| A férfi kissé meglepetten néz a boszorkányra, borostás arca kissé megnyúlik, némileg komikus látványt nyújtva. Egy arcizom-rántással rendbeszedi ábrázatát, már amennyiben lehet erről beszélni a helyzetében.
- Akkor jobban fájt, amikor kaptam őket. Megmaradok - teszi hozzá őszintén elmosolyodva. Barna szemeivel fürkészi a kucorgó nőt, fejét is kissé oldalt billenti, mintha valamit keresne rajta, majd mielőtt kényelmetlenné válna a helyzet, elfordítja ábrázat. Ösztönösen ő is összébbhúzza magát, kezeivel megpróbálja eltakarni a karján leginkább égtelenkedő sebet, nem sok sikerrel.
- Még egy találkozást bármi vaddal én sem szívesen vállalnék, legalábbis ma már nem - sóhajt fel - Holnap pedig legfeljebb visszamegyünk arra, amerről jöttünk. Viszont jó volna ennél biztosabb táborhelyet találni estére... |
Akaratlanul is aggódó szemekkel tekint végig a mellette ülő testen. Eddig se lehetett valami könnyű dolguk, állapítja meg gyorsan.
- Hát, beképzeltség lenne azt állítani, hogy valóban ismerem az erdőt: azt a bizonyos ligetet és a közvetlen közelét igen, de errefelé - tanácstalanul szétnéz. - biztosan elvesznék. Csak egyszer-kétszer jártam itt, de akkor se szívesen, és örültem, amikor kijutottam. De majd igyekszem felidézni az emlékeim - mondja végül, s összébb húzza magát, hiszen sajnálja, hogy ebben nem lehet a csapat hasznára.
Az idéző szavaira elmosolyodik, s arcát pír önti el, majd újra elkomorul.
- Szeretném azt hinni, hogy velem együtt mindjárt megfordult az erők aránya, de nehezemre esik. Nem szeretném kipróbálni. A legjobb az lenne, ha tényleg haladnánk már, amíg még látjuk, merre megyünk.
Elhallgat, s csizmái orrát nézegeti, majd tekintete a férfi lábára vándorol, onnan pedig felkúszik a törzsén keresztül az arcáig.
- Nagyon fájnak? - kérdezi kisgyerekhez méltó hangsúllyal, az egyik komolyabb sebet fürkészve, mintha attól tartana, hogy Orion menten elvérzik mellette. |
- Ennek örülök - mosolyodik el az idéző, amint fejét csak épp annyira fordítja el, hogy fél szemmel ránézhessen a boszorkányra - hisz az előző csatát sem valószínű, hogy túléltük volna maga nélkül.
Megvonja a vállát, hisz a többiek láthatóan lassabban törik át magukat a bozótoson. Leül, kevésbé sajgó lábát kinyújta, megtámasztja magát. Így sem nyújt sokkal épületesebb látványt.
- Akkor ön ismeri ezt a rengeteget? Tán tud egy gyorsabb , vagy biztonságosabb kiutat innen? - kérdezi, majd tekintetét elkapja, újra a sűrüt fürkészi.
- Biztosan követni fog minket, még ha nem is azonnal, hisz most a sebeit nyalogatja. Viszont most, hogy velünk van, már mi vagyunk ennek az erdei táplálékláncnak a csúcsán, nem pedig ő, s ezt tán ő is fel tudja mérni. Ha pedig nem... hát, az még az eddigieknél is véresebb egy aktus lesz. |
Karsi nagyot bólint az idéző szavait hallva, s magában kissé sajnálkozva mosolyog Orionon, hogy valószínűleg nem első alkalom, hogy így járt.
- Természetesen elmegyek a táborba... A készletek, meg minden. De csatlakozok is - mondja, s a mellé térdelő férfi arcát veszi szemügyre. - Ha úgy tetszik, hálából a sikeres megmentésért, ha úgy tetszik a kaland kedvéért - teszi hozzá elmosolyodva.
A kérdést hallva pironkodva lesüti szemeit.
- Na, hát igen... Van az erdő szélén egy kis liget, ahol temérdek gyógynövény nől, és egy valamire való boszorkánynak ugye nem árt, ha van nála mindig ebből is, és abból is - kezd bele nagy nehezen, aztán lazán megvonja a vállát. - És én mindig oda jártam: valószínűleg megfigyelt egy ideig... De arról fogalmam sincs, hogy hogyan kapott el: amikor észrevettem, futni kezdtem, aztán minden elsötétült. Amikor magamhoz tértem, a ronda pofájával találtam szemben magam - mondja, majd lesütött, zöld szemeit újra az idézőre emeli, hogy lássa: ránéz-e már? Gyorsan hozzáfűzi még: - Ön szerint, követni fog minket?
//http://winged-elfi.deviantart.com/art/Karsi-8202 3510
rajzoltam, Karsit, nézzétek :] // |
Orion megvárja, amíg a nő beéri, s csak aztán szólal meg:
- Ez sem annyira egyszerű. A csapatunk, mint láthattja, igazán sokszínű: egy messzi városból jöttünk, korábbról már ismertük egymást. Mindannyian különböző indíttatásból vágtunk neki ennek a feladatnak. Ki a zsákámy reményében - biccent vissza fejével a varázsló felé, aki ezt a mozdulatot aligha veheti észre ilyen távolságból - ki a kaland kedvéért. Némelyikünk pedig felelősségtudatból - sóhajt a mondat végén, ahogy fájó tagjaival átlépi a fák széli burjánzó aljnövényzetet. Megáll Karsin mellett, s visszatekint: ő is a többieket várja.
- Valóban, a jövőbéliek táborában hiába fura bármelyikünk, hisz más kalandozók is fordulnak meg arra. A csapatunk másik felében is van egynéhány fura szerzet - réved el egy pillanatra - de már azt sem tudom, élnek-e még. Jöjjön el velünk maga is: ha mást nem, legalább a készleteit fel tudja tölteni a táborban, vagy velünk tarthat. Minden segítségre szükségünk van ebben a mizériában.
Most letérdel, láthatóan nehezére esik már az állás. Kissé szégyellvén magát eme állapotában, még mindig nem néz a boszorkányra.
- Egy valamit még mindig nem értek. Hol és hogyan kapta el magát a druida? |
Figyelmesen végighallgatja az idézőt, majd nagyot bólint:
- Azt hiszem, értem. És mért segítenek? Fenyegetőztek, vagy egyszerűen jó ajánlatot tettek? - kérdezi rövid mélázás után, mivel nehezen tudja elképzelni, hogy a két szép szemükért képesek ilyen akadályokon is átverekedni magukat.
Mikor a férfi a mező széle felé kezd sétálni, mellé szegődik, a mágussal gyakorlatilag nem is törődve, de a szavait elismétli.
- Induljunk el visszafelé, aztán egyszercsak biztos találunk alkalmas helyet a táborra. - Azzal besétál a fák közé, leül, és várja a többieket, hátha követik.
- Nem hiszem, hogy én akkora meglepetést okoznék maguk után a munkaadóknak - jegyzi meg Orionnak, ha vele tart, visszatérve kicsit az előbb elhangzottakhoz. - Mezei boszorka személyem közel sem annyira érdekes. |
| - Én sem bánnám a visszatérést. - jegyezte meg a mágus - De akkor nem ártana ma még megtenni egy kis távolságot vissza felé, hogy azért ne itt érjen minket álmunkban a bundás halál. - tette meg a csekély javaslatot a beképzeltség súlyosabb fajtájában szenvedő mágus, mely néha inkább másoknak szenvedés - És akkor már inkább téged kéne megvizsgáltatni. - vetette oda a számára behatárolhatatlan mágiahasználatot űző Orionnak - El nem tudom képzelni, hol tanultál te annak idején mágiát. - lévén az idéző néha olyan kijelentéseket képes tenni amiért őt az apja tanonc korában kizsigerelte volna három különböző módszerrel egyszerre - De most így aligha nem üres kézzel térünk haza. - bár a jövőfattyak állatkísérletekről alkotott véleményével nem volt tisztában - Ellenvetés? |
- Ez egy hosszabb történet - mondja Orion, s otthagyja az eddig vizsgált sziklát. Habár ő ismerősnek találta, mert az idézők is dolgoznak hasonló mágikus ereklyékkel, tudta, hogy túl sok időbe telne megvizsgálnia, s nem akarta bajba sodorni a csapatot.
- Lényegében a szépunokáink szépunokáinak a szépunokái, valami messzi jövőből jött szerzetek kértek tőlünk segítséget, mert azok a démonok, amikkel mi mostanság küzdünk, őket ellepték, s hiába a sok csillogó-villogó fegyverzetük és acélmonstrumaik, nem bírnak velük - taglalja az esetet a férfi, bő taglejtéssel, mintha csak az időjárásról beszélne.
- A feladatunk egyszerű: varázstárgyakat kell nekik szereznünk, hogy azzal vegyék fel a harcot a szörnyek ellen. Legutóbb ide küldtek minket, hátha találunk valami használhatót, de - s itt a kő felé mutat karjával - ezen a sziklán és magán kívül nem sokat leltünk. Rendszerint le kell adnunk a zsákmány egy részét, hogy tanulmányozhassák, így lehet, hogy majd magát rakják a műszereik alá, ha a druida manaszikláját nem tudjuk elvinni a táborba.
Orion most a mező széle felé kezd sétálni, mint aki magában lezárta a témát. Lassú léptekkel halad, s úgy folytatja még mondandóját:
- Itt semmiképp sem maradhatunk. Jó volna letáborozni, hogy összeszedjük magunkat, és visszatérhessünk a táborba.. 'házigazdánk' pedig bizonyára megtalál minket, ha meg akar, ám most ő is a sebeit nyalogatja alighanem. |
| - Csak nyugodtan! - válaszolt a mágus - Annyival több felé kell majd legközelebb csipkedniük a baglyoknak! Vagy mást is hozzá tudna tenni a csapat értékéhez? - nem ártott volna tisztában lenni kicsit jobban a boszorkány képességeivel, kicsit gyanús csak úgy egy mágiahasználót találni az erdő közepén. Pláne kettőt. Tényleg jó lett volna mihamarabb vissza térni a jövőből jöttek táborába. |
- Merről jöttetek, és miért? A véletlen senkit se sodor ide - mondta rövid elmélkedés után. Orion és Enger felé fordul, számára tökéletesen mindegy, hogy melyiküktől kap választ.
- Ha csak a druidát kellett előkeríteniük, melegen ajánlom, hogy induljunk el arra, amerről jöttek, vagy arra, amerre mennek, mert biztos nem hagyja annyiban, hogy megzavarták - jegyzi meg ismételten, aztán hozzáteszi, kissé lassítva tempóján: - Persze, már amennyiben hagyjátok, hogy veletek tartsak. |
A majd másfél embernyi magas, mohos szikla nem tűnik túl mobilisnek sem mágia, sem taszigálás, sem önként való sétálás szempontjából. Firrasmir valóban előkészíthet a csapat számára némi egészséges retorziót. Noha nem vagytok otthon Sheran papjainak mágiáiban, de az akadémikus úton igen nehéz folyamat bekebelezni valakinek az akaratát. Illetve nem nőnek bagolymedvék minden bokorban; valószínűleg az idő alatt lettek befogva azok a példányok, amik most a füvön fekszenek vérükbe vagyva, ami alatt itt táborozott a druida. Sőt, talán még régebb óta "gyűjti" őket! A természet egyéb lényeit valószínűleg sokkal könnyebben tudja megbabonázni Firrasmir, hiszen a druidák legendásan jól megértetik magukat a vadon lakóival. Azonban az átlagos druida sem fut bele farkasfalkába minden bokor mögött, illetve egy elbájolt farkasból nem válik csak úgy, magától, rettenetes bestia.
Délutánra jár az idő, el kell döntenetek mit tesztek, illetve magatokkal viszitek-e a furcsa öltözetű boszorkányt? |
Engerben az elméletileg megszerezhető erő gondolatára felmerül, hogy talán még sem lenne olyan rossz ötlet kivágni a kisasszony belsőségeit, de ezt inkább elveti, nem csak azért mert a többiek aligha támogatnák az ötletet, hanem mert nem is ismeri a rituálét. Minden esetre hosszú még az elf élet, lesz még elég alkalma anatómiát tanulmányozni.
- Nos, mivel úgy tűnik e miatt a kavics miatt kellett átvágnunk egy állatkerten. - bár Orion társasága miatt kétségek merülnek fel, hogy kijutottak e már abból a bizonyos állatkertből - Mivel nagy örömünkre, csak majdnem fordultunk fel mind, valahogy talán munkaadóink tudatára kéne hozni, hogy ha mást nem útkőnek valót találtunk nekik.
Közben jobban vizsgálgatni kezdi a sziklát, vissza tudná e esetleg teleportálni egy cetlivel a táborba. |
- Tudsz te, ha akarsz - mosolyog vissza az idézőre békítőleg, majd könnyedén talpra szökken, s mellé sétál, figyelmét szintén a kőnek szentelve. Tesz rá, hogy az imént letegezte Oriont, sose volt egy jólnevelt kiasszony, nem most fog belekezdeni.
- Tudomásom szerint a benne rejlő erőt akarta megszerezni magának - válaszol. - Vagy legalábbis egy részét. Gondolom, a rituáléhoz kellettem volna.
Nézegeti a követ még egy ideig, de szinte biztosra veszi, hogy ezzel nem jutnak egyről a kettőre. Elsőnek Engerre, majd újra Orionra pillant a "na, hasznos volt, amit az imént mondtam?" féle kérdő tekintettel. |
- Persze. Hisz a boszorkányszív közismerten kelléke minden becsületes gonosz druidának - mondja az idéző kissé gúnyosan, miközben közel sétál a kőhöz, hogy még jobban fel tudja mérni. Hozzáér tenyerével, végigsimítja, körbejárja, hátha így többet tud meg róla.
- És ez? Tán ezt használta az erdő vadainak eltorzítására? - néz vissza a társaságra, ingatva tekintetét Enger és Karsi között. |
- Nem olyan nagy talány - viszonozza Orion felé csipkelődőre torzítva a fintort, továbbra is a jurta falának dőlve. - Nyilvánvaló, hogy az erőmre tartott igényt.
Szándéka ellenére sikerül meglehetősen nagymennyiségű beképzeltséget társítania a megjegyzéshez, de a válaszban egyáltalán nem biztos. Vajh' mi másért áldozta volna fel az az eszement?
A szikla felé fordítja arcát, s a helyzet átlátásának közönyével szemlélni kezdi, szeme sarkából néha Oriont fürkészve.
- Még egyszer köszönöm: ha nem jönnek erre, már valószínűleg nem élnék - mondja kicsit halkabban, de a szikláról nem mond semmit. Jobb lenne, ha kereket oldanának, mielőtt a druida meggondolja magát, és hoz még egy adag elspájzolt bagolymedvét. |
Az idéző ezeddig csendesen figyelte társai ténykedését, inkább saját sérüléseivel volt elfoglalva. Sajogtak a tagjai még mindig, szemével a furcsa sziklát méregette.
- Enger, szerintem vizsgáljuk meg ezt a micsodát, ha már a druida volt olyan elszánt, hogy az egész erdőt ránk uszítsa érte.
Arcát most Karsi felé fordítja, s egy pillanatra ferde fintor vonul végig képén.
- ...mindemellett arra is kiváncsi volnék, hogy magát miért akarta feláldozni? |
A jurta már nem tartogat egyéb érdekességet. Egyedül a sziklát lehetne tanulmányozni, ami a varázshasználók érzékeit bizsergeti változatlanul. Illetve továbbra is kérdés, hogy a nő, aki Karsinként mutatkozott be, hogy került ide?
A feladat mindazonáltal teljesíttetett, hiszen kinyomozták a mágikus kisugárzás forrását, a követ. |
| Fuhur hamar felhagy a puma üldözésével, inkább visszasétál a többiekhez. Miután megbizonyosodott róla,hogy mindenki él, kicsit csalódottan megy a jurtához. Hátha hagytak valamit neki is. Az idegent nem a legkedvesebb tekintettel méri végig, alig láthatóan biccent felé. Nem mutatkozik be, nem is szól hozzá. Ha csapattag lesz,majd megismeri valamennyire. Ha viszont majd a bizalmába kell férkőznie, az nehezebb lesz, de most semmi kedve jó képet vágni. Ahogy elnézi,mindenki elrakta a neki szimpatikus tárgyat, így hát ő az íjat veszi el, ha senkinek sincs ellenvetése. Aztán körbenéz, ha esetleg a többiek valamit nem vettek volna észre. |
Karsi mosolyogva bólint.
- Akkor talán elindulhatnánk arra, amerről jöttetek - jegyzi meg csöndesen, de nem kíván beleszivárogni az útirány megválasztásába. Neki már az is bőven jó volna, ha továbbállhatna a druida közeléből.
Leül a jurta bejárata mellé, és várja, hogy történjen valami. |
A mágus megvonta a vállát a dologra.
- Ahogy gondolod, ha élve kijutunk innen az már elég kölcsönös haszon lesz mindnyájunknak. Láttok valamit amit meg kéne vizsgálnom? Engem kezd irritálni ez az erdő. - vagyis inkább egyre jobban irritálta, hogy az a druida pár nap múlva könnyedén előbújhat pár tucat friss házikedvenccel. Nem éppen hétvégi túrázásra csábító lehetőség. |
- Örvendek, az én nevem Karsi - mosolyog a mágusra, szintén talpra állva. Egy bólintással üdvözli Jakot is, majd ő is a jurta felé indul, nehogy kimaradjon bármi jóból.
Leginkább a hosszúíj ragadja meg érdeklődését, bár már az elején tisztázta magában, hogy fogalma sincs róla, hogyan kell az íjakat használni, ezért inkább óvatosan leteszi. Aztán, amint megtudja, hogy életerő ital is akad, gyorsan elhappolja a megmaradt kettőt, majd a mágushoz indul.
- Enger, csatlakoznék hozzátok - mondja halkan, félmosolyba húzott ajkakkal. - Kölcsönösen egymás hasznára lehetnénk. |
| - Ahogy gondolod. - vont vállat a dologra a mágus - És most hova tovább? - tette fel a kérdést, bár már nagyon jól esett volna visszatérnie a táborba és lepihennie |
Nagylelkűen int Engernek, hogy a kürtöt megtarthatja...közelharcosként amúgy sem veszi különösebb hasznát.
A két fegyvermérget azonban határozottan elpakolja, jelezve, ezekre bizony igényt tart. Ugyanígy elrak egy életerő italt, valamint egy Kéregbőr italát, mindkettő hasznos egy közelharcos számára. A Stimula-porral kapcsolatos gondolatait megosztja a többiekkel is.
-Hm...figyeljetek, ezt szerintem rakjuk el Vándornak. Elég szívós a használatához, és durva lehetne vele...
Miután kivette részét a zsákmányból, kisétál a jurtából, hogy figyelje a terepet. Nehogy meglepje a kis csapatot valami...vagy valaki. |
A csapat átkutatja a területet és a jurtát. A kis alvóhelyre megannyi csomagocska, tömlő és szertartási kellék van fölhalmozva. Az értéktelen moháktól és eltett magoktól a gyógynövényekig és mérgekig sokmindent találnak. Ezen kívül is jónéhány igen értékesnek látszó dolgot amit a varázsló és a fejvadász azonosított.
A legfigyelemreméltóbb közülük egy agancsból készített hosszúíj, melyre misztikus rúnák vannak vésve.
//Mérgek:
Százfullánk: fegyverméreg, +1d10 sebzést okoz, 3 adag (egy kardra 3 adag fér, 1 adag = 1 találat)
Kifejlett lila féreg mérge: fegyverméreg, sikertelen egészségpróba esetén görcs és 3d6 sebződés, sikeres egészségpróba esetén Lassítás-szerű hatás (csata végéig) és 3d6 sebzés. 1 adag.
Stimula-por: orron át felszippantva a Bika ereje varázslathoz hasonló hatás egy percig (10 kör), ám a természetellenesen felgyorsuló metabolizmus miatt minden körben d6 sebzés használójára. 1 adag.
Varázsitalok és tekercsek:
Életerő ital: 3 üvegcse
Természet ereje ital: 2 üvegcse, +3 sebzést ad egy percig (10 kör)
Kéregbőr itala: 1 üvegcse, ld. Kőbőr
Sólyomszem itala: távolsági támadáshoz 30% esély kritikus ütésre, 3 körig
Varázsagyar: 1 tekercs, a természetes fegyverekkel történő támadásokhoz d6 plusz sebzést biztosít, valamint +1es fegyvernek számít. Egész csatára.
Varázstárgyak:
Kittaránok íja: +1es Messzehordó hosszúíj
Morzsoló kürt: 2d6 hang típusú sebzést okoz egy kúpforma csóvában, 50% eséllyel 1 körre harcképtelenek lesznek az ott tartózkodók. A hang magát a kürtöt is felemészti, használatonként +20% növekvő esély a felrobbanására (első alkalommal 0%, másodikkal 20%, harmadikkal 40% etc.). A kürt naponta egyszer 20%nyit regenerálódik. Amint begyógyult összes repedése ismét 0%-ra kerül. Ha a százalékos dobás sikeres, a kürt felrobban és a kicsapó mágikus energia 6d10et sebez a kürt használóján.// |
- Jól van, megnézem. - kicsit aggódtam, hogy éppen csak helyre hozott egézségemre káros hatással lesz a tőr, de azért elvettem a fejvadásztól.
//mágiadetekció// |
Odasétál a kürttel az éledező Engerhez.
-Ez mi?
Odadugja az orra alá, ám nem úgy néz ki, mintha oda akarná adni.
Aztán mégis meggondolja magát, és a kezébe nyomja.
-Megyek, megnézem magamnak azt a...sátrat.
A jurta szót nem ismeri, nem találkozott eddig ilyen típusú lakkal.
Kivonja kardjait, miközben megközelíti, és óvatosan lépked, lába elé nézve...ki tudja, milyen csapdák lehetnek itt.
Ha épségben odaér a bejárathoz, megáll tőle jobb oldalt, majd kardját a tátongó lyuk elé tolva annak pengéjét használva tükörnek kukkant be.
Ha sehol senki, elkezdi csapdák utána kutatni a bejáratot. |
| A fejvadásznak alkalma van megvizsgálni a kürtöt. Több törés is végigfut rajta, ám olyan, mintha szemmel alig megfigyelhető sebességgel kezdene összeforrni. A sziklától nem messze lát egy jurtát, de erre már a többiek is felfigyelhettek -talán Enger kivételével. A varázsló hasogató fejfájásra ébred, de ez is csak kicsit nyomhatja el összes többi tagjának fájdalmát. Egy idegen áll fölötte. |
Enger már a halála határán volt mikor az ismeretlen rendbe rakta egy minimális mértékben a sebeit. Éppen csak ki bírta nyitni a szemeit, ahogy meglátta az idegent, egyelőre nem igazán tudta kivenni kicsoda, csak egyben reménykedett. "Csak ne... csak ne... az..." majd ahogy kitisztult a kép kitutta venni az új arcot, mely szerencsére nem emlékeztette a korábban még mackóként tevékenykedő idézőre. Bizonyosan belehalt volna ha Orion menti meg az életét. Lassan pislogott párat mielőtt felült volna a földön. Felrémlett benne a druida váratlan trükje ami padlóra küldte és pillanatnyi körültekintésből arra lehetett gondolni, hogy valami ismeretlen úton megnyerték a csatát. Rátörő fejfájása meggátolta abban, hogy rájöjjön miként lehetséges ez, de aligha nem az új ismerősük keze lehet a dologban. Szó nélkül felállt megszokásból leporolta elgyötört ruháját amin ez mit sem javított, sőt egy kisebb résen amit saját csapása okozott még tágított is. De egyelőre örült, hogy saját teste már nincs kilyuggatva. Nem túl mélyen, de azért valamelyest meghajolt a segítséget nyújtó nő felé.
- Köszönöm a segítséget, kisasszony. - ahogy megpillantotta Oriont vegyes érzelmekkel vette tudomásul, hogy jedves szívbéli jóbarátja is megúszta a dolgot. - Enger vagyok.
Persze a következő pillanatban már felmerült a mágusban, hogy ezt még számos alkalommal meg fogja bánni, kedves jótevője. |
| // Ehh,bocsi,rossz névről írtam.// |
Futva érkezik vissza a csata helyszínére. Gyorsan körbepillant,ha van ideje rá,egy nyilat a pumába lő.
- A gyík megszökött!-kiáltja a többiek felé,láthatóan az idegen egyelőre nem akar nekik ártani, ellenségeskedni ráér, így hát nyugodt szívvel hagyja ott őket. A druida után iramodik, mikor tud, akkor rálő.Ha végképp elveszti, visszatér a csapathoz. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
