondani nekem az jó volna*végre iszik ő is a söréből, mert már kezd kiszáradni, s lábai is kiheverték már a kavicsokat* |
A törp belekortyol a sörbe, majd letörli a habot bozontos szakálláról.
-Pihenni. Ó, akkor a legjobb helyre jött. Hogy miért jöttem? Minden új vendéghez leülök egy pohár sör erejéig, hogy megismerkedjek vele. Másrészről, míg itt ülök sem kell dolgoznom. Meddig szándékozik a városban maradni?
Az új vendég minden árulkodó mozdulatára figyel. Ígyhát feltűnik neki rejtve tartott egyik keze is. Ám nem tesz semmit, hisz egy zsebre rakott kéz nem főben járó bűn. |
*nézgelődésében megindul feléje egy szék...azaz az a szék, melyet ő az előbb nevezett el így a pultnál, s akitől kapta a sört és a pipadohányt is*
~owwwwah csak ne ide jöjjön~*reménykedett magában, de ez nem jött be, mert a kis törpicsek megszólítja, s érzi, hogy valamit leplez új "ismerkedője", de minthogy nem tudja, hogy mit, nem is törődik vele...csak válaszol, miközben megtömi pipáját, kezében végig rejtve tartva a homokzacskót*
-itt már el is marad a formalitás? hát én nem így ismertem meg a káosz ellenségeit a történetekből...de örülök hogy így történt*mosolyodik el az alak csuklyája árnyékában, s hogy tisztázza magát csuklyáját hátratolja, láthatóvá válik szabályos elf arca, fehér bőre, a már említett haj, mely úgy a szék ülőkéjéig ér, a hegyes fülek, s a világító szemek, melyeket mandulavágású szemhélyak, bőr, izom kötőszövet, csont stb. fed;)
az alak, mint egy őrült vigyorodik el, csak szeme "fénye" mutatja, hogy ő még halálosan komolyan gondolja a dolgot...mármint az ittlétet és a vigyort*
-hogy én mijáratban....nem is tudom...olyan rég indultam el, h tellljesen el is felejtettem....talán pihenés céljából*megtömte pipáját, s reméli, hogy nem rontja el a varázslatot.........de most az úrnőnek hála nem....szóval sikerül meggyújtani a pipafüvet, s nem a fogadót, és végképp nem a törpe szakállát....vagy esetleg szétmaratni vérttjét...bár az ő esetében ki tudja hogy mi sül ki a dologból*
-és minek köszönhetem, hogy idefáradt hozzám?*teszi fel kimérten a kérdést, kényelmesen hátradőlve, miközben a füst szeme fényében érdekes formákat ír le a levegőben* |
Ismét egy fura alak. Időnként bejön egy-egy ilyen a Nyúvadtba s tovább is áll. Szólni nem lehet hogy hozzájuk, még egy jó törp csaposnak sem.
~Bahh, mágus~
Gondolja magában. Meg van a véleménye a mágiáról, de persze ez még mindig csak finom ércelődés ahhoz képest, ami Vándor véleménye volna. Hiába, a pusztai barbár népek ki nem állhatják a varázslást.
De azért csak nem hagyja nyugodni fantáziáját a csukjás alak szeme. Valami kellemetlenül bizsergető érzés fogja el, ahányszor csak belenéz. Ilyet rég nem érzett.. talán legutoljára akkor, amikor káoszfattyúkkal kellett összecsapnia egy klánküldetés alatt. Nem... nem lehet olyan bolond egy káosz pap, hogy bejön a kocsmába. Az Ő kocsmájába. Vagy pedig túlon túl hatalmas. De hát akkor miért csak egy sört rendelt, miért nem próbálta elpusztítani? Ellentmondás, melynek a végére kell járni.
Raptor tölt magának sört, int előző asztaltársaságának, hogy mindjárt jön, majd leül az idegen gondosan megválasztott asztalához.
-Üdvözlet jóuram! -köszön hangjában jól leplezett bizalmatlansággal- Mi járatban van szerény kis városunkban? |
*bejön egy igen érdekes külsejű alak, halkan beteszi maga mögött az ajtót, megfordul, s végigvizslat a bentieken méregzöld-szín csuklyája alól, mely alól egy hasonló színezetű, de világító fénypár villant bele mindenki lelkébe, aki esetleg belenézne, hogy megtapasztalja azt a káoszt, ami csak létezhet a világon, s az beletömörülve egy emberbe...azaz humanoidba, mert az alak elf...
halk léptekkel indul el a pult felé, köpenye virgoncul repked gazdája mozgása és a légellenállás miatt, kezébn a mágusbot ütemesen emelkedik s koppan a padlón, s színvilága hasonló gazdája hajáéhoz, mely a csuklya alól egy-két tincsben mutatja be a metálosan csillogó, mély olivazöld színét, mely elvegyül Ezüstnek fekete és zöld színt mesterien kombináló ruhájában...
kezén fekete kesztyű, mely a díszítés kedvéért méregzöld öveggyöngyökkel van ékesítve, nyakában egy ezüst medálon a hold szimbóluma, mely elé még egy meztelen Drow istennő van kalapálva, mutatva tulajdonosa vallását...
lábán valószínűleg csizma van, de csak a lábfeji részt lehet látni, mert a köpeny eltakarja, s így színét se lehet megállapítani, se azt, hogy van e nálla kard vagy sem, mert a köpeny elég nagy ahhoz, hogy bármi elférjen benne...persze egy varázsló/mágus/mezei papnál lenne/lehetne;)
~oh....mennyi kisérleti alany, s mennyi lehetőség, hogy fejlesszem mágikus képességeimet....már ha ezt a torz mágiát lehet képességnek nevezni....bár nekem ettől függetlenül tetszik*gondolja, miközben benyúlt köpenyébe, hogy onnan a pénzesszütyőt ki NEM véve elővegye az itallapra kiszögezett legolcsóbb ember által iható sör árát*
-szebb napot....egy Seroni árpasört kérek, és ha lehet egy kis pipadohányt is, mert kezdek kifogyni*mondta hideg, kimért hangján ez az enyhén görnyedt hátú, mostmár neme is bebizonyosodott, férfi, melyért már adta is az egy aranyat, s a kocsmáros már, szinte azonnal ki is rkja elé a sört, melyet az imént, jó gyakorlott mozdulatokkal öntött a korsóba, viszont a pipafüvet már lassabban adta a kis törp, ezen már meglepődött*
~....lehet h rossz napja van a kis széknek?? de nem ezen filózgatni jöttem ide, hanem inni, pihenni, s talán majd még meg is szállok itt....vagy megszállom a fogadót...vagy mivan....BÁHH~
*folytatta le magában a beszélgetést, de megkapva a rendelést, és kifizetve azt, elindul egy még lehetőleg árnyékos, és üres asztalhoz, ha nincs, akkor meg próbál árnyékban maradni, s közben végigméri a bentieket, hogy ki lehet veszéllyes, nem használatos kezét egy könnyen kilukasztható homokzacskón tartva biztonság esetére, mert nem szereti, ha csak úgy odajönnek és megölik....*
~ahh....vééééééééégre, kényelmesen, kellemesen, uhh, uhh~
*az utolsó két uhh az már tényleg hallható volt, mert csizmáit elkezdte levenni, hogy kiszórja belőlük azt az 1-2 kavicsot, ami az út folyamán belemászott abba* |
Mivelhogy szakmájára nézve a törp a főtápász a kocsmában, ezért gyorsan főtápászkodik, és megnézi hogy áll a klón az ebéddel. A konyhából elégedett dünnyögés hallik, lehet hogy Titusz hajdan teremtett bestiája elleste Raptor szakácstudományának minden csínnyát-bínnyát? Ugyanis, ha hősünk a a fegyverforgatásnál jobban ért valamihez, akkor az a főzés! De hiszen ezt már a kocsmavendégek rég tudják. Csakhmar elő is jön a konyhából, majd beáll a pult mögé korsókat törölgetni.
//Üdv körünkben, Silver // |
...amitől az még jobban elkezd dülöngélni...
Visszacsúsztatja pallosát hüveélybe, és megkönnyebbülten sóhajt...
-Így már értem, miért nem maradtak sokan élve, kik erőszakhoz akartak folyamodni...nekem is azon múlott az életem, hogy van egy hasznos kis áldás a vértezetemen...azt mondja, nem fog többet előfordulni? Hm...
Gyorsan ki akarja próbálni, és megleptésszerűen egy csókot lehelni arcára, de az a fránya föld csak nem akarja abbahagyni az imbolygást...nekiesik Nilturielnek, és esés közben megfordítja, hogy azért ne ő landoljon a nőn, hanem fordítva...
-Öhm...elnézést...valami földrengés lehet a városben... |
| -Nincs itt semmilyen viharelementál... - mondja megkönnyebbülten nevetve. - Nem tudom, honnan van ez a védekező dolgom, de ha megtámadnak, vagy fenyegetve érzem magam, akkor előjön. De ne aggódj, nem fog előfordulni újra! - Ígéri, miközben feláll a földről. Odamegy a férfihoz, belékarol, hogy ne szédelegjen... |
Miközben igyekszik fókuszálni, és kiválasztani a valódi Nilturielt az 5-6 ugyanolyan, őt körülvévő Niltureil közül...végül arra tippel, amelyik megcsókolta...bár enyhén el van mosódva a kép...de ki tudja venni a körvonalakat.
-Öhm...védelmi mechanizmus? Micsoda? Ouch...Ah...tényleg nem kéne teljes vértezetben mászkálnom egy viharelementál közelében...hol van a bestia? Bocsi, nem tudom, milyen védelmi mechanizmusról beszélsz...de valahol a közelben ólálkodik egy viharelementál...menj innen...megvédelek tőle...
A paplovag még nem jött rá, hogy a villámok a nőből jöttek, és imbolyogva áll fel...hát igen, az áramütés következményei fémpáncélban könnyen végzetesek is lehetnek...az elf sebesen kapkodja a fejét, keresi a villámdobáló elementált...na de nem csak az áramütés miatt imbolyog...a csókok még benne élnek, és majd lerészegedik tőlük... |
Sal az érintés követő villámcsapás következtében métereket repül hátra. Páncélján energiaívek szaladgálnak még egy darabig...
Mikor (Sal) magához tér, feje a lány ölében pihen. Nilturiel szeme könnyes, szomorúan néz a férfira. - Sajnálom... - Suttogja. - Nem akartam, ez amolyan... védelmi mechanizmus... Sajnálom... Ne haragudj... -Szabadkozik, majd csókot lehel Sal szájára. |
| Sal zavartan lesi...erre valahogy nem gondolt...~mit tettem? hisz alig ismerem...azt fogja hinni, hogy olyan vagyok, mint a többi...meg kell vigasztalnom...~ A paplovag toporog egy ideig zavartan, majd közelebb kerül a nöhöz, hogy megvigasztalja...megfogja... |
| A lány kinyitja szemeit, hátrál egy lépést. ~Mit tettem? Mit fog most gondolni rólam? Hisz alig ismerem, és máris szinte odadobtam magam neki... Nem ezt akartam! Nem *így* akartam!~gondolja keserűen. Elfordul, arcát kezébe temeti, vállai rázkódnak a hangtalan sírástól. |
Hosszan, és lassan csókolja...nem akarja elriasztani. Miután elszakadnak egymástól, még egy ideig áll, lehunyt szemekkel...aztán kinyitja, és elmosolyodik.
-Hát...ez...csodálatos volt...nem is reméltem, hogy valamikor ily örömben részem lehet... |
| -Oh, uram, teljesen zavarba hoz... - arcát pír önti el. Az ölelés hatására kissé megfeszül, de erővel kényszeríti magát ellazulni. Végül viszonozza az ölelést, szemeit lehunyja... |
Sal megtorpan, és felnéz az égre...majd Nilturielre.
-Már nem esik az eső...
Szembefordul vele, és lehajtja a kapucniját...szinte elvakítja a nő szépsége...közelebb lép hozzá, és átöleli...
-Tudja...én jól áll magának ez a kis piros...biztosíthatom, nekem nincsenek hátsó szándékaim...nekem...örömöt okoz, hogy társaságában lehetek, és csodálhatom a természet tökéletességének megtestesülését...
Lassan odahajol, hogy megcsókolja, hátha szerencséje van, és hagyja... |
| Most...válaszolja miközben elpakolja a cuccait az asztalról..... |
| -Részemről mehetünk, ha van itt valahol olyan hely, ahol be lehet szerezni ezt-azt... -válaszolja. -Mikor indulunk? |
Ezalatt a fogadóban:
Sok nemes bor elfogyasztása után Conte nagyot nyújtózkodik, és barátjához imigyen szóla: -Be kéne szereznem pár dolgot, velem tartasz? |
| -Ó, értem az álláspontját... - mosolyodik el. - A Szerelem Istennőjét nem kell szolgálni ahhoz, hogy rámosolyogjon valakire... Olyasmi ez, mint a Szerencse Istene. És hogy én miért vagyok magányos? Az átkom miatt. Lehet, hogy volt valakim, akit szerettem valaha, de... nem emlékszem rá. És ha az a valaki nem keres, akkor vagy halott, vagy lemondott rólam. Amióta vándorlok, nem találkoztam olyannal, aki... ne csak *azt* akarta volna. Akár szépszóval, akár erőszakkal. - Megvonja vállát. - Bár az utóbbiakból nem sok maradt... Vissztérve, ha újra felbukkanna az, akit valaha szerettem -már ha volt ilyen- akkor sem hinném, hogy éreznék valamit is iránta. Tudja, oly sokáig voltam magányos... és kialakult bennem egyfajta bizalmatlanság azok iránt, akik közelednek hozzám. De tudom, hogy Ön... másmilyen. Bevallom, kissé nehezemre esett, hogy magába karoljak, de... egyáltalán nem bántam meg! - Fejét lehajtja, hogy Sal ne vegye észre: most ő pirult el. |
-Öhm...tudja, magasak az igényeim...akikkel eddig találkoztam, azok mind hogy is mondjam...nem voltak jobbak azoknál, mint akik a bordélyházakban pénzért kínálják testüket. Ritka manapság az ártatlan nő...a másik meg...sokan a páncélom és hátasom mitt fordulnak utánam...végülis érthető, nem mindenki lovagol sárkányháton...de én, mint személy, nem kellettem senkinek. Egyszer régen volt egy nő...papnő volt, Sheran papnője. Felépítette a szentélyt, és távozott. Nem érdekelte mások sorsa...nem, mintha közöm lett volna hozzá, csak ő is olyan...magafajta szépség volt. De az Istenek általában elkerülnek...Sheranon kívül nem szolgálok senkit, és ez lehet, nem tetszett neki.
Sal egy félszeg mosolyt vet Nilturiel felé.
-No, és Ön? Hogyhogy egyedül van, ilyen gyönyörű arccal és tökéletes alkattal? |
| -Még az utolsó fa kipusztulása előtt el fogunk tűnni... Ha nem lesznek erdők, ha kiírtják a fákat, nem lesz hol laknunk. Bár talán az újabb nemzedék képes lesz kőházakban lakni, de nem lesznek többek az embereknél... - Szomorúan elhallgat, némán lépdel Sal oldalán. Majd pár perc múlva újfent megszólal: - Ne vegye tolakodásnak, de hogy lehet az, hogy Önt eddig elkerülte a Szerelem Istennője? |
//nem, csak mint kifejtettem, az enyhén kékes bőr piruláskor sztem lilás lesz...és képzeld el, hogy egy vadító szépség marsírozik, és mindkét karjával belekapaszkodik, és hozzásimul...mit csináljon?
-fúj, ne érj hozzám!
na?XD//
-Nem, nem...igaza van...bátyám, Xojertha pillanatnyilag Elvandar fődruidája...és, bár hihetetlen a hatalma...laikusnak csodáknak is tűnhetnek tettei...de ma már csak legendáinkban élnek az óelfek, kik valóban csodás tetteket vittek véghez...de amíg van természet, van kevéske hatalmunk is felette...ez nem fog megszűnni, véleményem szerint. De amikor az utolsó fa is kipusztul, mi is el fogunk tűnni, ebben biztos vagyok. |
| -Vagy éppen egymást fogják meg a szerkezettel, mert nem tudják már megkülönböztetni a manókat egymástól... - csatlakozik az előtte szólóhoz nevetve. |
//Te most lilaelffel játszol? XD //
-Oh, biztos nagyon szép lehet az otthona... Nekem csak annyi emlékem van újra, hogy a fák levelei aranyszínűek voltak. Talán Car többet tud mondani róluk, csakhát... egyéb teendőim akadtak... - mosolyog Salra. Kis szünet után folytatja: - A természet... nem haldoklik. Mi változtunk meg. Az ősöknek sokkalta nagyobb hatalmuk volt a természet felett, mint nekünk van. Hiába élünk a természettel együtt, a fölötte gyakorolt hatamunk fokozatosan csökken. Ha megszűnik, az elfek is megszűnnek. - Döbbent csend. - De miket beszélek, kérem, bocsásson meg... |
| már ha éppen müködik a találmányuk, mert sok mindent feltalálnak de nem mindig a szerkezetük kínálja a kényelmesebb és gyorsabb megoldást... |
| ...Bizony nincs is jobb egy kis testmozgásnál....ábrándozik.... |
| -Vagy a Gnómok kitalálhatnának egy szerkezetet, amivel befoghatnánk őket. Amolyan hálófélét. Még versenyt is lehetne rendezni a vendégek között, hogy ki fog be többet belőlük! Elképzelem a sok cimborát, ahogy alkoholmámorban úszva ide-oda rohangál a fogadóban a manók után. Össze-vissza törve mindent! Mondja, majd harsányan felnevet. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
