// Tudom én de akkor is rálehet cáfolni MINDENRE legalábbis itt. Ja és I of the Dragon kivétel. És Warcraftba se tűnt még fel nekem hogy a nagyobb lasabb bár nem játszottam sokat és a sárkányok mindig gyorsan kilettek lőve de a mágiaimunitásuk eléggé idegelt //
Pedig először úgy mutatta be hogy a famulusa. Fura és a válasza is kitérő volt kicsit:
- Hát az biztos volt hogy nem a szolgád. - vigyorodik el - Azt én is észrevettem hogy kicsit fejletlen. Azért remélem hogy visszajön, - még mielőtt megkomolyodik olyan humoros volt az első belépője. Meghát ha megnő már be se fér - És mikorra várható hogy elválnak útjaitok?
Közben persze Vándorra is figyel. |
//Bocsi, de MINDEN szabályrendszer, és MINDEN világrendszer szerint a SÁRKÁNYOK méret szerint növekedvén EGYRE ROSSZABBUL manővereznek. Ilyen a D&D, Warcraft, Shadowrun, MageKnight, Káosz und so weiter...//
Enger üzenete kizökkenti Altahnist, aki őszintén szólva, nem tud mit felelni.
- Aranyparázs nem a famulusom, és nem a szolgám. Akkor jön vissza, mikor jónak látja. Kicsit féltem, ugyanis messze elmarad a vele egykorúaktól fejlettségben, akárhogy is próbálkoztam a nevelésénél. talán más sárkányok közelsége és a közelükben megnövekedett manakoncentráció hiánya miatt nő lassabban, nem tudom... |
// lehet hogy poén de simán meglehet cáfolni //
Enger a telepatikus üzenet után Altahnishoz szól:
- Aranyparázs mikor fog visszajönni?
Engernek szimpatikus volt a kis bohóc. Ilyen sárkányt még nem látott és így valószínűleg nem is olyan beképzelt mint fajtálya többi tagja. Bár kevés sárkány beképzeltebb Engernél :P |
Altahnis azonnal lezár minden kommunikációt, mikor meghallja, mit üzent Topáz. nem akarja, hogy megdöbbenése, vagy félelme legkisebb jele is eljusson a lányhoz. Meg ahhoz, aki benne él. Mikor ismét nyugodt, újra nyit.
"Szeretnék beszélni vele. Esetleg tanulhatnék tőle. vagy megtehetném azt a szívességet, amit kér. Mondd meg neki, hogy találhatnék neki testet." |
//na, b*zzeg, eddig túl táp volt szegény sárkány, most meg szánalmasan láma a szerencsétlen...//
Szegény Aranyparázs hirtelen annyira jelentéktelennek és gyengének érzi magát, a többiekre pillantva... csoda, hogy egyáltalán tudomást vettek róla, mikor idejött... bár érezte, hogy lenézik, és be kell vallania, joggal. Semmi hozzájuk képest, és a mágikus tudása sem mérhető az övékhez. Legszívesebben visszarepülne Altahnishoz, aki legalább tartja valamire, de tudja, hogy a kocsmában immár nem látják szívesen...
Hirtelen azonban új elhatározás gyúlik benne, hogy csak azért is megmutatja! Szárnyra kap, és elindul az erdő felé, miközben megállapítja, hogy kis mérete egy előnyt mindenképpen jelent neki: fürgébb, mint azok a több tíz tonnás fenevadak odafent.
//ha ezt is megcáfolod, hülyét kapok.//
Hamarosan ki is szúr egy szarvast a levegőből, ami ugyan egy nagyobbnak a fél fogára sem elég, ő azonban királyi lakomát csap majd belőle... de előbb LE kell csapnia. Úgy gondolja, ideje kicsit helyrehozni sértett önbecsülését, ezért besűrít egy adag manát, és egy jól irányzott villámmal lerobbantja az állat fejét... azt úgysem enné meg. Így viszont a többi része szépen megsült  |
| Nő láthatlanban bolint, de nem tud válaszolni mert enger vártlanul le csapot, igy csak csendben halgat. |
//sry, összetévesztettelek valakivel. 
ha rám céloztatok, felhívnáma figyelmeteket arra, hogy Jakshjalang ELHAGYTA a fogadót, vele együtt a kis antimágikus tere is. a manabéklyónak már kampec, Orion sem zenél, azaz nincs semmi akadálya a varázslásnak, amíg Jak vissza nem tér.//
Mikor az egyik felvillanó tekintete nyomán megfagy társa szárnya, majd nyomban elolvad egy lángaurában, Aranyparázsban tudatosulhat, hogy a drakón mágia nem csupán a CSAK sárkányok által használható mágiát jelenti, hanem a mágiát, amit sárkány elsajátíthat...azaz különleges rituálékon vagy egyéb egzotikus mágiafajtákon, mint például a Quars-mágia rejtelmein kívül minden varázslatot ismernek, mit sárkány elsajátíthat.
Vertumnus gondolkodva néz...
-Hm...a kiorgokkal kéne beszélned. Ami azt illeti, tényleg kicsit soványka vagy. Szerintem menj egy kicsit vadászni. Nem szólok a mieinknek, mert valószínűleg eltitkolnák előled a legjobb vadászterületeket...-mosolyodik el.
-A varázslat a vár területén nem nagyon fog menni...tudod,a védőmágiák miatt. De szólok pár apródnak, hogy kicsit hozzák rendbe, amíg vadászol. A tetőt leszedetem velük, holnapra új tető lesz a fejed felett...a falakat pedig rendbehozzák, nem lesz gond a privátszféráddal. Na, arra van az erdő, ha nőni akarsz, nem ellenkezel, mars!-mosolyog rá.
Miközben Vertumnus visszalépked a vártorony felé, elkalandoznak gondolatai...mikor a kissárkányon lovagolt...volt pár vámpír, de nem sok esélyük volt a sárkányok és a hosszú dárdák ellen...na meg a szent tűzben égő pallosoknak sem örültek. A varázslataik ártalmatlanul elhaltak a sárkányok pikkelyein mágiaimmunitásuk miatt, és a fürgeségük miatt mindig úgy helyezkedtek, hogy őket érje egy-egy varázslat...hej, hol vannak azok az ősmágusok, kik még uralkodni tudtak az öreg sárkányok fáradt elméin! Azóta mágiahasználó csak úgy közelített meg sárkányt, hogy védőmágiával védte harcostársait, kiknek hosszú dárdáik a varázslatokkal ellentétben be tudtak jutni a pikkelyek alá...igen, szerencsére elmúltak azok az idők, mikor a sárkányokat szörnyű bestiáknak nézték. Bezzeg, amikor az óidőkben a sárkányok és elfek szövetségben éltek, és a felderítők sárkányháton keresték az Élet Fájának ellenségeit...Sir Vertumnus jól ismeri ezeket a legendákat, a fák mesélték neki, mikor még nem volt lovag... |
Enger nemhagyja annyiban hamár Vándor elszólta magát:
- Miféle törvényt? Akkor legalább három hónapja. Az nem olyan sok. Viszont hogy akkor üzentek az nem jelenti azt hogy akkor történt. De legalább még nem ivódhatott bele teljesen. - az időnek sokszor nagy szerepe van az átkoknál. |
Hogy melyik törzsből? Révedezika múlt homályába Vándor. Már meg sem tudja mondani. Mit tegyek? Teszi fel a kérdést magának. Nem hazudhatok, így hogy várjam el hogy őszintén beszéljen velem a nő. Rövid tipródás után úgy dönt, hogy ő is kitérő választ ad a nőnek. Inteligensnek tűnik, talán veszi majd a lapot.
-Gyerek korom óta vándorlok hol a szüleimmel, haláluk után pedik társakkal akiket már rég eltemette vagy efeledtem. Ezért is hívnak Vándornak. Néz kellemetlenül a nőre. Majd elkapja tekintetét, amikor Enger megszólítja. És titkon hálás a kalandozónak.
-Közel három hónapja lessz annak, hogy üzentek nekem. Gond van a lányommal, megszegte a törvényt. Itt hirtelen megrázkódik, még a végén mindent kiszed belőlem ez az agyafúrt koma. Eközben Topáz Altahnis-ra figyel, és rövid idő után válaszol a mágusnak. "Szerinte semmi olyat nem tudnál mondani, ami érdekelné őt" Itt rövid kuncogást hall a mágus. "Hozzá képest, még kölyöknek számítassz. Még a szüleid sem éltek, amikor ő már a sötétséget uralta. De talán tudnál neki valamivel szolgálni" Fejezi be a lány a közvetítést. |
| Figyeli ahogy egyenként jön a két férfi és Topázal törödik, örül hogy nem ő van most már központban és szerecsére nem érdekli senkit mi van vele és mi a multja ..csak a Vándort de őt el lehet terelni, lehet direkt hagy, de igy biztos nem fogja ki szedni belőle, nem is baj...Vajon még menyi ideig huzodhatok itt- villan át a gondoloat agyán-mennyi időm van?-de kérdései meg váálaszolatlanok, vár Vándor válaszára közben maga elé mered |
// valamiért nem írt ki egy szót:
Enger visszatér Altahnisékhoz.
Bocsi nemtom mi baja. // |
Enger visszatér . Nyílván megint Topázzal beszélget. - közben eléggé zavarja egy bizonyos személy jelenléte - Ezért ő is mepróbál bekapcsolódni. Altahnishoz üzen: "Jutottál valamire a lánnyal kapcsolatban?" Leül melléjük és Vándorhoz szól:
- Mióta ilyen? Az idő sokmindent befolyásolhat jól vagy éppen rosszul. |
Altahnis egész eddig gondolataiba mélyedt... //igen, a sajátjaiba, nem a többiekébe! //
Azok a gondolatok pedigg hol Topáz kettős személyisége, hol pedig Aranyparázs körül forogtak. Főképpen a sárkány aggasztja, hiszen tudja, hogy sokkal kisebb, mint a többi aranysárkány az ő korában. Talán az anyja mágikus terének hiánya vetette vissza a fejlődését, talán nem jutott elég manához eddigi élete során?
A tündét lelkiismeret-furdalás gyötri, mivel úgy érzi, valamit rosszul csinált. Talán azonnal ide kellett volna hoznia, mikor megtalálta, a kiorgok kezei alatt jobb neveltetést kapott volna.
Végül sikerül elterelnie figyelmét, és inkább a Vándorék közt zajló beszélgetésre koncentrál.
- Topáz nagyon úgy tűnik, hogy néma marad, ha csak a másik tudata el nem válik tőle valahogy. Ugyanis Ő az, aki beszél, nem pedig a lány.
Hirtelen támad egy ötlete: talán Vele kéne valahogy szót érteni.
Máris fókuszál, hogy ismét felvegye Topázzal a mentális kapcsolatot.
"Topáz! Megint én vagyok... annyit meséltél Róla, esetleg beszélhetnék Vele?" |
| -én is remélem,nem volt szép töle, de ő döntöt igy,-látszik hogy valamit nagyon rejt és ez valamenyire emlékeztete-hát tán jobb nem tudni rólam, sokat...-újabb hirtelen téma váltás-melyik törzsbe tartózól?mit lehet róluk tudni? |
| -Nagyon remélem, hogy nem marad örökre ilyen. És életemben még halhatom a saját hangján beszélni. Kérlek ne ítéld el az anyját! Te is kalandozó vagy, tudhatnád hogy milyen az életünk. És bizonyos okok miatt, néha le kell mondanunk dolgokról. Tudom-tudom, ő egy gyerek! De így történt, és már nem lehet visszacsinálni. Én már rég óta élek itt, a lányom még csak pár hete. És úgy látom nehézkesen tud beilleszkedni. Persze ezek a körülmények nem megfelelőek a számára! De ha már itt tartunk, mesélhetnél magadról te is! Néz a barbár a nőre. Hisz semmit nem tudok rólad. Gondolja magában. |
| -Hegyek mindig is szeretem őket, hát tényleg furcsa dolog történhetet és szóval a kis lány már örökre néma marad?milyen anya az ilyen?-néz értetlenkedve-én se nagyon rajongok érte és nem az okozta-és hirtelen téma váltás-és miota élnek itt? |
| -Az túl szép lenne..Sokan ismernek és üldöznek a máguson kívül is,de ő a leghatalmasabb üldözőim közül..-Majdnem visszakapja kezét,de csak egy kicsit megremeg.Nem szokott hozzá,hogy úgy érjenek hozzá,hogy nem akarnak neki semmi rosszat-Kérem a mágusal ne törődjön,nem szeretném,hogy baja essen...És ezzel nem azt akarom mondani,hogy Ön gyenge,ne vegye sértésnek,de üldözőmnél hatalmasabbat még soha sem láttam..-hangjába kis aggódás vegyült,de szemei nem árultak el semmit. |
//Milyen másik varázslóm? Eddig csak Altahnissal nyomtam...//
"Szóval zöld sárkányok, igaz? Elsajátították a drakón mágiát... ám engem Altahnis szerint pont az tesz különlegesé, hogy NEM csak a drakón varázslatokhoz értek. Mindegy... egyelőre nem akarok bajba kerülni."
- Ha nincs más... megteszi ez a hely is. Majd kicsit alakítok rajta varázslattal. Nem tud valami növekedésserkentőt sárkányoknak?
"Ha nem lennék ilyen kicsi, talán a többiek tisztelnének... ha akkora lennék, mint az a három, akkor saját magam verekednék ki helyet magamnak."
Aranyparázs meglepődik mikor a "sárkánylovas" szót hallja, meg hogy mágusok nem mennek annak... Vertumnus talán nem tudja, hogy egy mágus sokkal halálosabb a levegőben, mint akármelyik kardforgató? Altahnis szerint az elfek közt csak a varázslók kiváltsága volt, hogy sárkányt választhattak... na persze, a másik félnek is el kellett őket fogadnia. Nem minden mágus vézna, vagy tüdőbajos alkat... még ha sokan annak is látszanak, gondjuk van rá, hogy vagy természetes, vagy mágikus úton formában tartsák magukat. |
-Ó, természetesen, semmi akadálya...felajánlanám Ayostiont, ő az Első Szint Őrzője. Mivel az egész hegy lebeg, csak repülve lehet megközelíteni, és minden bizonnyal egyszerűbb griffháton. Amúgyis élvezetes...ült már griffháton? Olyan...áh, elnézést, elkalandoztam. A Szint közepén levő tótól óvakodjon, és az élővilágban ne tegyen kárt. Teszem azt, unikornisfűlevelet vihet, ám az állati belsőségeket hagyja a helyükön. Az élővilág egyensúlya elég...kényes. Minden élőlényből van pontosan egy pár, ha az egyik maradandó sérülést szerezne, netán meghalna, zavart okozna a harmóniában...azt pedig nem tűröm. Tudja, egyszer volt egy ilyen incidensünk...pedig szép nap volt...jó meleg idő, a szint oldalán levő fáknak jutott bőven, örültek is neki, pedig nem nagyon szoktak. Tudja, a fák nyelve roppant egyszerű, csak érteni kell. És az öröm nem túl gyakori náluk. Ellenben több kifejezésük is van a favágókra, a haragra, meg a türelemre. Egyébként furcsa, hisz a favágóra a humanoidoknak csak egy szavuk van...favágó...
Mikor feltűnik neki hallgatója valószínűleg zavarodott tekintete, észbekap.
-Oh, elnézést, a csend és a remete életmód váltja ki belőlem a szóáradatot. Néha elkalandozom...Tudja, ez így szokás, hisz a természet lágy öléből a civilizációba csöppenni roppant érdekes, de persze előnyben részesítem Sheran áldott területeit, az élet bölcsőit...minden zöld...jó, jó, abbahagyom. Szóljak Ayostionnak, hogy lesz egy utasa? |
Orion közelebb lép a lányhoz, így csak ő hallja szavait:
- És ha nem kellene többé bújkálnia? - az idéző a lány kezét a sajátjába veszi - Ha idejön az a mágus, önhöz nem fog érni. |
felovnja a szemöldökét, mintha egy kisgyereknek életében először mutatnának valami nagy varázslatot...meglepődik, hogy csak ennyit mondott magának a törpének...
-deee...akkor mért ültek itt ennyi ideig? jó hosszasan ültek itt, értelmetlennek látom, hogy nem beszélgettk el komolyabban ilyen dolgokról...vagy csak nekem furcsa? - a mondat utolsó részét megint scak félhalkan mondta, mintha csak magától kérdezni...
beletörődön elhúzza szája szélét, vállai megemelkednek, ez a legjobban a vállapok mozgásából következtethető ki, mert most nemenyhén megemelkedtek.
-és mitől fél? hogy így elrejti arcát...azt hiszi valaki követi? - "az udvarlókat leszámítva...bár még nem láttam arcát telljesen, de eddig wow!" gondolja, s keresi a lány tekintetét, bár nehéz megtalálni az árnyékköteg alatt...
:P |
Ulien testtartása nem sokat árul el arról, hogy merre néz. Jobb kezében a boros kupát tartja, néha belekortyol. Szemével sokáig figyelte az elfet, de utóbb csak az asztallapra meredt, gondolataiban elmerülve.
Hirtelen kizökkentették az elf szavai.
Megmozdul, s a férfi arcát kezdi figyelni ismét. "Jó szeme van, ha ezt észrevette" gondolkodik az elf utolsó mondatán. Nem szeretne beszélni erről, de mivel kezdi érdekelni az elf, halkan megszólal:
- Egy távoli városból származom... ennél többet a törpének se mondtam - mondja, s hangja egy kicsit gúnyos. Beleiszik a borba, majd az arcát az elf felé fordítja. |
| -Ha nem is tudom megvédeni magam,mindig vannak híreim....És ha olyan hírt hallok,ami nem kedvez,akkor kénytelen vagyok menekülni...De már nagyjábol megszoktam,hogy sokszor úton vagyok.-Még mindig az idéző szemébe néz,bár már nem fürkésző tekintetel.. |
a kancsó ott van, a kupák már üresek, de mégsem reagál se ő, se a lány semmit, csak ülnek egyhelyben; Lamranel a haja takarásából néha-néha végigméri a nőt "tüzetesebben;)", de általában az árnyaknak azon területére nézeget, ahhol a szem van elvileg, s magában azon gondolkodik, hogy:
"verő napfényben, gyönyörű idő mellett, amikor még egy zárt helység is vakító fányben ragyog//elnézést a túlzásokért;)//, akkor mért nem látszik valakinek a szeme, és az arca"
morfondírozik, öntudatlanul tölt magának egy kupával, de nem emeli szájához, csak tovább ül bágyadtan, lebénulva a nemrégi látványtól, agyában az forog, hogy hogy lehet ez, hogy káosz és rend megfér egy helyen, meg miért is an egyáltalán ez...
//nem állok neki fejtegetni, ha vkit érdekel ak msn//
végre megmozdul, könyökével rátámaszkodik az asztallapra, egyik kezében középső és gyűrűsujjai között tartva a kupát, melyben az előbb kiöntött bor van, s érdeklődve felhúzza szemöldökét, miközben a nőnek szegezi a kérdést:
-az már tudom, hogy Ulien vagy, te is azt, hogy én ki...de úgylátom nem ez lesz a fő témánk itt...gondolom az előbb már kifejtetted a törpének hogy honnan jöttél - "hupp, ezt nem kellett volna - gondolja, de mostmár késő - de félek, nem fogja elmondani, mert még nem bízik bennem.
-jó tudom te se, de azért jólesne tudni, hogy kiféle-miféle ember mellettülök - szegény hősünk nemtudja, hogy a lány egy félelf, ezért mondott embert...de lehetne elf is "ámbár ahhoz kicsit nehézkesebben jár...nincs benne az a kecsesség. hmm"
-lehet hogy félelf? - teszi föl alig hallhatóan a költői kérdést, de lehet hogy ezt Ulien meghallotta...de ki tudja;) |
| -Ismereteim szerint ön lakik az Arénában. Így az illendőség úgy kívánja, hogy engedélyt kérjek, mielőtt belépek a területre. Fel szeretném frissíteni a varázskomponens készletemet, s bizonyos vagyok benne, hogy egy természetes mágiával íly' módon telített helyen mindent megtalálnék amire szükségem van. |
-A hírem megelőzött? Biztos az a nyamvadt varázsló híresztelte el, hogy legyőzött...eh...ja, elnézést, Xojertha vagyok. Örvendek. Miben segíthetek?
A druida számára elképzelhetetlen, hogy az idegen csak beszélgetni akarna. |
Az idéző barna szemei mélynek hatnak, lággyá tevé a tekintetet.
- Ha ez a mágus tényleg nagyhatalmú, egyedül nem fogja tudni magát megvédeni: meglepheti bárhol, bármikor, ha nincs más magával. |
| A lány megptorpan,és Orion szemeit fürkészi,hátha ki tud belőlük olvasni valamit.-Egyenlőre nem is szándékozom menni,de ki tudja,mi fog történni..-Majd elmosolyodik-Tudok magamra vigyázni.. |
Orion egy pillanatra megállítja a lányt: a félreeső utcában most emberek nem zavarják őket, nem szükséges sietniük.
- Maradhat itt - néz Fuhur szemébe - ebben a városban aligha eshet bántódása. Efelől kezeskedem. |
| Enger bemegy a pult mögé és tölt magának egy kuba bort. Jobb dolga úgysincs, ha nem kéne itt melóznia most éppen jobb dolga is lenne. Lehet hogy itthagyja ezt a munkát. Úgysincs semmi oka rá hogy itt dolgozzon. Ezen tűnődik bár itt legalább jól elvan. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
