Vissza a Főoldalra
 

Hírek, változások
Mi is az a KGK?
Ismertető a játékról
Gyorstalpaló - Szabályok
Teljes szabálykönyv
Alternatív szabályok
Beszélgetés a tervezővel
KGK-t forgalmazó boltok
Chat, üzenőfal
Fórumok
Szavazások
Írások, novellák
Gyakori kérdések
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
KGK csere-bere (123)
KGK-ról általában (2080)
Melyik lapokat szereted legjobban a Káosz Galaktika Kártyajátékban? (112)
Szeretnél-e új Káosz Galaktika Kártyajáték kiegészítőt? (41)
Kombók és paklileírások (91)
Ami a szabályokból nem derül ki. (62)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

A klónozás előnye (Káosz Galaktika novella)

- Sokat szenvedtem?

- Nem hiszem. Sikerült megszerezni a boncolási jegyzőkönyvedet. Abban az áll, hogy a késszúrás a szívedet érte. Lent a kórházban ugyan megpróbáltak megmenteni, de semmit sem tehettek. Túl sok vért veszítettél, mire leszálltak veled, már az agyhalál állapotában voltál.

Egy pillanatig csendben maradt, és megpróbálta megemészteni a hallottakat. Feje iszonyatosan lüktetett, nehezére esett a gondolkozás.

- Miért törték annyira magukat?

- El akartak ítélni. Egy nagy nyilvános kivégzésről álmodoztak, és persze a fejedben lévő értékes információt is meg akarták szerezni.

- Nem tudtak az agyblokkolásról?

- Az agy bizonyos részeinek levédése csak a peremvidéki kalózok ellen nyújt menedéket. A vallatóid között egy Szövetségi Megbízott is akadt. Egyszerűen kiszívta volna belőled, amit csak tudsz. A kapcsolataidat, a rejtekhelyeidet, a szövetségeseid és a titkos támogatóid listáját. Ha akkor nem halsz meg, most itt csak egy sugárzó kráter izzana a bázis helyén.

- Miért vagyok megkötözve?

- Mindig ezt kérdezed. Azért, mert eszmélés után, amikor rájössz, hogy ki vagy, és hogy megint elszúrtál valamit, meg szoktad ölni az ápolóidat.

- Szóval én egy gyilkos vagyok? - kérdezte a fekvő, és lassan, óvatosan megfeszítette izmait.

- Igen, mégpedig a legrosszabb fajtából - felelte a fekete csuklyás cerebrita.- Te nem meggyőződésből, hanem a kéj kedvéért ölsz. Rosszabb vagy, mint egy vadállat. A primitív világokon ilyennek ábrázolják a temetői lidérceket. Ezért felelsz meg annyira nekünk. Most egy kicsit magadra hagylak. Érzem, hogy legszívesebben elharapnád a torkomat. Tudod, kezdetben még élveztem ezt az érzést, de mára már kissé unalmassá vált. Ti, emberek elég egyhangú, primitív kis teremtmények vagytok.

Az ajtó bezáródott, a fekvő magára maradt. Egy darabig mozdulatlanul bámulta az alacsony cella durván megmunkált mennyezetét. A vörös erezetű kő repedései között apró állatok nyálkásan csillogó serege mozgott. Ha ellazította magát, és csak a fülére hagyatkozott, jól hallotta halk, nyugtalanító zúgásukat. A bejárati páncélajtó fölötti gömb fénye méregzöldből fokozatosan vérvörössé változott. A sziklaodúban lassan emelkedni kezdett a hőmérséklet, a padlóból sárgás, maró párafelhők emelkedtek a magasba.

A fekvő férfi fuldokolva köhögni kezdett, teste görcsbe rándult. Hirtelen iszonyatos, állati félelem fogta el. Üvöltve rángatni kezdte a tükörfényes acéllaphoz tapadó hevedereket. Emlékek törtek rá. Olyan emlékek, amelyeket nem akart újra átélni. Tudatának egy része nyíltan a saját szemébe nevetett, és röhögve közölte, hogy csak a test fertőtlenítése, az ébresztés utolsó része indult meg. Énjének ösztönös fele azonban hörögve sikított, mint akit egy régi, kitörölhetetlen lidércnyomás kínoz.

- Igen, egyszer gázkamrában végeztek veled - hallott egy halk, sziszegő hangot. A cerebrita visszatért, és nesztelenül leült az ágy melletti támlátlan fémszékre.

A férfi érezte, hogy már nem tartják vissza bilincsei. Lassan, borzongva felült, és fejét kezébe temette. Csomókba tapadt, természetellenesen ősz haja izmos mellére hullott.

- Emlékszem. Mindenre emlékszem. Ez hogy lehet? Nem emlékezhetek a saját halálomra! Az jóval a klónozás után történt! Senki sem emlékezhet a saját halálára!

- Akit normális körülmények között klónoznak le, az nem is fog. De te megsemmisíttetted a saját klónjaidat. Amikor meghaltál, csak egyetlen példány létezett belőled. Ez igen nagy merészségre, vagy beképzeltségre vall.

- Akkor viszont hogyan...

- Túl értékes vagy ahhoz, kedves barátom, hogy a Cég hagyjon pocsékba menni. A hamvasztásod előtt egy megbízottunk néhány másodpercre egyedül maradt a tetemeddel. Csak egy tűszúrás...

- Egy hulla DNS készletéből klónoztatok újra?

A fekete cerebrita nem válaszolt, csak gonoszul elmosolyodott. A csendet végül Khali törte meg:

- Mit terveztek velem?

- Ugyan kedvesem, semmit. Semmit az égegyadta világon. Te akkor érsz a legtöbbet, ha spontán cselekszel... Ha elindulsz valamerre, és egész naprendszereket taszítasz a káoszba. Gondolom, most felkerekedsz, és bosszút állsz a gyilkosaidon.

Khali el Sord, a galaktika Peremvidékének első számú közellensége egy darabig némán töprengett.

- Nem - felelte azután. - Nem kell az ilyesmit elkapkodni. Hadd feledkezzenek el rólam. Hadd higgyék azt, hogy biztonságban vannak. A bosszút hidegen lehet a legjobban élvezni.

- Akkor, most mihez kezdesz? - kérdezte őszinte érdeklődéssel a cerebrita. - Megint alászállsz egy barbár bolygóra, és megtanítod a bennszülötteket a Halálisten kultuszára, mint legutóbb? Kirobbantasz egy kis törzsi háborút a kőbaltás primitívek között? Arra kényszeríted őket, hogy szűz lányokat láncoljanak a húsevő óriáshüllők odúja elé? Elpusztítod tengerparti labirintusaikat? Lerombolod a piramisaikat? Megmérgezed a kútjaikat, és saját asszonyaikra fogod a bűnt, hogy azután ítélkezhess felettük? Bevezeted a vérivás kultuszát közöttük, mint múltkor azon a középkori világon? Vagy most is könyvtárak és kórházak felgyújtására készülsz?

- Nem, most valami másra vágyom. Meg kell kicsit mozgatni az izmaimat. Hiszen közelharcban öltek meg, igaz?

- Vadászni készülsz?

- Igen, valami olyasmire. Úgy hallottam, hogy a xenók elég kemények. Van a Cégnek valamilyen érdekeltsége a xenók szektorában?

- Természetesen. A Cégnek mindenütt vannak érdekeltségei.

- Akkor jó. Ha kitomboltam magam, majd jelentkezem.

- Mit csináljunk a gyilkosaiddal? Kapjuk el őket?

- Felesleges. Ha eljön az ideje, magam megyek értük. Addig csak hadd fickándozzanak. Gondolják azt, hogy szabadok, és hogy a maguk urai. Csendben tereljétek őket a megfelelő irányba. Megengedem, hogy egy kicsit gyarapodjanak, erősödjenek. De már nincs messze a perc, amikor Van Dark kapitány elátkozza a napot, amikor megszületett.

A cerebrita némán bólintott, és kitárta az ember előtt a cella ajtaját. Khali kilépett, és lassan beleolvadt a mindent elfedő, hideg sötétségbe.

Írta: Varga A. Csaba
A novella az Alanori Krónikában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 18 szavazat alapján 7.7)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Kitin lázadó (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 6. 09:45:51
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.