| A paplovag teljesen el van bűvölve, és egy apró trükkel(no magic) egy apró rózsát teremt elő, mit Nilturielnek ad, egy kézcsók kíséretében.
Az utolsó lovagok is beszállingóznak, senki sem késett el...senki, kivéve Sir Pirvant, aki megint máshol barangolt, szokásához híven. A nagy faajtók hangosan csikordulva nyílnak meg, miután a fél óra elteltével becsukták őket. Minden szempár az ajtóra szegeződik, csak Sal böki oldalba Niltit, hogy nézzen már az ablak felé. Sir Pirvan egy apró elterelőmanőverrel igyekszik észrevétlenül bejutni a terembe. Hangtalanul érkezik le a földre, és elfoglalja helyét Sir Vertumnus és Sal között. Észreveszi a két elf tekintetét.
-Francba. Nem igaz, hogy nem tudsz egyszer bedőlni ennek. Bezzeg a többiek...
Más lovag felhorkanna eme udvariatlan viselkedés nyomán, de Sal ismeri Sir Pirvant. Nemrég lett lovag, azelőtt tolvajként tengette becsületesnek mondható életét. Néha nehéz levetkőzni a rossz szokásokat, pláne, ha zavarban van az ember...
-Na, de mit bámul a tömeg az ajtóra? Együnk!
Csettint, és az ajtó hirtelen csukva van. Nem becsukódott, csak lefoszlott róla az illúzió. |
A csatamágus ismeri barátját annyira, hogy tudja: ilyenkor még mágiával sem lehet leállítani.
Hátradől székében, unott arccal nézi a pusztítást.
-Én szóltam... -veti oda a haldoklóknak. |
A törp megunta a várakozást, bár megfogadta, hogy türtőzteti magát - ez ismét nem sikerült neki.
az asztal közepén nyugvó szegecsekkel kivert golyó hirtelen élénk táncba kezdett a törpe számára idegen koponyák között- AZT KÉRDEZTEM KIÉ EZ A PÁR CINKELT KOCKA!!!!-ordítja miközben hevesen táncoltatja tovább a fegyverét az élettlenné váló tetemeken.. |
-Köszönöm! - Mondja a lovagnak, maj dköveti. Menet közben leveti köpenyét, megigazítja ruháját, haját kibontja. Immáron tökéletes az összkép: aranyló haja szabadon omlik vállaira, hátára, a fehér felső kiemeli arcát, kék szemét, a sötétkék nadrág kihangsúlyozza alakját.
Sal felé veszi léptei irányát, majd leül mellé, rámosolyog. |
Szerencséjére eddigi kísérője ott lábatlankodik körülötte, azaz, pont akkor lép ki szobájából díszpáncélzatában.
-Erre, mylady.
A kacskaringós folyosókon átvezeti az elfet, és végül egy nagy terembe érnek, hol díszvértezetbe bújtatott lovagok ülnek hosszú astaloknál. A középső asztal vége felé mutat a lovag, ott ül Sal is. Mellette egy üres hely. Minden szék egyforma, Sal is olyanon ül, és úgy gondolta, hogy Nilti nem vágyik más székre.  |
A lány egy pergament és íróeszközt vesz elő. Egy levelet kezd írni, ami némi időt vesz igénybe. Mire végez, pár perce maradt csak, hogy odaérjen a vacsorára.
A bejáratnál tanácstalanul nézelődik körbe: foggalma sincs, hogy merre van az étkező... |
Sal ajtaján kopogtatnak. Szemöldökráncolva nézi az ajtót, majd sóhajt.
-Kerülj beljebb!
A Nilturielt kísérő lovag az.
-Lady Nilturiel megéhezett, uram.
-Rendben, szólj Sir Vertumnusnak, hogy a gyakorlásnak mára vége. A lovagok fél órát kapnak tisztálkodni, és díszpáncélt magukra ölteni.
-Igenis, uram.
-Leléphet.
A lovag sarkon fordul, és kilép. Sal az ablakhoz lép, és élvezi a langyos szellőt. Közvetlenül ablaka alatt található Sheran ligete, de a fáktól nem látja Nilturielt, és fordítva. Ellép az ablaktól, és lehámozza magáról a vasdaraboakt, hogy megfürödjön. |
-Ó köszönöm, az jó lenne. - A lovag elsiet, a lány leül a tavacska partjára, hátát egy fának támasztja. Térdeit felhúzza, átöleli, és rátámasztja az állát.
Úgy tűnik, néz valamit, amit csak ő lát... |
//kész raptor, hulla vagy...még sms-t se küldesz, és amikor fenn vagy, rögtön le is lépsz...kezdek morcos lenni:P
és amint írtam: ki leszel herélve...bár ez a tehangodnak nem árt sokat...és bocsoff// |
| -Az étel készen, mylady. Kegyed tiszteletére ünnepi lakoma lészen, az ételek készen állnak. Ha óhajtja, azonnal szólok Sir S'almeynának és Sir Vertumnusnak, és fél órán belül kezdődhet. |
A selyemfát meglátva a lányban felmerül pár emlék, nagyrészük az otthonáról. De ezzel még mindig nem tud meg semmi érdemit...
Megkorduló gyomra emlékezteti: már elég régóta nem evett semmit!
-Mikor lesz a vacsora? Tudja, pár napja nem ettem... |
-Van, természetesen. Sheran felszentelt ligete. A lovagok többsége Sir S'almeynához hasonlóan Sheran felszentelt bajnoka. Erre, kérem.
A lovag bevezeti a főtoronyba, majd onnan ki egy kis ligetbe. 4 oldalról kőfal veszi körbe, de mind tele vannak futtatva indákkal. A ligetben egy kicsiny tó van, tényleg csak kicsi, a víz a térdéig sem érne, és nem tudna benne elfeküdni...lényegében pocsolya, de kristálytiszta víze van. Fák veszik körül, mindenféle fajtából...Nilturiel őszinte meglepetésére egy fiatal selyemfát is talál, ami általában csak az elf erdőkben található. Az egészből sugárzik az élet, a nyugalom...a harmónia. Nilti érzi Sheran áldását a ligeten. |
A lovag felé fordul, rámosolyog:
-Akkor fogalmazzunk úgy: nem szeretnék vele szembekerülni egy csatában. És ha már körbevezet, akkor ne hallgasson kérem. Szeretném megismerni ezt a helyet, és a hallgatásából semmit nem tudok meg... Kert van itt? |
Vertumnus meghajol, és belép a kör közepébe. Most egyszerre 5 lovag esik neki, gond nélkül lefegyverzi őket. A lovag, ki eddig elkísérte, szótlanul mellé lép.
-Ha szabad megjegyeznem, mylady, nem nagy valószínűségét látom, hogy egymáss mellett harcolnának. Sir Vertumnus úgymond a várhoz van láncolva, és ha kijön, vészhelyzetben, akkor is sárkányháton csatázik. És az egész városban 5 sárkány található, abból 3 itt van, 2 pedig az Aréna őrzője, mit soha el nem hagynak. Elnézést kérek szóáradatomért. Merre vezethetem tovább? |
//Nem volt hosszú, de annál pörgősebb... //
Viszonozza a meghajlást, visszarakja gyakorlókardjait a helyükre. Felkapja fegyvereit és köpenyét, majd a helyettes felé fordul:
-Így is elég sokat segített ezzel a kis gyakorlással. Szívesen tudnám Önt harcban magam mellett! - Megint meghajol, majd kiáll a kör szélére, hogy a lovagok folytathassák a gyakorlatozást. |
A párbaj nem volt hosszú, 5-10 perc talán, és Nilturiel győzelmével végzett. A lovagok közben megcsodálhatták e két ragyogó harcos fegyvertárát, legalábbis a veszélytelenebb részét.
Vertumnus meghajol, megköszöni a párviadalt, és megkérdezi, segíthet-e neki valamiben. |
| //esküszöm, ha ez a raptor nem ír nekem holnapra eg reagot, lenyúzom a tökeitD// |
| //Ahogy szoktam. // |
//mikor érsz rá? //
Vertumnus is köröz. A lovagok idegesen toporognak. Már rég el kellett volna kezdődnie... |
Nilti felvillant egy bájos mosolyt Verti felé, és továbbra is védekező állásban kőröz. Feszült csend van, a katonát szótlanul figyelik a "párviadalt".
//Mi lenne, ha MSN-en játszanánk le? // |
| Vertumnus szintén védekező állást vesz föl. Int Niltinek, hogy támadjon. Ez innentől az idegek kérdése, ki veszti el előbb a fejét, és támad. Vertumnus tökéletes harmóniában van a körülötte levő világgal, így nehéz kiakasztani. Persze az elfek is igen jó idegzetűek, így nem tudni, ki fog először támadni. |
| A lány kitartja oldalra kardjait, meghajol. Majd védekező állást vesz föl: bal karja derékmagasságban maga előtt keresztben, a kard hátra mutat; jobb karja fejmagasságban, a penge párhuzamos a testével és a földdel. Ő is kissé lekuporodik, majd óvatos léptekkel megindul Vertumnus körül - ő se ma kezdte. ;) |
Most ezüst tényleg hangosan kacag fel, s ha van valaki a fogadó egyéb részeiben, hallhatja is ezt a boldogságtól kitörő nevetést.
-Nem, barátom...erre nincs más gyógymód, mint önmagam-kuncog bele megint, bár keserűség is hangzik benne-de nekem még nem sikerült megtalálnom magamban a kulcsot-fejezi be a mondatot, érthetővé téve a keserűséget is.
-Nincs oly erő hatalmasabb, mint maga az egyén szelleme és a kapott képességelyi, melyeket, ha kibontakoztat, erősebb lehet bármely istennél...vagy istennőnél-mondja oly határozottan, hogy ilyen esetben még egy sárkány is elhinné...kivéve persze, ha tudná, hogy mi a kulcs.
De minthogy eddig senki nem jött rá, így hősünk tovább szenvedhet a káosz által átitatott mágiájával.
-De remélem nem haragszik meg Raptor úr, hogy álcáztam magam a városban...főleg, minthogy maga is azt hitte elsőre, hogy Drow vagyok...mondjuk-megint széles vigyor arcán-félig az is vagyok-kacsint a törpének egyet.
-De ha jól tudom nem csak személyem érdekli, hanem származásom miatt a tudásom, fegyvereim és úrnőm, és még sokminden más, amit nehéz egy külviláginak lejegyezni-állapítja meg, érezve azt, hogy a törpe mindinkább azon a területen tapogatózott, amit ő tud(hat).
-most te jössz-ül le egy székre/lócára/akármire, amire le lehet ülni, észre se véve, hogy letegezte a törpét-mondj már magadról valamit...vagy cask az számít, hogy TE kit mennyire ismersz?
Húzza fel szemöldökét érdeklődve, mostmár komoly arcal. |
-Egy fél drow -dünnyögi maga elé, mintha csak még valaki mástól is megerősítést várna erre az állításra. Az elolvadó fegyverekről mitsem tud, a krónika, mit annó olvasott nem ment bele ilyen részletességbe az árnyelfek fegyverzetének titkaiba. Minden esetre igaza volt, amikor úgy gondolta, érdemes figyelemmel kísérni az alakot. És még a Száműzöttek Klánjáról is tud. Nyílván kapóra jött neki, amikor meglátta belépve a rajta levő klán-gyűrűt.
-Hát, őszintén szólva nem tudom képes-e bármelyikünk kipurgálni a mágiájából a káoszt. Ám roppant kíváncsi volnék, hogy miként és mikor fertőződött meg. Fontos lehet a megtisztítás miatt...
Dehogy is volt fontos. A törpöt személyes kíváncsiság vezérelte, hogy mi a fertőzés forrása. Ezüst szép kerek története ellenére sincs meggyőződve arról, hogy igazat mond. |
-Nos...szokatlan kérés...de egy hölgynek nem illik ellentmondani. Gondolom, a másik kérése, hogy ne fogjam vissza magam...
Vertumnus lecseréli a gyakorlóhosszőkardját két fából készült rövidkardra. Ő is megpörgeti őket, és szokatlan módon, a pengerésze nem előrefelé áll, hanem hátrafelé...ahogy az a bérgyilkosoknál szokás.
-Tudja...nem voltam mindig lovag...
Vertumnusról a páncélzat szó szerint lekúszik, és felvillan a férfi mellkasa...egyáltalán nem izmos, egy teljesen átalgos férfi felsőtest...attól eltekintve, hogy hegekkel van borítva. Meghajol ellenfele előtt, leereszti vállait, és lemegy mélyre...teste akár egy támadni készülő tigrisé...Nilti látja, hogy veteránnal van dolga...egy különleges lovaggal, kiben csak az illem emlékeztet egy lovagra...;) |
| -Jó napot Uram. Köszönöm, de a díszcsatát kihagynám, ha nem bánja. Viszont egy kis gyakorlás rámférne. Lenne kedve esetleg hozzá? - Kérdi, felvillantva elbűvölő mosolyát. Közben újdonsült fegyvereihez hasonló gyakorlókardokat választ. Ledobja köpenyét, szabjáit mellé teszi, majd gyakorlott mozdulatokkal, csuklóból megpörgeti a kardjait. |
A zöldpáncélos alak áll a gyakorlótér közepén, és épp 3 jól megtermett lovag támad rá, kétkezes pallosokkal. Vertumnus egy párduc ügyességével vetekedve kerüli ki a csapásokat, és fegyverével -egy egyszerű fakarddal- egyenként letaglózza ellenfeleit. Megpillantja Niltit, mire megáll, felemeli kezét, és füttyent egyet. A fegyvercsörömpölés abbamarad, és a lovagok haptákba vágják magukat. Vertumnus odasiet az elfhez.
-Jó napot, mylady. Lenne kedve egy kis díszcsatát megnézni? Esetleg...úgy látom, ön is harcos. Bármelyik lovagunkat kihívhatja, ha gondolja. Természetesen csak gyakorlófegyverrel, a parancsnok megölne, ha magán egy karcolás is esne... |
| -Felesleges zavarni, gondolom, sok dolga van, nem? - Kérdez vissza mosolyogva. Lekalauzoltatja magát a gyakorlótérre, ott megáll nézelődni. |
A lovag haptakba vagja magat, majd enyhen meghajol. Nem kerdez semmit, hisz nem illik.
-Igenis, mylady. Szoljak a feletteseimnek? |
Végez az olvasással, felnéz. Ha a szobában lenne valaki, az látná, hogy szemei világoskéken izzanak. Úgy dönt felöltözik. Ruhái eltűntek, helyette másikat talál. Mélykék nadrág, hozzá fehér belebújós felsőrész, puha csizma. Úgy dönt: felveszi, meztelenül mégse mászkálhat egy lovagvárban... A ruhákat mintha csak rászabták volna: tökéletesen állnak rajta. Felkapja még a szürke csuklyás köpenyt is. A falhoz lép, kiveszi a szabjákat. Felköti oldaláda, a köpeny tökéletesen eltakarja azokat. Mire ezzel végez, az üregnek nyoma sincs, mintha soha nem is lett volna...
Kilép az ajtón.
-Lovag uram - mondja udvariasan az őrnek - körbevezetne egy kicsit? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
