Vissza a Főoldalra
 
Egyelőre üres.
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Újdonságaink
Előkészületben
Rendelési és fizetési feltételek
A pontgyűjtésről
Akciók
Beholder könyvek (Lista)
Más kiadók könyvei (Lista)
Kártyacsomagok (Lista)
Magazinok (Lista)
Játék-kiegészítők (Lista)
Puzzle játékok (Lista)
PC játékok (Lista)
Társasjátékok (Lista)
Dobókockák (Lista)
Keresés a termékek közt
Chat, üzenõfal
Íróink
Sorozataink
Ajánlók, kritikák, ismertetők
Könyvrészletek
Fantasy borítóképek
Sci-fi borítóképek
Könyv toplisták
Fórumok
Szavazások
Bevásárló kosár
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
HKK - Zén Legendái: Tábor július 24.
Hatalom Kártyái - Alanori Olimpia június 17.
A pillanat képe
A tűzfőnix szárnyalása
Küldd el képeslapként!
A legkevésbé sem mondható megszokottnak, hogy tűzfőnix vitorlázik Fehérbérc, a kalandozóváros légterében. Pelegrinnek, az ifjú Álomőrzőnek azonban menekülnie kellett, és konok üldözői elől már csupán odafönt lelhetett egérutat. Az előtte álló éj azonban még kellemetlen meglepetéseket tartogat számára: többek között át kell értékelnie magában, hogy ki a barát és ki az ellenség...
Nézz szét a galériában!
Könyvismertető - Marcus Meadow: Kaméleon
Könyvismertető - Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére
Termékismertető - Kártyavédő fólia
Könyvismertető - Sir A. Conan Doyle: Az elveszett világ

A lista folytatása...
Könyv adás - vétel (606)
Alanori Krónikát vennék (60)
Fantasy könyv gyerekeknek! (4)
J. Goldenlane: Csillagfény (19)
Robert Jordan: Az idő kereke - Kérdések és teóriák (631)
Jutalom pont (5)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Swords Comics
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

William H. Keith: A dicsőség ára (részlet)

Füst sötétítette el a gonosz, sárgásszürke égboltot. A Sirius V. hidrogén és metán fagyos elegyéből álló légkörében nyílt láng egy pillanatig sem maradhatott meg, de a nemrég véget ért csata roncsai és törmelékei néhol még fehéren izzottak, és az általuk keltett hő elegendő volt ahhoz, hogy ebben a fagypont alatti kémiai vegyületben olajos, vörösesbarna kén- és nitrogénfelhőket hozzanak létre. A sűrű, idegen atmoszférában alacsonyan, lustán terültek szét a mogorva felhőfoszlányok.

Grayson Death Carlyle csataviselt Martalócának főképernyőjén keresztül figyelte a városi delegáció közeledését. A teljesen zárt járművek kipufogógőze fényes foltként izzott a kijelző infravörös képén. A delegáció konvoja mögött Tiantan városa terpeszkedett a mérgező, kietlen vidék ürességében. A normál fény tartományában egy hatalmas, kénlerakódásokkal és ammóniasárral szennyezett, szürke fémkupolának lehetett volna látni. Infravörös fényben a város kupolája éles ragyogást árasztott magából a számtalan hőcserélőnek és kivezető nyílásnak köszönhetően, és úgy nézett ki, mint egy hőszökőkút a sápadt égbolt előtt.

Grayson azonban most nem tudta értékelni látványt.

- Tűztámogató szakasz - mormolta az ajka elé benyúló mikrofonba -, kérem a Szigma-V.-t.

- Vettem, ezredes. - Khaled hadnagy hangja ugyanolyan száraz és feszes volt, mint Grayson torka. - Átvitel indul.

A Grayson pilótafülkéjének egyik oldalán elhelyezett négy monitor statikus zörejek kíséretében életre kelt, majd a hullámzó képek megállapodtak, és négy különböző nézőpontból láthatóvá vált a lentről közeledő konvoj. Hassan Khaled hadnagy Csatapörölye, Isoru Koga Íjásza, Charles Bear Keresztese és Sharyl Árnyéksólyma - mindegyik más szögből figyelte a konvojt. A mechek fejére szerelt kamerák közvetítették a pilóta "Szigma-V"-jét, vagyis az ő nézőpontját a kialakuló helyzetről. Az átvitelt rendszertelen statikus kisülések zavarták meg. A rendszer napja, a Sirius egy fiatal, forró A1-es csillag volt, és sugárzása könnyedén áthidalta az ötödik bolygótól elválasztó 6 AE távolságot, ami valóságos sorscsapást jelentett a rádió- és videokommunikációra nézve.

Bear Keresztese volt a legközelebb az oszlophoz. A képernyő villogó adatkijelzője szerint 2000 méterre állt a legközelebbi lánctalpas, buborékfülkés járműhöz. Bejegesedett szélű, folyékony ammóniatócsákon és a vöröses sáron felfegyverzett, vastagon páncélozott csapatszállítók küzdötték át magukat.

Grayson a konzol egyik kijelzőjére pillantott, amelyik saját csapatai elhelyezkedését jelezte a taktikai térképen - a felderítő szakasz három mechje hátrébb várakozott szétszórt alakzatban, a negyedik a nemrég elfoglalt űrrepülőtérnél őrködött, saját parancsnoki szakasza pedig a tűztámogató egységet fedezte a városra néző gerincről.

Frekvenciát váltott.

- Parancsnoki szakasz, bejelentkezést kérek.

- Kalmar, Árnyéksólyom, vagyok. - Lori Kalmar hadnagy hangja feszültnek, várakozással telinek tűnt.

- Clay, Rozsomák, jelen. - A mindig egykedvű Delmar Clay Rozsomákja egy alacsony északi jéggerincen őrködött, ahonnan szükség esetén elvághatta az ellenség menekülési útvonalát.

- McCall. A Bannockburn kész, uram. - A vörös szakállú Davis Montgomery McCall Karabélyosa tartalékban maradt, plusz biztosításként egy esetleges Liao légűrvadász-támadás ellen.

A tűztámogató szakasz a monitorok jelzése szerint készen állt, és az ellenség egyre közelebb ért. Grayson tekintete a Bear Kereszteséről közvetített képre tapadt.

- Bear, teljes nagyítást!

A kép engedelmesen ráközelített a fehér foltra, amely megragadta Grayson figyelmét. A legelső jármű antennáján egy fehér zászló lengett.

Grayson átváltott a parancsnoki frekvenciára.

- Ramage, helyzetjelentést kérek.

Ramage százados hangja Grayson sisakjának hangszórójából szólalt meg:

- A helyünkön vagyunk, ezredes. Mindkét szakaszt a 103-as magaslat mögött helyeztem el, az emberek beásva várakoznak.

- Helyes. Ne lőjenek, várjanak a parancsomra! A parancsnoki járművön fehér zászlót látok, de figyeljenek hat óránál! Lehet meglepetés is... - Függőben hagyta a mondatot. Ha azokban a járművekben a város követei érkeznek, tárgyalni a megadás feltételeiről, akkor nagyon hamar véget érhet a siriusi hadjárat.

Graysonnak azonban óvatosnak kellett lennie. A járművek valamilyen csapda részét is képezhették, ami a hadjárat egészen más végkifejletéhez vezethetett volna.

- Igenis, uram. A hat óránk fedezve. - A "hat óra" egy nagyon régen berögzült katonai kifejezés volt, az adott egység hátát jelölte. Ramage földi csapatai úgy helyezkedtek el, hogy felfogjanak egy esetleges ellenséges támadást abból az irányból - amire igen jó esély volt, amennyiben a konvoj nem az, aminek látszik.

A járművek százötven méterrel a tűztámogató szakasz előtt megálltak, a fehér zászló szeszélyesen lobogott a változó irányú szélben. A parancsnoki jármű hangszórójából egy erős akcentussal rendelkező hang szólalt meg, gondosan tagolva a szavakat:

- Itt Gregar Chandresenkhar nagykövet, a Lyrán Nemzetközösség és a Sirius V. kormányának különleges diplomáciai összekötője. Mint hivatalosan is semlegesként elismert személyt a Marik- és a Liao-házak közötti konfliktusban, engem kértek fel, hogy Tiantan városatyáinak küldöttjeként lépjek fel. Mentességért folyamodok önhöz, uram.

Grayson megnyomott egy kapcsolót, működésbe hozta saját külső hangszóróit.

- Itt Grayson Carlyle ezredes, a Marik-ház és a Szabad Világok Ligájának szolgálatában álló Szürke Halál Légió parancsnoka. Megkapja a mentességet, uram.

- Elfogadom. Közelebb mehetek?

Grayson mély lélegzetet vett. Nem valószínű, hogy megszegik a mentességet. Mégis...

- Közelebb jöhet, nagykövet úr.

A parancsnoki jármű ismét mozgásba lendült, egyre közelebb ért a tűztámogató mechek mozdulatlan vonalához, elérte azt, majd áthaladt rajta. Grayson néhány lépéssel előrébb vitte masszív Martalócát, hogy a küldött biztosan tisztában legyen a Szürke Halál Légió parancsnokának kilétével, azután megállította és rögzítette a mechet.

Rádöbbent, hogy az elkövetkező pillanatok eseményein milyen sok fog múlni, ezért megnyitott egy védett frekvenciát.

- Lori?

A század parancsnokhelyettese a viharvert Árnyéksólyomból válaszolt:

- Vagyok, főnök. Bízunk bennük?

- Kénytelenek vagyunk. Mentességért folyamodtak.

- Odaát ezt nem túl gyakran alkalmaztuk.

- Hm, az lehet.

Lori Kalmar a Sigurdon született és nevelkedett, a Belső Szféra határain túl elterülő, roppant méretű Periféria félbarbár, vad világainak egyikén. Amíg nem csatlakozott a Szürke Halál Légióhoz, számára a háborút soha nem egyensúlyozták ki civilizált egyezmények.

- Mi a probléma? - tréfálkozott a férfi, de hangjából nem távozott a feszültség. - A hadviselés túlságosan civilizálttá vált az ízlésednek?

- Nem, csak nem tudom eldönteni, kiben bízhatunk. Figyelem, Gray, már ott van előtted.

Egy magányos alak lépett ki a járműből, a férfi arcát szemüveg és maszk takarta - az embereknek ilyen védőfelszerelést kellett viselniük a Sirius halálos, hideg légkörében. A küldött nagyon kicsinek tűnt a jármű mellett, és a fagyott földön heverő, kiégett Bosszúállóból áradó füst egy pillanatra eltakarta őt az ezredes szeme elől.

- Ideje indulnom - szólalt meg Grayson. - Tartsd rajta a szemed a dolgokon, hadnagy!

Leemelte a neurosisakot és felakasztotta a pilótaszék fölötti tartóállványra, azután kioldotta a biztonsági hevedereket, és átküzdötte magát a szűk kabinon a háti kijárati nyíláshoz, óvatosan kerülgetve a Martalóc fülkéjét megtöltő műszereket. A Martalócok több bejárattal is rendelkeztek. A harctéren ezek közül leggyakrabban a törzs hátsó és felső részén lévőt használták, valamivel a gépágyú fegyverágya előtt. A hórihorgas Grayson csak nehezen tudott átpréselődni a gépágyú 120 mm-es lőszereinek rakaszai között, pedig a készlet fele már elfogyott. Eszébe jutott, hogy az egész ezredben ugyanez lehet a helyzet. Ha a Liaók a harc folytatása mellett döntenek, a Szürke Halál Légió kénytelen lesz visszavonulni az űrjárókhoz, hogy feltöltse a lőszerkészleteket.

Egy kis szekrényből előszedte a könnyű védőruhát és a maszkot, majd kicsavarodott mozdulatokkal nekilátott, hogy magára öltse őket a szűk helyen.

A jelenlegi megbízó utasítására tevékenykedő Szürke Halál Légió siriusi hadjárata eddig gyorsnak és könyörtelennek bizonyult. Már csaknem két hete tartózkodtak a bolygón, részt vettek három nagyobb csatában és számos összecsapásban, és az arcvonalukat nem egy alkalommal áttörte az ellenség. Ez a végső összecsapás Tiantan - a "Mennyei Palota" - kapujában játszódott le, és a védekező mechhaderőt végre sikerült legyőzni, szétszórni.

A háború elméletileg véget ért, Graysont a lelke mélyén mégis gyötörte valami makacs nyugtalanság. A hadjáratnak vége, gondolta. Most békét kell kötnünk az orbitális pályán keringő megbízóknak, új urainknak...

A gondolat nem hagyott keserűséget maga után Grayson Carlyle-ban. A Verthandin lezajlott utolsó hadjárat óta zsoldosegysége, a Szürke Halál Légió szerencséje felülmúlt minden várakozást és reményt. A Drakónis Szövetség ereje elleni szánalmas, kétségbeesett felkelés meghozta a lehetetlen eredményt - függetlenséget azoknak az embereknek, akik túlságosan makacsak voltak ahhoz, hogy csendben üljenek, miközben a Kurita légiók kiszipolyozzák világukat. A Szürke Halál Légió győzelme után az egység számos csatamechhel gazdagodott - ez volt a legkeményebb, legbiztonságosabb valuta a feslő szövetű galaktikus civilizációban. A verthandi zsákmányból rájuk eső rész után a Légió bevethető hadereje egy teljes századra bővült, valamint elegendő géppel és tartalék alkatrésszel rendelkeztek még egy század kiállításához. Ráadásul tankokat, felderítő járműveket, csapatszállítókat és gyalogsági fegyvereket is szereztek, vagyis létrehozták egy teljes ezred vékony vázát. Amikor a Szürke Halál Légió visszatért a galateai zsoldosközpontba, a hírük már megelőzte őket. Nem szenvedtek hiányt önkéntesekben, akik Grayson csatamech vagy gyalogsági egységébe szerettek volna bekerülni. Úgy tűnt, minden független zsoldos osztozni szeretett volna Grayson szerencséjében.

És a jelek szerint nem volt ezzel másképpen a Marik-ház sem.

Grayson bepréselődött a Martalóc zsilipkamrájaként funkcionáló apró, acélfalú kockába, újra ellenőrizte légzőmaszkjának tömítéseit, és kinyitotta a külső ajtót. Valóban szerencsések voltak, gondolta. A Verthandi után a Szürke Halál Légió összfegyvernemi ezrede válogathatott a jobbnál jobb munkaadók közül. Az öt nagy házból a Steiner és a Davion többé-kevésbé szokványos szerződést kínált fel, ami továbbra is a Kurita-ház kérlelhetetlen vörös sárkánya ellen vezette volna Graysont és az embereit. Mindkét ház csábító feltételeket ajánlott: természetesen pénzt, valamint a bosszú sokkal édesebb fizetőeszközét.

Grayson azonban a Verthandi után rájött, hogy apja gyilkosaival szemben érzett égető bosszúvágya lecsillapodott, a helyét valami bizonytalan, kényelmetlen üresség foglalta el. A gyűlöletet nehéz volt fenntartani ennyi éven keresztül. Miután haderejét a Verthandin elsöprő győzelemre vezette régi ellenségei ellen, nem érzett semmiféle elégedettséget, mindössze arra a fáradt felismerésre döbbent rá, hogy személyes keresztes hadjárata soha nem fogja megállítani a luthieni Császári Palotából áradó gonoszságot.

Végül csak egy nagy ház ajánlott fel olyasmit, amit Grayson és az emberei nem utasíthattak vissza, amire még a bosszúnál is mohóbban vágytak. A Marik-ház egy biztos helyet, egy saját otthonvilágot ígért nekik.

A Szürke Halál Légió mai győzelmével megpecsételte jogát a Helm világára.

A jegesen hideg, csípős szél belekapott Grayson védőruhájába, amikor az ezredes átlendítette lábát a keskeny zsilipajtó szélén, és kiült a Martalóc törzsére. Egyik kesztyűs kezével megmarkolta a mech hátára rögzített gépágyút, a másikkal pedig kiszabadította tartójából a lánclétrát, majd hangos csattanással hagyta letekeredni. A Sirius V. levegője főként hidrogénből és nitrogénből állt, a "víz" pedig folyékony ammónia volt. A felszíni hőmérséklet ritkán emelkedett -40 Celsius-fok fölé, a víz mindig szilárd halmazállapotú maradt. A komor, zöldessárga égbolt előtt húzódó hegyláncok vakítóan csillogtak a távoli Sirius sugárzó ragyogásában.

Grayson a bizonytalan létráról lelépett a hideg sziklára. Most, hogy saját erejéből állt, és hátát nem támasztotta meg Martalócának párnázott pilótaülése, térdében és gerincében érezte a bolygó 1,5 G-s gravitációs erejét.

A Sirius V. üres planéta volt, csak az emberek hoztak be némi életet az emberiség csillagok közötti terjeszkedésének korai éveiben. Alig 8,7 fényévre helyezkedett el a Terrától, így a Föld egyik legközelebbi szomszédjának számított. Az első telepet ezen a terméketlen, kopár területen körülbelül kilenc évszázaddal ezelőtt létesítették, nem sokkal azután, hogy lehetségessé vált a fénynél gyorsabb utazás. A Siriushoz hasonló fiatal csillagoknak a régmúlt időkről készült asztrofizikai tanulmányok szerint nem is igazán lehetett volna saját bolygójuk, ezért az első siriusi állomás kizárólagos célja a Sirius-rendszer valószínűtlenségének kutatása volt. Csaknem egy évszázad telt el, mire felfedezték a Sirius V. jelentős nehézfém- és transzuránikus ásványkészleteit.

A világ jelenleg a Liao-ház Kapellán Konföderációjának egyik kisebb hűbérbirtoka volt. A Terrai Hegemóniát szolgáló kínai hadurak a 26. században hozták létre a Mennyi Palota néven ismert ipari és lakókomplexumot annak érdekében, hogy kiaknázzák a bolygó erőforrásait. A Liaók az utódlási háborúk kezdetén vették át a hatalmat a Siriuson. A világ állandó célpontjává vált a Marik rajtaütéseknek és taktikai csapásoknak a két ház közötti halálos, soha véget nem érő küzdelemben.

Grayson kilépett a Martalóc árnyékából a napsütötte síkságra. A Sirius fénye jellegzetesen zöld árnyalatot kapott a bolygó légkörének szűrőjén keresztül, de még így sem mert belenézni a vakító ragyogásba. Bár közel hatszor távolabb volt a Sirius V.-től, mint a Nap a Terrától, a Sirius izzó korongja még a polarizáló szemüvegen keresztül is komoly veszélyt jelentett az emberi szemre. Közel a horizonthoz, Tiantan szürke kupolái fölött Grayson éppenhogy ki tudta venni az apró, fényes pontot, amely így világított, akár egy planéta az esti égbolton. Grayson azonban tudta, hogy az nem bolygó, hanem a feje felett függő jóval nagyobb nap társa, egy fehér törpe.

A küldetés előtt végrehajtott kutatásból tudta meg, hogy a Sirius A-hoz társult fehér törpe elnyújtott, ovális alakú pályán mozog, és minden ötvenedik évben csaknem 10 AE közelségbe kerül az elsődleges naphoz. A legutóbbi ilyen alkalom 2993-ban volt, a következőre pedig tizenhét év múlva kerül sor. A fehér törpe áthaladásakor nem növelte meg jelentős mértékben a Sirius A által leadott hőt, ám a Sirius B közelségekor veszélyes volt felnézni az égre. Az ibolyántúli sugárzás ikerforrásai könnyen kiégethették egy ember retináját, a bolygó hideg atmoszférája ellenére.

Miféle világ ez, ahol az ember csak félve nézhet fel az égre? - töprengett magában Grayson.

A tiantani városatyák választott követe harmincméternyire állt, nagyon aprónak tűnt a fagyos vidék végtelenségéhez és a háta mögött várakozó járművek méretéhez képest, Graysonhoz hasonlóan védőruhába és maszkba öltözve a hideg és a mérgező levegő ellen. A szél belekapott a férfi köpenyébe, melyet a hideg elleni plusz védekezésül tekert a teste köré.

- Rádióteszt - szólt bele Grayson a fejhallgató mikrofonjába. Hangját eltompította a légzőmaszk.

- Jól hallunk, főnök - felelte Lori. Valahogy olyan... meleg volt a hangja, miközben Grayson lába a cipő vastag szigetelése ellenére fázni kezdett. - Mindent rögzítünk, és hat irányból is célba vettük a fickót.

- Helyes. Tartsátok a pozíciótokat, odamegyek.

Ismét elindult, kényszerítenie kellett a térdét, hogy megtartsa testének másfélszeresére növekedett súlyát.

A Légió meglepően gyorsan aratott győzelmet a Liao világon. Garth nagyúr, Irian hercege, a Sirius V. feletti orbitális pályán keringő Marik támogató erők parancsnoka bizonyára még mindig nem tért magához Grayson legutóbbi harctéri jelentéséből. Az utolsó Liao védelmi vonal összeomlott a város falai előtt, állt az üzenetben. A bolygó az öné, nagyuram.

Grayson ezredparancsnoki stábjának néhány tagja azon a véleményen volt, hogy Garth nagyúr szándékosan vetette be a Szürke Halál Légiót a Liao erődítmények ellen, hogy meggyengítse a zsoldosegységet. Valóban, ez a legutolsó hadművelet volt a legrázósabb, még ha sikerült is kivívniuk a győzelmet. Az ezred több mint ötven gyalogost veszített, valamint három újonnan sorozott mechharcost. Garth nagyúr és a parancsnoksága alá tartozó Marik reguláris zászlóalj az egész hadművelet folyamán a biztonságos orbitális pályán várakozott. Biztosították a légi fölényt, és műholdas hírszerzési adatokkal látták el Grayson stábját, de gondosan kívül maradtak a Liaók földi telepítésű védelmének hatótávolságán.

Ebben végeredményben nem találhattak semmi kivetnivalót. A Szürke Halál Légió zsoldosait kifejezetten azért bérelték fel, hogy felszámolják a Liao védelmet bizonyos kulcsfontosságú világokon, például a Sirius V.-ön. A Marik főparancsnokság szempontjából a katonai erőforrások túlságosan drágák voltak, és gyakran sokkal olcsóbbnak bizonyult zsoldosokat bérelni, hogy azok vesztegessék el erőforrásaikat, így nem kellett pótolhatatlan mecheket és felszerelést áldozni a csatákban.

Ezzel együtt azonban nehéz volt harcolni és meghalni abban a tudatban, hogy a mérleg nyelvét a te oldaladra billenteni képes haderő alig néhány ezer kilométernyire várakozik... és mindent figyel a hosszú hatótávú érzékelők segítségével. És még nehezebb volt hallgatni, ahogy saját bajtársaid halnak meg a közeledben. Jenna Hasting elfojtott sikolya, ahogy a bolygó hideg, mérgező levegője beáramlik a Centurió megrepedt pilótafülkéjébe, még mindig a fülében visszhangzott. A Sirius V. engesztelhetetlenül és brutálisan kegyetlen volt csata közben, mégpedig teljesen más módon, mint az ellenség harcosai. Az elmúlt hetek során egyik oldalon sem esett sok sebesült. Egy harci páncélon vagy egy csatamech kabinjának falán a legkisebb repedés is szinte mindig végzetes következményekkel járt. Amikor az oxigén kiáramlott a hidrogénben gazdag légkörbe, elég volt egyetlen kis szikra, vagy bármilyen más hőforrás...

Grayson tízlépésnyire a magányos alaktól megtorpant. A küldött a kérelemért járulók apró, merev meghajlásával reagált.

- Gregar Chandresenkhar nagykövet - mutatkozott be a férfi formálisan -, a Lyrán Nemzetközösség és a Sirius V. kormánya, valamint a Kapellán Konföderáció különleges diplomáciai összekötője. Szolgálataimat Tiantan városatyáinak rendelkezésére bocsátottam, az ő képviselőjükként járok el. Elfogadható ez az ön számára?

Grayson viszonozta a meghajlást.

- Tökéletesen elfogadható, uram. Grayson Carlyle ezredes vagyok a Szürke Halál Légiótól, Garth nagyúr, Irian hercege, valamint a Marik 5. expedíciós haderő parancsnoka szolgálatában. A háború elfogadott konvenciói és protokolljai értelmében felhatalmazásom van rá, hogy tárgyalásokat folytassak önnel, illetve azokkal, akiket képvisel.

- Arra utasítottak, hogy érdeklődjek a feltételekről - közölte a nagykövet. - A városatyák hajlandóak elismerni vereségüket.

Ennyi. Tehát a hadjáratnak valóban vége. A gondolat nem hozott magával örömöt, sem diadalérzetet. Mindössze annyit jelentett, hogy befejeződnek a harcok.

- Minden ellenállást be kell szüntetni a Sirius V.-ön, valamint az egész Sirius-rendszerben - sorolta lassan a feltételeket Grayson. - Minden katonai elektronikus berendezést, beleértve a radarokat, elektronikus érzékelőket és ellenintézkedéseket, haladéktalanul ki kell kapcsolni. A kapellán katonai parancsnoki frekvenciákon a vészhelyzetek kivételével kizárólag a fegyverletételre utasító parancsot szabad sugározni. Felhatalmaztak, hogy tájékoztassam önt: a Marik-ház csapatai a harci cselekmények hivatalos befejezésétől számított harminc órán belül megérkeznek. A helyi polgári és kormányzati tisztviselők teljes együttműködésére számítanak.

- Természetesen. - Elvégre az ilyen fajta együttműködés a háború formális protokolljának alapvető pontjai közé tartozott. - A Sirius V. permanensen a Szabad Világok irányítása alá kerül?

Azt akarja tudni, hogy ez csak egy rajtaütés volt-e, vagy invázió. Grayson gondolkodott. Azt hiszem, az ő helyében én is kíváncsi lennék.

Megrázta a fejét.

- Attól tartok, ezt nem tudom megmondani önnek, uram. Biztos vagyok benne, hogy őkegyelmessége, a Marik főparancsnok majd előáll saját igényeivel. A városatyáknak ki kell jelölniük egy tanácsot, amely fogadja őkegyelmességét és a Liga tisztviselőit, hogy tárgyalásokat folytassanak ezekről az igényekről.

- Ez minden?

- Ez minden, amit a Marik-ház nevében mondhatok. Azonban nekem is vannak kívánságaim.

- Mégpedig?

- Semmi olyasmi, ami túlmutatna a konvenciók protokollján, nagykövet úr. Szükségem van készletekre, cserealkatrészekre, valamint ha lehetséges, a helyi pihenőlétesítmények használatára az embereim számára. A viselkedésükért természetesen felelősséget vállalok.

A nagykövet bólintott.

- Biztos vagyok benne, hogy nem lesz akadálya. Van még valami?

- Tiantan ötven kilométeres körzetében minden Liao egység azonnal adja át a fegyvereit. Ha kizárjuk az erőszak lehetőségét, nem lesz szükség nyilvántartásba vételre és letartóztatásokra.

Chandresenkhar ismét bólintott.

- Ez nagylelkű öntől, ezredes. A gesztust értékelni fogjuk.

- Bizonyára megérti, hogy a főparancsnok nevében nem beszélhetek - folytatta Grayson. - Lehet, hogy őkegyelmessége ragaszkodni fog a fogolytáborok létrehozásához, amihez a konvenció értelmében joga van. Addig azonban... - Megvonta a vállát. - Ha Tiantan polgárai jól viselik magukat, nem látom okát, hogy bármelyiküket is lecsukassam.

- Értem. - A nagykövet habozott, mintha figyelt volna valamire. Nem kétséges, hogy a védőruhájában elhelyezett adóvevőn keresztül közvetlen kapcsolatban állt a tiantani városatyákkal. - Uram, a városatyák arra kérnek, közvetítsem önnek maradéktalan beleegyezésüket... és köszönetüket a nagylelkűsége miatt. Megtisztelve érzik magukat, hogy a híres Szürke Halál Légió győzte le őket a harcban.

Egy légmentesen lezárt, jól fűtött kommunikációs járműben, csaknem tíz kilométernyire onnan, ahol Grayson és a küldött tárgyalt, egy sötét férfi hajolt hátra töprengő tekintettel a rádiókonzoltól. Letette a kezéből az eddig a füléhez szorítva tartott készüléket.

- Megvagyunk - mondta lassan, elgondolkodva. A szűk térben összezsúfolódott négy ember feszülten figyelt a szavaira. - Megtörtént a hivatalos békekötés. A siriusi hadjárat véget ért.

- Akkor kezdhetjük - szólalt meg a négyek egyike. Védőruhája eléggé nyitva volt ahhoz, hogy kilátszódjon alóla a csatamech-hűtőmellény vastag párnázása. A mellrészen lévő egységjelölés egy szürke-fekete, vigyorgó koponyát ábrázolt skarlátvörös háttér előtt.

Az első férfi bólintott.

- Sosem hittem volna, hogy valaki képes olyan gyorsan cselekedni, mint ahogy Carlyle tette. Bizonyos értelemben ez szégyen...

- Mi a szégyen, püspök...?

- Soha ne szólítson így! Még itt sem!

A mechharcos szeme kitágult, láthatóan erősen kellett küzdenie, hogy nyelni tudjon.

- Én... én... bocsásson meg, nagyuram.

- Megtörtént - hangzott az egyszerű felelet. - De még egyszer ne feledkezzen meg magáról! Az elkövetkező eseményekben igen fontos szerepet fog játszani. Nem engedhet meg magának semmilyen óvatlan szót vagy gondolatot. Az felettébb... kellemetlen következményekkel járna.

- I-igenis, nagyuram. Köszönöm, nagyuram.

- Helyes. Készüljön fel! - A másik három felé biccentett. - Maguk pedig gyűjtsék össze az embereiket! A herceg harminc órán belül megérkezik. Ideje elkezdenünk.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: William H. Keith: Mennydörgés (részlet).

Létrehozás: 2006. március 6. 12:56:54Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről

© Beholder Kft., 2003 - 2017
1680 Budapest, Pf. 4 (Megváltozott!) | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.