Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Hírek
Mi is az a Battletech?
Háttértörténelem
Battletech univerzuma
Chat, üzenõfal
Fórumok
Szavazások
Battletech könyvek
Írások, novellák
Linkek
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
A pusztítás hercege
Küldd el képeslapként!
Mechek háborúban A pusztítás hercege borítóján.
Nézz szét a galériában!
Bem Hussars (958)
Battletechről általában (1298)
Hogy tetszenek a Battletech regények? (115)
Szerinted lehet jó filmet forgatni a Battletech világában történtekről? (94)
A kötelesség szava (59)
Loren L. Coleman: A győzelem illúziója (26)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Drakónis szövetség - a Kurita-ház (Battletech)

Az öt utódállam létrejötte a Csillagliga 300 évvel ezelőtti szétesésének következménye. Kerenszkij tábornok Exodusa után ezek közül négy harcol a Belső Szféra feletti hatalom megszerzéséért.

A Belső Szféra a klánok érkezése előtt az öt utódállamra oszlott. A történelmi házak - Steiner, Davion, Kurita, Marik, Liao - területeibe a Draconis Szövetségből kivált Szabad Rasalhág Köztársaság és a Kapellán Konföderációból létrehozott St. Ives Paktum ékelődött. A század első negyedét követően a Steiner és a Davion vonal egyesült Melissa Steiner és Hanse Davion házasságával, és a két hatalom területeiből létrejött az Egyesült Nemzetközösség (Federated Commonwealth). Az utódurak országai mellett több kisebb és jelentéktelenebb hatalom is megtalálható a periférián, mint például a Canopus Magisztrátus, a Tauri Konkordátum vagy a Külső Világok Szövetsége (Outworld Alliance). Egyetlen világ, a Terra nem tartozik egyik utódúr felségterületéhez sem: az emberiség szülőbolygóját a Komsztár tartja a kezében. A Belső Szféra egy részét a 3050-52-es invázió óta a klánok tartják kezükben. Ezeket nevezzük az ún. megszállási zónáknak. A négy első hullámban támadó klán négy folyosóra osztotta fel a behatolás irányába eső világokat, ezekből alakult ki a Farkas, Jádesólyom, Szellemmedve és Füstjaguár megszállási zóna. A későbbiekben a Jádesólymok és a Füstjaguárok zónájába érkeztek az Acélviperák és a Novamacskák erői, melyeket az ilkán rendelt ide az inváziós haderő Tukayyid utáni gyengülésének ellensúlyozására.

A többi belső szférás állammal ellentétben a Drakónis Szövetséget nem az események és az állampolgárai alakították ki és formálták, hanem néhány személy és egyetlen, domináns kultúra. A Szövetség alapítója, Shiro Kurita egyetlen bolygóval kezdte és öt évtizeddel későbbi halálakor már több, mint hatvan világot összefogó birodalom felett uralkodott. Leszármazottai a rokoni kapcsolatot és a japán kultúra örökségét felhasználva egy jelentős katonai erővel rendelkező birodalmat építettek fel, amelyet legjobban a rettenthetetlen bátorság és önfeláldozás jellemzett.

Nincs még egy olyan csillagközi birodalom, amelynek megalapítása ennyire egy ember elképzelésétől és akaratától függött volna. Shiro Kurita kulturális háttere és határozott személyisége rányomta bélyegét az általa alapított társadalomra.

2270-ben született Új-Szamarkand telepes bolygóján és a bushido elvein nevelkedett, amely a harcban tanúsított bátorságot és az érzelmek elnyomását hangsúlyozza. A bolygó fél tucatnyi városállamát uraló hadurak állandó versengésben álltak egymással az egész bolygó feletti uralom megszerzéséért, de egyik sem rendelkezett az ehhez szükséges katonai erővel.

Az intelligens és ambiciózus Shiro gyorsan kiismerte otthonvilága politikai gépezetét. Még alig vált nagykorúvá, amikor belépett a helyi politikai életbe és 24 évesen már szülővárosa, Yamashiro hűbérura volt. A következő két évben zsarolásokkal, megvesztegetésekkel és esetenként bérgyilkosságoktól sem visszariadva terjesztette ki hatalmát az egész bolygóra. 2296-ban Új-Szamarkand "első polgárának" kiáltotta ki magát. A bolygó feletti hatalom megszerzése után testvére, Urizen segítségével a nagyszámú apró seregeket egy lojális haderővé olvasztotta össze és belekezdett egy csillagközi birodalom építésébe. Első lépésként egyik lehetséges ellenfelét pusztította el, az Ozawa Kereskedelmi Társaságot (OKT), egy gazdag kereskedő konglomerátumot, amelytől maga Új-Szamarkand gazdasága is függött.

Az OKT a 23. század közepén jött létre a számos fénysebességnél gyorsabb űrhajókkal rendelkező vállalatokhoz kapcsolódó kereskedelmi társaságok egyikéből. A Terrai Szövetség 2237-es összeomlása után a kolóniavilágok közötti kapcsolat megszakadt, és csak ezekkel a hajókkal lehetett a közöttük lévő nagy távolságokat áthidalni, emiatt ezek a kereskedelmi társaságok jelentették az egyetlen kapcsolatot. Bevételeiket rakomány és személyszállításból illetve információk eladásából szerezték. Új-Szamarkand térsége a japán Ozawa klán által alapított társaság területeihez tartozott, és bár nem voltak kifejezetten gazdagok, mégis sokkal jobban boldogultak, mint számos telepes, akiknek szállítottak. A vagyoni különbségek előbb-utóbb nyugtalanságot szítottak, amelyet egyes Ozawa kereskedők arroganciája még tovább fokozott, amikor bizonyos kedvezményeket vontak meg vásárlóiktól annak érdekében, hogy emlékeztessék azokat, csak a kereskedők jó hangulatától függnek. Az effajta viselkedés, valamint az Új-Szamarkand térségben a társaságok között létrejött monopólium kialakulása következtében számos új-szamarkandi meg akart szabadulni az Ozawaktól, köztük Shiro Kurita is.

A birodalom kiépítésére tett lépések között elsőként Shiro a közeli és gyorsan fejlődő, emiatt nagy szereppel bíró Galedon V. kormányával vette fel a kapcsolatot. Galedon kormányzati vezetői is saját terveket szőttel az Ozawák ellen, akik gyakran az ő számlájukra növelték a nyereségüket. A bolygó kormányzójával Nathaniel Imurával folytatott több hónapnyi tárgyalás után Shiro egy ajánlattal látogatta meg Galedont. Szövetséget kívánt létrehozni otthonvilága és Galedon között, így egyesítve azok katonai és technológiai erőforrásait és együttesen szembeszállni az Ozawákkal. Amennyiben a szövetség életképesnek bizonyulna, további bolygók is csatlakozhatnának később. Hogy Shiro még csábítóbbá tegye ajánlatát, a születendő szövetséget Galedoni Szövetségnek nevezte el, ezzel elismerve a bolygó elsőbbségét a szövetség ügyeivel kapcsolatban. Shiro karizmatikus fellépésének köszönhetően a bolygó tanácsa elfogadta az ajánlatot, és Shirót főigazgatónak nevezték ki, az irányítása alá helyezve mindkét világ szárazföldi és tengerészeti haderejét.

Az új szövetséges erős támogatásával a háta mögött Shiro egymás után győzte meg a régió világait, hogy csatlakozzanak hozzá, és együttes erővel vessenek véget az Ozawa elnyomásnak. A szövetség gyorsan növekedett, főleg azután, amikor az Ozawák a szállítási díjak hirtelen felemelésével megpróbálták megfélemlíteni az érintett bolygókat. Shiro provokációnak tekintette ezt és megparancsolta hadihajóinak, hogy fogják el a fegyvertelen Ozawa kereskedőhajókat, és mind a rakományukat, mind magukat a hajókat foglalják le. Nemsokára a szövetség saját kereskedelmi flottával rendelkezett. Válaszul az Ozawa hajókat felfegyverezték és kiterjedt társadalmi kampányt indítottak a hírnevük és a róluk kialakult kép visszaállítására, ezzel egy időben rontva Shiro hitelét. Erőfeszítéseik végül is eredményre vezettek, és alig egy évvel a Szövetség megalakulása után Shiro támogatottsága rohamosan csökkent. Válaszlépése olyan könyörtelen volt, amely azóta számos Kurita koordinátorra is jellemző lett. 2303 novemberében Shiro ügynökei minden OKT irodát és létesítményt felrobbantottak a szövetség területén.

Miután így leszámolt az Ozawákkal, Shiro elindította első kisebb inváziós csapását és 2303 decemberében Új-Szamarkand hadserege Urizen Kurita vezetésével megszállta a közeli Sverdlovskot, amelynek vezetője mindvégig semleges akart maradni a Szövetség-Ozawa konfliktus során. Győzelmét látva a többi, eddig semleges bolygók kormányai is megállapodást kötöttek Shiróval, mivel nem rendelkeztek megfelelő haderővel egy esetleges támadás visszaverésére. 2309-re már annyi bolygót sikerült meggyőznie, megfélemlítenie vagy egyenesen meghódítania, hogy nyíltan követelhette a Galedoni Szövetség feletti személyes uralmát.

A Szövetség még csak hét nagyobb lélekszámú és nyersanyagban gazdag, valamint tucatnál kevesebb kisebb bolygóval rendelkezett, de Shiro többet akart. Ott volt például Dieron, Altair, Benjamin, Worrell, Junction, Luthien és Pesht, mind egykori terrai kolóniák, amelyek elég erősek és fejlettek voltak ahhoz, hogy a körülöttük elhelyezkedő szomszéd világokat is irányítsák.

Shiro majdnem egy évig tartó körútra indult a kiszemelt világokra látszólag azzal a céllal, hogy diplomáciai kapcsolatot építsen ki közöttük és a Galedoni Szövetség között. Valójában azonban az indulása előtt megszerzett részletes információk alapján megpróbálta megtéveszteni a bolygók vezetőit, meggyőzve őket arról, hogy a szomszéd bolygó éppen arra készül, hogy elfoglalja a másik világot. Ezután felajánlotta segítségét a konfliktus rendezésében, illetve a Galedoni Szövetséghez való csatlakozást, hozzáférést adva ezzel annak katonai erőforrásaihoz is. Shiro 2310-ben tért vissza Új-Szamarkandra számos aláírt megállapodással a kezében. Finom politikai manőverezéssel, cselekkel és a seregei stratégiailag megfelelő mozgatásával a Szövetség fennhatóságát több mint harminc világra terjesztette ki.

2311-ben azonban majdnem összedőlt a gondosan felépített kártyavár, amikor is a Dieron és Altair kormányzója közötti félreértés során kiderült, hogy minden bolygó ugyanazokat a garanciákat kapta a Galedoni Szövetségtől. A Benjamin, Telos IV és Asgard világok fellázadtak a hír hallatán és nem fogadták el Shiro fennhatóságát. 2311 szeptemberének végén mindhárom világot megszállták a szövetség erői. Asgard esett el utoljára, 2312 augusztusában. A mindenre elszánt támadásokat látva a következő években csak néhány világ merészelte megkérdőjelezni a Szövetség fennhatóságát. 2319-re Shiro Kurita bolygók vékony sávját uralta a Terra közeli űr és a még nagyrészt felderítetlen Drakónis Hasadék között, amelyet aztán a kísértetiesen csengő hasadékról átkeresztelt Drakónis Szövetségre.

2348-ban halt meg, birodalma ekkorra már több mint hatvan világot foglalt magában.

A Kurita család iránti lojalitás mindig is nagymértékben függött attól, hogy az uralmuk alatt álló nemzet polgárai mennyire tudtak azonosulni az uralkodóval és mennyire tisztelték annak személyét. A legtöbb Kurita uralkodó hasonlóan érzett a népe iránt, miközben szinte már misztikus módon magát a Szövetséget testesítették meg. Azonban ha ezt nem ismeri fel az uralkodó, akkor az súlyos következményekkel járhat. Erre nagyon jó példa lehetne Leonard Kurita, aki a Csillagliga időszakában uralkodott. Gyalázatos viselkedése majdnem egy olyan háborút robbantott ki a Drakónis állam, és annak szövetségesei között, amely helyrehozhatatlan károkat okozott volna. Uralkodásának első nyolc éve alatt a Csillagliga véres háborút folytatott a Periféria államaival, amelyek megtagadták a ligához való csatlakozást. Leonard a hadseregek vezetését a hadvezéreire bízta, és ő maga inkább az élvezeteknek adózott, miközben hadvezérei úgy irányították a seregeket, ahogyan jónak vélték. Mikor 2597-ben véget ért a konfliktus és mire a Csillagliga egységei felkészültek egy, a Drakónis Szövetség ellen indítandó csapásra, de a közelgő háború veszélye 2605-ben hirtelen Leonard meghalt.

A Von Rohrs koordinátorok mindent megtettek, hogy a lehető legtöbbet ártsanak a szövetségnek. A Von Rohrsok Robert Kurita koordinátor húga, Marika Kurita rokoni ágán jutottak hatalomra egy puccs révén 2421-ben. Közel kilenc évtizeden át tartó terrorral jellemezhető uralkodásuk alatt Nihongi Von Rohrs koordinátor és leszármazottai majdnem teljesen elpusztították a Drakónis Szövetséget. Nihongi a szövetség gazdaságának személyes vezetésére vágyott ezért számos kereskedelmi társaság és nagyvállalat vezetőjét kivégeztette, amelynek hatására az állam az összeomlás szélére sodródott, csak a hadsereg tudott segíteni a kétségbeejtő állapotokon. A Von Rohrs koordinátorok folytatták elődjük politikáját, és megtámadták a Lyrán Szövetség határvidékén lévő egyáltalán nem vagy csak gyengén védett bolygókat. 2445-re a drakónis erők a Tamar Paktum területén lévő világok közel egyötödét elfoglalták. Tizenhat évvel később, Kozo von Rohrs uralkodása idején egy a lyrán Coventry bolygón végrehajtott kommandós akció az évszázad legfontosabb katonai eredményének, a csatamechnek terveivel ért vissza. Bár az eredményt beárnyékolta a szegénység és a demoralizált hangulat, a Drakónis Szövetség polgárai mégsem gondoltak a lázadásra, hiszen úgy tartották, hogy a Von Rohrsok Kuriták, tehát arra hivatottak, hogy uralkodjanak. Csak egy másik Kurita tudná őket megfosztani trónjuktól, és így véget vetni a rémálomnak.

2510-ben végül Martin McAllister, egy másik kurita leszármazott puccs révén megszerezte az uralmat, miután egyesítette erőit a látszólag semleges Rasalhág Principátus vezetőjének, Lord Blaine Sorenson erőivel, és ezzel visszaállította a törvényes kurita uralkodói vonalat. 2494 és 2510 között McAllister mind politikai, mind katonai szempontból az erőt gyűjtötte, de nem csak a Rasalhágban, hanem a Drakónis Szövetség hadseregében, sőt még a Von Rohrs udvarban is. Kapcsolatait felhasználva 2508-ban sikerült elérnie Yama Von Rohrs bebörtönöztetését és hatalomra juttatni annak testvérét Krugert, aki hálája jeléül udvari gárdája ezredesévé nevezte ki. McAllisternek pontosan erre az utolsó fegyverre volt szüksége. Miközben Lord Blaine Sorensen csapataival támadást indított a drakónis világok ellen, McAllister és a hozzá lojális erők elfoglalták Von Rohrs palotáját, és az utolsó emberig lemészárolták a családot. Ezután McAllister kihirdette, hogy Shiro Kurita leszámozottja és elfoglalta a trónt.

Az úgy nevezett McAllister forradalom véget vetett a Von Rohrsok uralmának és McAllister lánya, Siriwan McAllister Kurita uralkodása alatt újra gyors fejlődésnek indult. A szövetség egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő és leghíresebb uralkodója nemcsak a háborúk által akarta erősíteni a birodalmat. Tisztában volt azzal, hogy több mint kilencven év terror és belső konfliktusok után nagy szükség volt a békére, és a romokban heverő gazdaság számára is megoldást kell találni, különben a hadsereg is hasonló sorsa jutna. A kereskedelem fejlesztésére helyezve a hangsúlyt, kiutat talált a határmenti viszályokból, a katonaságot a régi büszke szintre emelte, és az embereknek olyan további lehetőségeket nyújtott, amellyel legalább annyira hasznosan és megbecsült pozícióban tudták szolgálni hűbérurukat, mintha beléptek volna a hadseregbe. A kereskedelem és a vállalkozások fellendültek, a gazdaság fejlődött, Siriwan pedig inkább a szövetség határainak védelmére koncentrált, mint hogy költséges támadásokat indított volna az ellenfél területei ellen. Erőfeszítéseinek köszönhetően fia, Hehiro Kurita, 2569-ben aláírta a Vega Egyezményt, amellyel a Drakónis Szövetség belépett a Csillagligába, így kapcsolva össze nemzete sorsát az egész emberiségével. A Csillagliga időszaka alatt a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, amelyet a liga tagjai megosztottak egymás között, a szövetség társadalmának minden szintje hatalmas fejlődésen ment keresztül, a legalacsonyabb társadalmi szinttől egészen a katonaságig. Két évszázaddal később a Csillagliga bukása után ennek köszönhető majd, hogy a szövetség képes lesz átvészelni az utódállamok között kirobbanó csatározásokat, és a 300 évig tartó háborúk ideje alatt is életképes marad a hatalmas veszteségek ellenére.

A szövetség történelme során Rassalhág fejtette ki a legnagyobb politikai és kulturális ellenállást. Az eleinte skandinávok által benépesített régió csábító célpontot jelentett Shiro Kurita számára is, aki először 2330-ban próbálta meg elfoglalni, azonban a finn, svéd és norvég telepesek keményen harcoltak függetlenségük megtartásáért, és gerilla harcmodoruknak köszönhetően a szövetségnek 2367-ben vissza kellett vonnia erőit, éppen csak akkora helyőrséget ott tartva, amellyel képesek voltak megvédeni a bábkormányt és annak palotáját. A következő 150 évben a Rassalhág Principátus semleges maradt, a kulturális reformok sem tudták megtörni az itt lakókat, ők továbbra is saját nyelvüket beszélték, a saját vallásukat gyakorolták.

Rassalhág végül 3034-ben vívta ki függetlenségét, majdnem ötszáz évvel a Drakónis Szövetségbe történt beolvasztása után.

A szövetség társadalmának legszembetűnőbb jellemzője a kasztrendszer, amelyben a legmagasabb beosztású kormányzati vezetőtől egészen a legalacsonyabb szolgálóig, mindenki a koordinátort szolgálja. A kasztrendszernek köszönhetően még a potenciálisan nem lojalista elemek is megtalálják helyüket, és a hasonló züllesztő csoportok szigorúan szabályozott társadalmi berendezkedésbe történő befogadásával a kasztrendszer képes volt megőrizni a szövetség társadalmának figyelemreméltó stabilitását.

A szövetség öt kasztot ismer el: kuge avagy nemesek; buke vagy harcosok; a középosztálybelieket; heinin avagy dolgozók és az úgy nevezett nem-termelők.

A nemesség a legkisebb létszámú, de lényegében ők rendelkeznek a társadalom feletti abszolút hatalommal. A koordinátor a legmagasabb rangú nemes.

A harcos kasztba tartoznak a Drakónis Szövetség Válogatott Katonaságának tagjai és mindenki, aki valamiféle katonai területen szolgálja a nemzetet.

A középosztályba tartoznak a kereskedők, kézművesek és a különböző szakmát gyakorlók: orvosok, tanárok, civil tudósok, művészek stb.

A dolgozó kaszt képzett és félig képzett dolgozókból áll: gyári munkások, kőművesek, szerelők és olyan más személyek, akiknek munkája elengedhetetlen a mindennapi élet során.

A nem-termelők közé azokat a képzetlen munkásokat és bűnözőket sorolják, akik elvégzik az olyan piszkos munkákat is, amelyre mások nem vállalkoznak.

A nem-termelők kasztja sokkal nagyobb szereppel bír, mint amint azt elsőre gondolnánk. Ez a gyűjtőhelye minden olyan elemnek, amelyet kivetett magából a szövetség társadalma vagy kegyvesztetté váltak. Sokan közülük kifejezetten veszélyesek lehetnek magára a társadalomra is, azonban a szigorú szabályok által vezérelt társadalmi berendezkedésnek köszönhetően nem tudnak nagy kárt okozni. Ki kell emelni a yakuzákat, amelyek olyan bűnözők, akik engedélyt kaptak, hogy haszonszerzés céljából is folytassák a bűnözői tevékenységüket mindaddig, amíg az a társadalom érdekeit szolgálja.

A jól képzett katonaság és a Belső Titkos Rendőrségnek (BTR) köszönhetően a Kurita háznak számos eszköz áll rendelkezésére a hatalom megőrzésére, azonban a Kurita uralkodók hatalma mégsem a megfélemlítésen és a katonai erőn alapszik, hanem az emberek általi elismertségen. A Drakónis Szövetséget az uralkodó iránti lojalitás fogja össze, amely ugyanúgy jellemzi a magasrangú nemest és az utolsó utcatölteléket. Még a bűnözők is nagyra becsülik a Kurita házat, annak ellenére, hogy más társadalmi szabályt nem igazán követnek. Erre nagyon jó példa, hogy amikor a Füst Jaguár klán 3050-ben megtámadta a Teknőc-öböl bolygót, az Edo városában élő yakuzák saját vérüket áldozták. A szövetség trónjának várományosa, Hohiro Kurita a bolygón rekedt, de egy yakuza kiderítette, hogy a Kurushiiyama börtönben tartják fogva. Szerencsére a Jaguárok nem sejtették, hogy ki akadt a kezeik közé, így a yakuzáknak lehetőségük volt egy börtönlázadást szítani és Hohiro végül el tudott menekülni a bolygóról. Mikor a Jaguárok megtudták, hogy milyen lehetőséget szalasztottak el, bosszúból orbitális bombázással a földdé tették egyenlővé Edo városát.

Az Árnyékok háborúja a 2860-as évek közepén dúlt csendesen a szövetségen belül és mindmáig ez volt az a pont, amikor a szövetség a legközelebb állt egy esetleges polgárháború kirobbanásához. A konfliktus magja négy évtizeddel korábban lett elvetve, amikor Jinjiro Kurita koordinátor létrehozta a Népi Újjáépítési Erőt (NUE) a második örökösödési háború okozta károk helyreállítása érdekében. A NUE felügyelte a katonai, politikai, tudományos és gazdasági erőfeszítéseket és vezetője a második legfontosabb ember lett a koordinátor után.

2838-ban Yoguchi Kurita követte Jinjirót a trónon és három évvel később húgát, Roweena Kuritát nevezte ki a NUE élére, aki még kinevezése előtt szorosabb kapcsolatokat épített ki a Belső Titkos Rendőrséggel. A BTR számos tagja nehezményezte, hogy Yoguchi a hadsereg fennhatósága alá helyezte a szervezetet. Roweena a NUE kiterjedt bürokráciájával és annak hatalmával segítséget nyújtott a BTR-nek a hadsereg vezetőivel szemben, míg a BTR segített neki abban, hogy különböző ügyletekből hatalmas személyes vagyont gyűjtsön össze.

2850-ben Yoguchit meggyilkolta egy lyrán ügynök, de Roweena nem akart a trónra lépni, ezt a posztot inkább átengedte öccsének, Miyoginak. A NUE hatékony irányításával továbbra is jelentős népszerűségnek örvendett, de végül Miyogi éppen emiatti nyugtalanságában rendelt el ellene vizsgálatot. A BTR azonban nem felejtette el, hogy tartozik Roweenának, és a vizsgálat alatt a koordinátor népszerűsége jelentősen csökkent, nem beszélve arról, hogy sok pártfogoltja megkérdőjelezte indítékait is.

2863-ban a harmadik örökösödési háború megadta Miyoginak azt a mozgásteret, amire már rég vágyott és egy kis elit BTR szakasz felkutatta, és egymás után megölte a Roweenat támogató ügynököket. A Roweenához hű erők támadásba lendültek és 2865-re már több mint ezer ügynök vesztette életét a hatalomért folytatott küzdelemben, amelyet a közvélemény már csak Árnyékok háborújának nevezett.

A belső viszály híre lassan a határokon túlra is eljutott, és azzal fenyegetett, hogy kiterjed a katonaságra is. Ennek elkerülése érdekében a vezérkarnak döntenie kellett, hogy melyik Kuritát támogatja, és a választásuk végül a koordinátorra esett. 2866 januárjának elején a katonaság kommandós egységei elfoglalták a Roweenát támogató BTR létesítményeket és NUE irodákat, majd Miyogi feloszlatta a NUE-t. Ezután megkezdődött a BTR szervezetének több évtizedik tartó tisztogatása, de a szervezet és a kormányzat közötti ellentétet csak 2921-ben sikerült elsimítani, mikor is Shinjiro Kurita látogatást tett Új-Szamarkandon, és tárgyalásokat folytatott a BTR vezetőjével, Clarissa Indraharral, amelynek eredményeképpen végül aláírták a Davarapala Egyezményt.

Shinjirót Theodore Kurita követte a trónon, aki először Rassalhágnak adott függetlenséget, majd 3051-ben a Klán háború idején egy megnemtámadási egyezményt írt alá Hanse-Davion herceggel, az Egyesült Nemzetközösség uralkodójával, a Kurita ház legnagyobb ellenfelével.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Írta: Zseli Ferenc
A cikk az Alanori Krónika 81. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 4 szavazat alapján 10.0)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Lyrán Nemzetközösség - a Steiner-ház (Battletech).

Létrehozás: 2003. december 22. 12:37:00Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2020
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.