Vissza a Főoldalra
 
Egyelőre üres.
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Újdonságaink
Előkészületben
ÁSZF
Adatvédelmi tájékoztató
A pontgyűjtésről
Akciók
Beholder könyvek (Lista)
Más kiadók könyvei (Lista)
Kártyacsomagok (Lista)
Magazinok (Lista)
Játék-kiegészítők (Lista)
Puzzle játékok (Lista)
PC játékok (Lista)
Társasjátékok (Lista)
Dobókockák (Lista)
Keresés a termékek közt
Chat, üzenõfal
Íróink
Sorozataink
Ajánlók, kritikák, ismertetők
Könyvrészletek
Fantasy borítóképek
Sci-fi borítóképek
Könyv toplisták
Fórumok
Szavazások
Bevásárló kosár
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Hatalom Kártyái - 10. kiadás június 16.
HKK - Zén Legendái: Alanor bűnei május 12.
A pillanat képe
Lysaer, a fény hercege
Küldd el képeslapként!
Lysaer herceg, a Fény Ura, dicsfénnyel övezve magát tart beszédet emberinek, hogy biztosítsa hűségüket a következő háborúban.
Nézz szét a galériában!
Termékismertető - Dobókocka (10 oldalú)
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Világégés
Termékismertető - HKK - Zén 3. expedíciója: Urgod kamrája
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Elözönlés

A lista folytatása...
Böszörményi Gyula: A bolhedor lovagjai (14)
Harby Riann: Rúvel hegyi legenda (40)
Brian McAllister: Két világ közt (47)
Magyar fantasy könyvkiadás (35)
Margaret Weis & Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai (7)
Könyv adás - vétel (609)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Swords Comics
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Raymond E. Feist: A kalmárfejedelem titka (részlet)

A kereskedő fénykora

Roo kivárt, amíg az összes aranyat felpakolták a hajóra, majd előrelépett. Ügyelnie kellett, nehogy elárulja, hogy csak unokatestvérével rejtőzött el a ködben. - Ne mozduljatok! Bekerítettünk titeket!
Terve működött. A ködben nem látták a hajónál állók, hogy ki beszél hozzájuk. A tétovázás jól jött Roonak; bármilyen jól is forgatta a kardot, ha azonnal lerohanják, bizony megadta volna magát a túlerővel szemben.
Fojtott sikoly hallatszott a szekér felől, mire az egyik férfi összeesett. Roo nem értette a dolgot, amíg meg nem hallotta Duncan hangját. - Azt mondtuk, hogy ne moccanjatok meg!
Az egyik férfi lenézett összeesett társára, majd felkiáltott:
- Ez egy tőr! Ez nem a Városi Őrség!
Előrelépett, de az újabb tőr leterítette. - Nem is mondtuk, hogy mi vagyunk a Városi Őrség - szólt valaki más.
Roo halvány alakot pillantott meg a másik oldalon. Ekkor rájött, hogy ki a hang gazdája, ráadásul ismerős vonásokat látott. Dashel Jameson nyugodtan sétált előre, mígnem mindenki tisztán látta őt.
A távolban lovak patája csattogott a köves utcákon. - A mi embereinket halljátok. Tegyétek le a fegyvereket!
Páran haboztak, mire újabb tőr indult útjára, mely ezúttal a szekér oldalába fúródott. - Azt mondta, le a fegyverekkel! - ordította egy másik, fura hang.
Roo Ruthiához, a Szerencse Istennőjéhez imádkozott, hogy a gyorsan közeledő lovasok Luis és az emberei legyenek. Jacoby őrei lassan letérdeltek, és a kőútra tették a fegyvereket.
Roo kivárt még egy kicsit, majd előrelépett. - Jó reggelt, Timothy, Randolph! - mondta üdvözlésképp, miközben megpróbált nyugodtnak hangzani.
- Te! - ordította Jacoby.
Luis ekkor ért oda, a nyomában egy tucatnyi emberrel, akik hamar körbevették a tetten ért társaságot. Némelyikük íjat vett le a válláról, amit a szekerekre és a hajóra szegeztek.
- Azt hitted, hagyom, hogy elpucolj az aranyammal?
Jacoby szinte már őrjöngött. - Hogy érted, hogy a te aranyaddal?
- Ugyan már, Tim - mondta Roo. - McCraken és Briggs mindent elmondott nekünk.
- Briggs? - kérdezte Jacoby zavartan. - Az hogy lehet? Mi ...
- Fogd már be a szád, te bolond! - parancsolt rá Randolph.
Roo McCraken holttestére pillantott, mely még mindig a víz felszínén ringatódzott. Herbertet is Briggs után küldted, igaz?
- És téged is utánuk küldelek a pokolba! - csattant fel Timothy Jacoby, és a rá szegeződő nyílvesszők ellenére kardot rántott.
- Ne! - kiáltotta Randolph, rávetve magát testvérére, mikor három nyílvessző indult útjára.
Kettő a mellkasán találta el Randolphot, míg a harmadik a nyakába fúródott. A mögötte álló férfiakat elöntötte a vér. Randolph úgy zuhant a földre, mint a légy, amit egy ember lecsapott a levegőben.
Tim Jacoby feltápászkodott a földről, egyik kezében a karddal, másik kezében pedig a három élű tőrrel. A szemében téboly és méreg tükröződött. Luis már épp hajítani készült tőrét, mikor Roo így szólt:
- Ne! Hadd jöjjön! Épp ideje, hogy véget vessünk ennek az egésznek.
- Mióta csak találkoztunk, púp vagy a hátamon! - kiabálta Tim Jacoby. - Megölted a testvéremet!
Roo felemelte kardját. - Helmut pedig a te kezed által halt meg! - Intett Jacoby-nak, hogy jöjjön közelebb. - Gyerünk már! Mire vársz?
Tim gyorsabban rontott Roora, mint ahogy azt ő hitte volna, ráadásul halálos, kétkezes támadást kellett kivédenie.
- Fényt! - parancsolta Duncan, mire az egyetlen lámpás zárját felhúzták. Kísérteties fény világította meg a ködben párbajozó, két férfit. Az egyik lovas leugrott a hátasról, kinyitott egy zsákot, és kivett egy rakás fáklyát. Miközben Roo és Jacoby hevesen kardozott, ő tüzet csiholt, és meggyújtotta az egyik fáklyát. Ezután kiosztott jópár égő fáklyát Luis embereinek. Hamarosan fényes kör vette körbe a küzdő feleket.
Luis megparancsolt az embereinek, hogy szedjék össze a fegyvereket Jacoby őreitől, és vigyék az őröket a szekerekhez. Roo közben az életéért harcolt.
Támadások és védekezések sorozata zajlott. Mindketten arra vártak, hogy a másik hibázzon. A fáradsággal együtt a méreg kezdett elpárologni Jacoby-ból, Roo pedig megfogadta, hogy a jövőben többet fog gyakorlatozni a karddal. Acélos csattanások hangja visszahangzott a kikötőben. A távoli, lehorgonyzott hajókon fények gyúltak, és a matrózok kíváncsian kérdezgették társaikat.
A két épület közül egy éjjeliőr lépett elő. Mikor meglátta a vértócsában fekvő Randolphot, a két párbajozót és a két csapatnyi embert, gyorsan elszaladt. Mikor biztonságos távolba került a harc színhelyétől, elővett egy csőrfuvolát, és hevesen sípolni kezdett. Nemsokára három őr jelent meg, az férfi pedig elmesélte neki a látottakat. Az őrség vezetője visszaküldte az egyik emberét erősítésért, a másik társával pedig elindult a csata színhelye felé.
Roo érezte, ahogy rohamosan fárad a karja. Bár Jacoby sokkal ügyetlenebbül párbajozott, a hátrányát ledolgozta azza, hogy két fegyverrel harcolt. Roonak minden tudását be kellett vetnie, hogy egy pengével visszaverje a támadásokat.
Jacoby szemmel lthatóan elsajátott egy trükköt. Többször is előre indult, maga előtt tartva kardját, majd hirtelen nagyot suhintott a bal kezében lévő tőrrel, hogy szétszaggassa ellenfele mellkasát. Jacoby arra az esetre fejlesztette ki ezt a módszerte, ha az ellenfele csak a kardjával akarna foglalkozni, és vissza akarna vágni. Mikor először bevetette, Roo épphogy megúszta egy szakadt inggel.
Roo letörölte az izzadságot a homlokáról, s továbbra is Jacobyra szegezte kardját. Jacoby jobb csizmájának a sarka megint puffant, miután a férfi előrelendült, majd a tőrrel suhintott. Roo hátraszökellt. Gyorsan hátrapillantott, és látta, hogy egy nagy rakás láda felé hátrál. Nem engedhette meg, hogy egészen odáig szorítsa őt Jacoby, mivel így nem tudta volna kivédeni a kétkezes támadást.
Jacoby csizmája megint puffant, s ez a hang mentette meg Roo életét. Még vissza sem tudott nézni Jacobyra, máris hátrébb kellett ugrania. Épphogy elkerülte a háromélű tőrt. Roo ezután leguggolt.
Már várta a csizma puffanását. A csizma sarka megint puffant a kövön, mire Roo habozás nélkül előrehajolt. Jacoby előre nyújtott kardját oldalra csapta, de ezután nem rontott rá, hanem bal kezét a földre tette, és lehajolt a tőr elől. Ezzel egy pillanatra teljesen védtelen
maradt, de Jacoby pengéi nem voltak olyan helyzetben, hogy kihasználhatták volna a lehetőséget. Roo pontosan tudta, hogy bármelyik tapasztalt harcos ilyenkor belérúgott volna, de nem úgy Jacoby, aki talán még sosem látott ilyen mozdulatot. Jobb kezével Roo felfelé döfött. A penge Jacoby jobb oldalába hatolt, közvetlenül a bordái alatt. Fölfeé haladva átszúrta a tüdejét sé a szívét.
Jacoby szeme kidülledt, és fura, gyerekes nyögés hagyta el az ajkát. Újjaiból elszállt az erő. A fegyverek kiestek a kezéből. Térde megremegett, és mikor Roo kirántotta testéből a kardot, a férfi összerogyott.
- Senki se mozduljon! - szólt valaki.
Az őrség vezetője közeledett, kezében a megszokott a furkósbottal. Roo zihálva nézett rá. Fura tiszteletet érzett a férfi iránt, amiért a furkósbottal be mert sétálni a két tucat ember közé.
- Nem is jutott eszembe, hogy megmozduljak - szólt neki Roo.
Még több, közeledő lovas zaja hallatszott. - Mi folyik itt?
- Egyszerű - válaszolta Roo. - Ez a két halott itt tolvaj. Azok pedig - a szekérnél ácsorgó, lefegyverzett őrökre mutatott -, felbérelt keményfiúk. A szekér és a hajó az én aranyammal van tele.
Látván, hogy senki sem kíván tovább harcolni, az tiszt hóna alá vette a furkósbotot, és megdörzsölte az állát. - És ki az a fickó, aki a vízben úszkál?
Roo nagyot lélegzett, hogy könnyebben tudjon beszélni. - Herbert McCraken, név szerint. Ő kezelte az aranyamat a pénzesházban. Segített a másik kettőnek a lopásban.
- Hmm - dünnyögte a tiszt, szemmel láthatóan még mindig kételkedve. - És akkor ki vagy te, uram, ha pénzesházban van számlád, meg ilyen nagy rakománnyi aranyad? - Lenézett a Jacoby testvérekre, majd hozzátette:
- No meg ennyi fölös hullád?
Roo elmosolyodott. - Rupert Avery vagyok. Vezető a Keserű-tenger Társaságban.
A tiszt bólintott. Miközben a lovasok egészen közel értek, így szólt:
- Nincs olyan, aki ne hallotta volna ezt a nevet Krondorban az elmúlt egy éveben. Van itt valaki, aki igazoni tudná a személyedet?
Dash lépett elő. - Igen. Ő a főnököm.
- És ki lennél akkor te? - érdeklődött a tiszt.
- Ő az én unokám - szólt az érkező lovasok vezetője.
A tiszt megpróbálta kivenni a homályban alig látható alakot. - És akkor te ki lennél?
James nagyúr belovagolt a fáklyák alkotta körbe. - A nevem James. Mondhatni, a főnököd vagyok.
Ekkor a többi lovas is feltűnt. Mind a nagyherceg személyes őreinek egyenruháját viselték. Köztük volt William udvarnagy is, aki a tiszthez fordult. - Vedd őrizetbe ezeket az embereket - szólt Jacoby őreire mutatva. - Mi majd beszélünk a többi úriemberrel.
A tisztnek leesett az álla a Krondor hercegének és udvarnagyának láttán. Sokáig hang sem jött ki a torkán, majd így szólt: - Igenis, uram! Titus!
A homályból egy fiatal őr lépett ki, kezében íjjal. - Igen, őrmester?
- Tartóztasd le ezt a bandát!
- Igen, uram! - nyugtázta a fiatal férfi, és fenyegetően a rájuk szegezte az íjat. - Gyertek! Semmi csalafintaság!
Más őrök is megjelentek, az őrmester pedig kijelölte a megfelelő helyere. A tucatnyi fogoly elindult az őrökkel.
Roo James nagyúrhoz fordult. - Gondolom, nem csak egy kore reggeli lovaglás miatt vagytok itt, nagyuram.
- Nem - felelte James. - Az embereink követtek téged.
A ködből Katherine és Jimmy lépett elő.
- Követtetek? - kérdezte Roo. - Miért?
- Beszélnünk kell - tért ki a kérdés elől James. Visszafordítva lovát, még hozzátette:
- Mosakodj le, helyezd biztonságba az aranyad, aztán gyere a palotába reggelire.
Roo bólintott. - Rendben van, nagyuram. - Aztán Luishoz és Duncanhez szólt. - Pakoljátok ki az aranyat a hajóból, és vigyétek vissza az irodába!
Roo ezután kérdőn Dashre nézett. - Most pedig áruld el: kinek az alkalmazottja vagy? Az enyém vagy a nagyapádé?
Dash vigyorogva vonta meg a vállát. - Mondhatni, mindkettőtöké.
Roo elgondolkozott, majd így szólt:
Ki vagy rúgva.
- Ó, azt nem hiszem, hogy megteheted.
- Miért nem? - fakadt ki Roo.
- A nagyapám majd elmagyarázza.
Roo is megvonta a vállát. Hirtelen úgy érezte, hogy túl fáradt a gondolkodáshoz. - Jól jönne egy kis reggeli, meg kávé. - Felsóhajtott. - Sok kávé.
Az emberek nekiláttak visszapakolni az aranyat Jacob szekerébe. A Jacoby testvérek hottestét az arany mellé helyezték. Roo eltette kardját, és eltűnődött, hogy mi minden vár még rá. De megnyugodott, hogy legalább sikerül majd kifizetni a sok aranyat, megmentve ezzel a társaságot. Magában megfogadta, hogy soha, de soha nem engedi meg többet, hogy ennyire sebezhető legyen a üzleti vállalkozása.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: G. G. Asyron: Gyémántkönny (részlet).

Létrehozás: 2006. május 11. 12:36:44Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2018
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.