Vissza a Főoldalra

Könyvajánló



– Testvéreim! Novíciustársak! A mai napon kilenc áldozattal tértünk vissza a monostorba. Paptársaim a cellájukba vezették őket annak rendje és módja szerint, az egyikük azonban megszökött. Sajnos menekülés közben betörte az útját álló szegény Mydas testvérünk fejét.

Többen felhördültek a tömegben, de Rabar atya kezének felemelésével csendre intette őket.

– Mydas testvérünk életben van, jelenleg a fejsérülését látják el. Reméljük, még sokáig élvezhetjük a társaságát.

– Hogyan történhetett meg ilyesmi? A foglyokért te vagy a felelős, Rabar! – rikácsolta Symachus atya valahonnan a tömegből.

– Meg fogjuk vizsgálni, mi történt, de most fontosabb, hogy megtaláljuk a tettest – felelte a fogdamester. Raul már azelőtt tudta, ki a szökevény, mielőtt az atya elmondta volna róla a részleteket.

– Egy tizennégy év körüli, rendkívül fürge és erős fiatalembert keresünk. Egy vándorcirkuszi akrobatát, aki ügyesen bánik a késekkel, és éppúgy megbújhat egy szobor mögött, mint a mennyezeten, akár harminc láb magasban. Két-háromfős csoportokra oszlunk. A kiválasztott testvérek az alsó járatokat nézik át. A többiek minden egyebet. Amíg nem akadtunk a nyomára, senki sem tartózkodhat egyedül, és mindenkit fel fogunk fegyverezni.

Mire Rabar atya a mondandója végére ért, paptársai már el is kezdték szétosztani a fegyvereket. A novíciusoknak tőrök, vasbotok és buzogányok jutottak.

Raul kezébe egy másfél láb hosszú tőrt nyomtak. A legtöbb pap harci kaszát vett magához. Néhányuknál azonban Raul egyéb fegyvereket is felfedezett.

Rabarnál például egy különleges kardot, aminek a pengéje a kétharmadánál merőlegesen elhajlott. Tetszett neki a fegyver, mert egyszerre emlékeztette a nemes lovagi kardokra és a misztikus papi kaszákra.

– Milyen fegyver az ott Rabar atyánál? – kérdezte a feléje tartó Grebbistől.

– Kaszabnak hívják – szólalt meg a novícius, majd így folytatta Parsoni felé fordulva: – Raullal együtt hozzám osztottak be. A refektóriumot és a dormitóriumból oda vezető főfolyosót kell átnéznünk. Mennünk kell most azonnal!

Néhány perccel később egy fáklyafényes, tágas járatban haladtak, a refektórium felé. Raul arra gondolt, hogy mennyire könnyű dolguk lesz, szemben azokkal, akik a dormitóriumot kapták. A refektórium viszonylag kis területet ölelt fel, míg a papok szálláshelye egy használaton kívüli, ötvenágyas teremből, sok-sok folyosóból és mindegyiken tucatnyi, egymástól meglehetősen távol lévő üregből, cellából és nagyobb szobából állt.

A papok lassan eltünedeztek mellőlük, hármasban maradtak. Raul ment elöl megfontolt léptekkel, kezében tőrrel és egy olyan mécsessel, melynek üvegfala egy sugárban erősítette fel a fényt. Így akár harminc lábra is el tudott világítani vele. Középen Grebbis haladt az ajkát harapdálva, vasbottal felfegyverkezve. A háta mögött pedig a Raulnál mindössze két évvel idősebb, kissé túlsúlyos Parsoni lépdelt, szórakozottan hadonászva maga előtt a buzogányával. Grebbis valami zörejt vélt hallani, és megtorpant...

A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=24459 címen elérhető.
Létrehozás: 2017. február 7. 13:04:12Utolsó frissítés: 2017. február 7. 13:23:13 Küldd el a cikket másoknak