| | Nyugott vagyok -mondja gépiesen de kezei ösztönszerüen megindultak a hajítóbárdjai felé melyeken lassan rúnák kezdtek kirajzolódni és felizzani.... |
A lány kerek szemekkel veszi szemügyre a főteret, a repülő hegyet, a kutat; és biztonságos távolból a halakat. Majd az érkező griffre fordítja tekintetét. Kecsesen meghajol a griff felé (Sal háta mögött. Igazából ez hatott rá...  ), majd amikor Sal felsegíti, átfogja a derekát. Lehunyt szemmel élvezi a repülést, ahogy a szél borzolja a haját. Kinyitja a szemeit, lepillant: látja az elsuhanó tájat, a játékoknak tűnő házakat, a parányi előlényeket. Tekintetét az egyre növekvő hegy felé fordítja, és igazából nem is nagyon vágyódik arra, hogy leszálljanak. |
Sal rámosolyog Nilturielre. Hamarosan odaérnek a főtérre...az elf szemei elkerekednek...előtte egy hegy található. Egy lebegő hegy. Olyan 50 méter magasan található az alja...és egy helyen víz esik le egy, a hegy alatt található kútba. A kút óriási, és néhány hal található benne...A paplovag gyengéden megfogja Nitluriel karját.
-Vigyázz, húsevők, és ki tudnak jönni a vízből...
Utána felfelé fordítja tekintetét, és füttyent egyet.
-AYOSTION!
Egy fél percig nem történik semmi, aztán a hegyoldalból kizúg egy szárnyas teremtmény, köröz egy kicsit, majd erős széllökéseket keltve leszáll a két elf közelében. Kérdően néz a nőre, aztán S'almeynára.
-Nyugalom, velem van. Lennél oly szíves, ó gyönyörű és hatalmas Ayostion, minden griffek gyönygszeme, hogy felvinnél az Első Szintre?
A hízelgés hatott. A griff kihúzza magát, és peckesen odasétál a beszélő mellé, majd szárnyait a teste mellé húzza. Sal gyorsan felpattan, majd lenyúl, átkarolja Nilturiel derekát, és maga mögé emeli.
-Kapaszkodj belém.
A griff széttárja szárnyait, és kisebb porvihart kavarva elrugaszkodik a talajról erőteljes szárnycsapások kíséretében. |
| A kobudera érzi a változást, de még nem tudja hogy pontosan mi is történt. Ez kissé kellemetlen érzéssel tölti el, ezért mással már nem próbálkozik. Inkább tovább figyel meditatív állapotban. Holott még mindíg kiváncsi az idegenre. |
| Megkopogtataja a férfi páncélját: -Van itt valaki? - Kérdi nevetve, majd belekarol, és elandalognak az aréna felé. Közben mindenféle semmiségekről cseverésznek. |
-Nos...a griff nem fog idejönni...sajnálom, de nincsenek telepatikus képességeim...na de...nem kívánom senkinek, hogy keményen feküdjön...
A paplovag megfogja Nilturielt a derekánál fogva, és leemeli magáról...aki egész nap teljes vértezetben mászkál, mégha mithrillből van is, az szert ter egy kis erőre...na meg a pallosforgatáshoz is kell. Utána ő is feltápászkodik, ismét egy félszeg mosoly, majd megcsókolja...és utána felkínálja karját, hogy elinduljanak az Aréna felé. |
//Ne de kérlek! Nem tervezek semmit, csak tisztáztam az esetleges félreértéseket. //
-Végülis... amíg ide nem ér a griff, addig nekem is jó így... - válaszol halkan.
//Csak baromi kényelmetlen páncélon feküdni... // |
//hehe...mit tervezel? XD//
-Hát...lehet...nekem nincs ellenemre ez az állapot...tudod, természetközelség, meg minden...
Megcsapja a nő illata...bódulatos...úgyhogy még így marad, és nem áll fel...mármint lábra.  |
Mutsd, mutsad...de mit....magából már nincs mit mutatnia, hacsak nem rejtett mivoltát, amire nemigazán enged elmélye, azt akaratával korlátozza, s egyéb belyutásokat is a mélyebb periódusokba agyában...
Ez a, bár nem mágikus eredetű meditáció, amit Etkins csinált kiváltott egy igen érdekes reakciót...mind Gal, mind Ezüst megvakultak egy rövid időre...Ezüst már hozzászokott, hogy érdekes dolgok történnek vele, ezért csak egy kicsit nyelt férre, kiköhögte magát, majd ivott is tovább...
De Etkins-t már jobban meglepheti a dolog...nem egy szokványos dolog, hogy valaki meditál, majd hirtelen megvakul, de lehet, hogy a meditatív állapot miatt nem tűnik fel neki semmi...
Akkor csak a szokásos kénkőszagot fogja érezni, mint mindenki más, aki Ezüstre mond valami hatás-varázslatot...vagy mintha Ezüst mondott volna egyet önmagától...
//;)// |
| Csak bólintani tud a távozó törpe után, ezzel köszönve meg azt, hogy elmegy pipát keresni, s reméli tényleg akad egy, mert nem akar már egy napra se pipadohány szívása nélkül egy napra se maradni |
| -Nyugalom! -Inti barátját. -Az a medál nem *az* a medál! hasonlít, de nem az. Nyugi! -Közben előkészít egy megelőző varázslatot, végső esetre. |
| morogva az oldalához kap majd követi barátja pillantását és észreveszi az idegent, hosszan bámulja majd észreveszi a nyakában lógó medált minek következtében arcán érdekes változások mennek végbe először kifut belölle a vér szinte holtnak tünik majd remegni kezd a szakála és kezd eluralkodni rajta a düh ... |
| Meggondolatlan cselekedete, nem a várt eredményt okozta. Valamilyen szinten, talán érzékelte az idegen a jelenlétét. Ám nem úgy reagált, ahogy az várható lett volna. Még csak felé se nézett, viszont az a kis közjáték a pipával magyarázat lehet valamire. Lehet hogy nem tudja kontrolálni az erejét, vagy nem is akarja! Talán magasabb hatalmak is állnak mögötte, mint azt sejteni vélte. Mindenesetre egy biztos, már nem tart tőle annyira mint pár perce. Inkább kíváncsivá tette őt! S amikor a törpe valamilyen okból kifolyólag távozik mellőle, megpróbálkozik valami mással. Ismét egy szóra öszpontosít "Mutasd!" . |
Fogságban a szülei? Érdekes népek ezek az elfek. S érdekes medáljaik vannak...
-Mintha említettem volna, hogy szerintem az egy szent szimbólum a nyakában. Azt hittem érthető, hogy akkor felfogtam, hogy rajta egy isteni arcmás látható. De mindegy is. Hát, egy pipával talán még én is tudok szolgálni. Megyek, előkeresek egyet a lomok közül. Biztos akad. Meglepő dolgokat hagynak a szobákba néha a távozáskor a vendégek.
Ezzel elvonul, mást is hagyva, hogy -ha akar- megismerkedhessen az új vendéggel. |
| -Szerintem repülni nem tudok, vagyis nem próbáltam. - mosolyodik el. - Nekem megfelel a griff is, ha én is megfelelek neki. De akkor fel kéne állni, nem? - Kérdi incselkedve. |
Félve kap a simbólumhoz, s megmarkolja azt, melytől hirtelen a keze árnyalata elváltozik, de rögtön el is engedik, s visszaalakul...
feltűnően érdekes jelenség volt, de nem valami fontos, aki akarja észreveszi, aki akarja nem, aki rákérdez...ez még elválik;)
-az én istennőm megvédett volna, ha akkor hozzá tartoztam volna, de akkor még családom tartott...khmmm...fogságban, hogy tanuljak, s nevelt a hagyományos mentalitásra és etikettre...de én elszüktem, s most itt vagyok...várva, hogy mikor szerezhetek úh pipát...amúgy a medál istennőt ábrázol, ha kinyitná a szemét, törpuram...de amúgy Ellistrae-t, a kitaszítottak, s megalázottak segítője
Veszi komolyra a dolgot, de visszadől kényelmesen, hátha kap egy pipát, ha már nem kellett szétrombolnia az egész helységet;P |
-Öhm...az Aréna Első Szintjén van egy patak...és köröskörül fák vannak...ha gondolod, odaviszlek, szép hölgy...
Szándékosan használja a kifejezést, kicsit incselkedve az elffel...
-Nem hosszú az út, de griffhátra kell szállnunk, ha föl akarunk jutni...vagyis...ha tudsz repülni, akkor nem kell. |
A törp elgondolkodik a hallottakon. Bár szívesen megkérdezné, hogy tán nem kedvelik az istenei, hogy nem adnak biztos hatalmat kezébe, de van, ami jobban érdekli.
-Nem ismerem azt a szimbólumot -nyúl az Ezüst nyakában lógó amulett felé, nem mintha el akarná venni- de ha jól gondolom istened jele. Hogy hívják istened, s ki ő? |
Megrázza fejét, s beletörődés ütközik ki arcára, s végigfut az agyán a gondolat, hogy nem ez az első egyén, aki férreismeri helyzetét mágiájával...-nah de mind1 is-von gondolatban vállat az egész felett, majd megint nagy levegőt vesz, hogy folytassa, de eszébe jut, hogy alig fogyott a korsóból, így előbb még egy nagyot húz belőle. Úgy feléig ki is issza azt, majd egy hatalmasat böfög, ugyanis levegőt vett, mielőtt ivott volna, s ez nem épp a leggusztusosabb hatást érte el.
-elnézést...szóval nem a mágikus képességeim nemismerésével van a gond, hanem azzal, hogy bár én használom, de nem én döntöm el többségben, hogy mi lesz belőle, hanem az istenek
mondja egykedvűen remélve, hogy a törp megértette, hogy mit is akart mondani, s igen, meglátja a gyűrűt, de nem különösebben köti le, mert tudta, hogy a törp hova tartozik.
//ok ak nem vadmágus...bann off, ennek is kéne egy külön fórumot nyitni;)// |
A törp fintorogva dől hátra a székben.
-Remélem a kizúzott üveget meg is akarja fizetni. Ám -fűzi tovább a szót- még mindig olcsóbban járt, hogy nem idebent robbant fel a... dohány. Talán csak némi tanulás szükségeltetne még, hogy megzabolázza mágiáját...
Mondja szúróssan. Fogást vált a korsón, mostmár baljával markolja annak fülét. Így láthatóvá válik klánjának gyűrűje, s annak elővédjén is a sáska szimbólum domborodik ki pecsétnyomóként. Ha felismeri a Száműzöttek Klánjának jelét a férfi, akkor bizonnyal megér még egy misét a vele folytatott diskurzus.
//Nem Vadmágus. Vadmágus az, aki esszenciát használ. Esszenciát csak a klántagok tudnak használni, mivel az Adun ajándéka. Ha pedig klántag volna Ezüst, akkor már felismertük volna egymást. Off rulzorZ ;-P // |
| -Ahogy gondolod, de kissé nyom a páncélod... És ezek után ne merj magázni! - fenyegeti meg játékosan, ám kék szemének villanása mást ígér. - Tényleg, nincs itt a közelben valami tó vagy folyó? Valahogy most szívesebben lennék vítparton, az idő is kellemes... |
| //igen az, de nem kéne ennyit offolni:$;)// |
| //szóval hivatalosan varázsló, gyakorlatilag meg vadmágus? // |
*amikor rákoncentrált a számára idegenre, akkor nem nagy valószínűséggel tudott akármit kiolvasni tudatának káoszából, csak annyit, hogy valami nincs rendben, s amikor arra koncentrált, hogy távozzon, pont akkor repült ki a pipa az ablakon...valahogy érdekes összefüggést lehetne levonni ebből, bár ki tudja mi sül ki a dolgokból*
//előre szólok, mágusvagyok, csak eluralkodott karimon a káoszmágia...ezért kiszámíthatatlan, hogy mi történik a rá mondott és az általa létrehozott varázslatok között;D// |
*vesz egy mély levegőt, de véletlenül egy kis pipadohány is vegyül bele, s ekkor veszi észre, hogy a varázslata mégis egy kicsit elváltozott...a pipadohány nem sima pipadohány, hanem félig pipadohány, félig puskapor, s amikor erre rájön, hirtelen ötlettől vezérelve kidobja az ablakon, ami...sajnos;)...csukva volt, de szerencsére kissebb darabokból volt szegmentálva, így nem történt nagy baj, viszont a kinti robbanás már más helyzet...
a pipa kb az út közepén szállt szét s telibe találta az egyik repesze az egyik járókelőt, de szerencsére nem érezte meg, csak furcsálkodva tapasztalta, hogy ruhája lángra kapott...
ebből az egészből csak egy kis köhögés volt hallható Ezüst-től, mert igen érdekes összhatást ért el a dolog, egy ablakcsörrenést, s egy kis pukkanást kint az utcáról, ami előtt csak ennyi volt hallható Ezüst szájából*
-nos...*ekkor volt a pukkanás-szóval nem valami nagy az én történetem...elég lenne csak annyit tudnia, hogy mágiával foglalkozok, s egy incifinci baleset miatt túlbuzgó ifjúságom alatt....hogy is mondjam*gondolkodik el egy pillanatra, miközben az eddig pipáttartó tenyerébe mélyeszti állát-a képességeim nem szolgálnak ki telljesen, ha érti mire gondolok...és nem vagyok telljesen az, aminek látszok, de remélem ezt is érti
*ekkor megérinti a Drow istenség medálját, mely, bár egy Drow nőt ábrázol, nem fenyegető hangulató, inkább magábaroskadó* |
-Hát, nem is tudom...igaza van, szép hölgy, de hogy is mondjam...szeretek közel lenni a természethez...azaz jelen esetben a talajhoz...nem maradhatnék még így egy kicsit? csak az ősök és a természet tiszteletére...
Félszeg mosolyt villant a szépségre, és megcsókolja. |
| A készülődő csatamágus is szemügyre veszi az idegent, majd csendben oldalba böki ciboráját, és fejével az érkező felé int. Reméli, hogy a törpe nem kever bajt... |
| -Földrengés, mi? - Nevet fel, játékosan arcul legyintve Salt, majd újabb csókot ad neki. - Mi lenne, ha elindulnánk? Így soha nem érjük el a lovagvárat... - De azért nem viszi túlzásba a feltápászkodásra tett kísérleteit... ;) |
A kobuderának, már az első pillanatban rossz érzései támadtak az idegennel szemben! Ez a megjelenés, mintha csak figyelem elterelés volna az egész! Aztán a pultnál azok a motyogó hangok, hogy-hogy ezt mások nem halják?! Talán azért van az egész, mert nem e világról való. És mentális érzékei még nem fortak össze e világ láthatatlan összevisszaságával. Tartott az idegentől, de amikor a törpe oly vakmerően szóba állt vele tennie kellett valamit. Alámerült a kí világába, és az idegenre öszpontosított. Ismét csak a motyogás, s pár értelmetlen szófoszlány. Szék; Úrnő; Paranoia. A törpével biztos nem erről beszélgetnek! Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy szóra koncentrál,
"TÁVOZZ!" . |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
