Vissza a Főoldalra

Az Álomfogó világa - a Sárkány

Aki már olvasta a Gergő és az álomfogók c. regényt, az tisztában van vele, hogy a Révülők Világában A SÁRKÁNY sokkal többet jelent, mint eddig bárhol és bármikor. Természetesen a Világfán számtalan sárkánynak nevezett lény lakik: gyakorlatilag az összes megtalálható ott, akit csak valaha kitaláltak, megírtak az emberek! A Gyökérszint hemzseg a vad sárkánykígyóktól és sárkánygyíkoktól. A Törzsszinten találkozhatunk a Valóságban régen kihalt, de a Világfán, lélekben még mindig élő dinoszauroszokkkal, akiket szintén szokás az ősidők sárkányainak nevezni. A Lombszint pedig... Nos, a Lombszint levelein található mese-, és álomvilágok millióiban élnek sárkányok: királylányokat rabló, bőrszárnyas, tüzet fúvó nyugati sárkányok; kecsesen felhők között sikló, díszes keleti sárkányok; rendkívül okos, emberi alakot is magukra ölteni képes bölcs sárkányok, és még sorolhatnánk, akár a végtelenségig.

A sárkányok nemzetsége tehát igen hatalmas; szinte kibogozhatatlan, hogy milyen rokonsági viszonyban vannak egymással. Most azonban nincs is velük dolgunk. A révülők között akadnak szép számmal olyanok, akik kifejezetten szeretik e titokzatos lényeket, és tudomásunk van arról, hogy a Nyugati Varázslók Szövetségében külön sárkányügyi főcsoport is működik, akik védik és gondozzák a kipusztulófélben lévő óriás hüllőket.

Mi most azonban egyetlen példányról, A SÁRKÁNYRÓL kívánunk szólni!

Mióta a Világmindenség létezik, s benne megszületett az élet, azóta él a Sárkány is. Eleven, (révülő) kézzel fogható erő ő, s bár több millió éves, még mindig csecsemőnek számít.

A Sárkány nem más, mint a TERMÉSZET EREJE!

Láthatjátok, mire képes, ha elszabadul, s rossz kedve van, vagy éppen csak játszani akar, de ügyetlenül nyúl törékeny dolgokhoz. Amikor a Sárkány "tombol", olyankor hatalmas vihar, árvíz, földcsuszamlás, tengerár, hurrikán, jégeső, hószakadás képében jelenik meg. Amikor az afrikai országok termését sáskák lepik el, és minden zöldet felzabálnak, éhínséget okozva: akkor a Sárkány járt arra, és lehelte ki magából az éhes rovarokat. Amikor a földrengés leszakít egy hidat és házakat dönt össze: a Sárkány futott el a közelben, és iszonyú lépteitől rázkódott a föld. Amikor hónapokon át nem esik az eső, és csak perzsel a nap, tönkretéve a termést, szomjúságra ítélve az állatokat: a Sárkány fújt tüzet az égre, elpárologtatva az esőfelhőket.

Mindebből azt gondolhatnánk, hogy a Sárkány gonosz.

Nem így van! A Sárkány a Természet szertelen, neveletlen Ereje, aki olykor valóban ilyen kellemetlen, sőt, szomorú katasztrófákat okoz - de ő hozza a langyos, növényt nevelő esőt, a viharfelhőket eltakarító szelet, a melengető napsugarat is.

Mint mondtuk: a Sárkány, bár egy idős az élettel, olyan, mint egy kisgyerek. Ha nem ügyelnek rá, nem szórakoztatják, nem táplálják, akkor bizony unatkozni kezd, vagy éhségében dühössé válik, és bajt okoz. Valaha az emberek ezzel még nem voltak tisztában. Később a sámánok és egyéb révülők megértették, hogy a Sárkány mit kedvel, s mit vár, hát megpróbálták kielégíteni a vágyait. A falvakat vándor regélők járták, s bár látszólag az embereknek meséltek, valójában mindenki tudta, hogy az énekek, versek a Sárkány táplálékául szolgálnak.

Sok ezer esztendőnek kellett eltelnie, hogy a révülők megalakítsák a Tíz Jurta Szövetségét, ami végre meg tudta szervezni a Sárkány állandó őrzését, amit a Hetek végeznek el.

Itt álljon még annyi a Sárkányról, hogy - érdekes módon - a nyugati varázslók soha nem tesznek említést róla, ugyanis nem hisznek benne. ők csupán a "hétköznapi, közönséges" sárkányokat ismerik, és egyelőre csak nevetni szoktak a révülőkön, mikor azok a Sárkány Erejéről beszélnek. Kivételt képeznek azok a nyugati varázslók, akik ott voltak a Bagoly-bükki-völgyben, mikor Holló elszabadította a Sárkányt. Közülük néhányan a saját szemükkel láthatták, mire képes a Természet Ereje, mikor dühös. Hazatértük után azonban, sajnos vagy nem hittek nekik (mondván, hogy csupán fekete mágia által létrehozott látomás tanúi voltak), vagy utólag maguk is úgy vélték, hogy érzékcsalódás áldozatai lettek. Ezért a nyugati varázslók továbbra sem segítenek a Sárkány fékentartásában.

Ahogyan a távol-keleti varázslók sem, pedig ők talán még a sámánoknál is korábban ismerték meg a Sárkányt. Csakhogy túl büszkék, rátartiak és zárkózottak ahhoz, hogy csatlakozzanak a Tíz Jurta Szövetségéhez - így aztán a Sárkányról továbbra is egyedül a Hetek gondoskodnak.

S hogy miért kell egyáltalán egy ilyen hatalmas lényről gondoskodni? Sokan, főleg az éberek közül, azt hiszik, hogy a Természet oly óriási és kimeríthetetlenül erős, hogy soha, semmi nem árthat neki. Ez azonban nem így van! A Sárkányt ma már a Föld egyre több pontján végzetesen megsebesítette a gyárakból kiömlő szennyvíz maró áradata, az égre bodorodó, fekete füstpamacsok felhői, az autók ólmos kipufogása. A tévében láthatjátok, hogy Tokió városában az emberek gyakran fuldokolnak saját üzemeik bűzétől és maszkban kell járniuk. A kiömlő olaj állatokat pusztít el, és az esőerdőket kiírtva a Föld, s rajta minden élőlény levegő nélkül marad.

A Sárkány sem bír el mindent, de ezt sok önző és ostoba éber nem érti meg. Szükség van minden révülő erejére, összefogására, hogy megmenthessük a Természetet, s vele együtt magunkat is, mert a Sárkány nélkül puszta kőgolyóvá fog változni a Föld.


Bevezető | 1. A Világfa | 2. Révülők és éberek | 3. Álom és Valóság | 4. Az álomlények | 5. A Sárkány
6. Az Álomfogók | 7. A Jurták Szövetsége | 8. Sámánviadal


A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=12480 címen elérhető.
Létrehozás: 2007. szeptember 17. 11:21:29Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 Küldd el a cikket másoknak