Az Álomfogó világa - a Jurták Szövetsége

Egykor a Világmindenség nem volt más, mint fény és sötétség. Azután Arany Atyácska kinyújtotta a tenyerét, amin megjelent egy apró mag, s az nyomban megrepedt, nőni kezdett. Gyökeret vert a vizek alján, törzse az ég felé szökött, lombja pedig szétterült a fekete égbolton. Arany Atyácska először csak annyi földet hozott fel a vizek aljáról, hogy a fa megtelepedhessen, s úgy gondolta, többre nem is lesz szükség.

A Világfa (mert azt ültette el legelébb Atyácska) lombjában, annak csúcsán terült el a mező, melynek közepén állt Arany Atyácska jurtája. Ezt a mezőt az Álmodozás Gallyvilágának nevezték, mert álmodta meg Atyácska a Mindenséget, miközben csillagok kerültek fölé, s felszökött közéjük a Hold, meg a Nap is. Minden fénylő égitest az Atyácska egy-egy fia és lánya volt, akik unatkoztak, s játszani szerettek volna. Ezért apjuk megteremtette az Alsó Földet, amit ma Valóságnak nevezünk, és benépesítette azt növényekkel, állatokkal és emberekkel.

Így kezdődött a Világ története.

Napkirály, Holdkirály, meg a többi csodás lény olykor le-lelátogatott az Alsó Földre, hogy nevelgesse, tanítgassa az embereket, mert szerették őket. A Világfa Gyökérszintjén azonban más, sötét erők is születtek, melyek elpusztítani akarták Arany Atyácska szép világait: a Valóságot és a Világfát egyaránt. A legtöbb ilyen gonosz förtelem az emberek rémálmaiban született, önálló életre kelt, és egyre erősebbé vált, míg végül fellázadt Arany Atyácska ellen.

Mind között a legerősebb Lúdvérc volt, az első boszorkány. Lúdvérc időről-időre gonosz terveket eszelt ki, óriásokat, sárkányokat, lidérceket szült, hogy pusztítsa Arany Atyácska szépséges birodalmait, a Valóságban és a Világfán élőket egyaránt. Volt, hogy sikerrel járt, s volt, hogy elbukott.

Évezredeken át így ment ez. Azért, hogy az Alsó Föld emberei megvédhessék magukat Lúdvérc förtelmei ellen, Napkirály, Holdkirály, meg a testvéreik hősöket neveltek, s azoknak bűbájos képességeket, tárgyakat és táltos állatokat adtak.

Ezek a hősök voltak az első révülők!

Az emberek nem feledték el a bűvigéket, az apák tovább adták azokat fiaiknak, s akik a legjobban megtanulták használni bűvös hatalmukat, azok bármikor elrévülhettek a Világfa szintjeire is. Leszálltak a Gyökérszintre, hogy elbánjanak Lúdvérc teremtményeivel, vagy feljutottak a Lombszintre, Arany Atyácska elé, hogy tanácsot, segítséget kérjenek tőle.

Ezek lettek az első sámánok!

Újabb évszázadok teltek el, s az egyszerű révülők, sámánok egyre többet tudtak a varázshatalomról. A Valóság különböző népeinél különböző bűbájosok fejlesztették, gyarapították tudásukat, s lett belőlük vajákos, garabonciás, varázsló… - attól függően, hogy mire használták bűbájos képességeiket. Azonban Lúdvérc utódai sem tűntek el: egyre szaporodtak, megjelentek az emberek között, s milliónyi változatuk bukkant fel. Az Első Banya lányaiból, unokáiból születtek a boszorkányok, de akadt közöttük rossz szándékú vajákos, sötét mágus és ezernyi különböző szörnyeteg, rémálomlény is.

Ahogy Lúdvérc leszármazottai egyre erősebbek lettek, az emberek varázstudói is kénytelenek voltak tudásukat növelni, s egymással összefogni. A Világfa történetében időről-időre hatalmas sötét mágusok, boszorkányok rontottak a különböző álomvilágok népeire. Ilyen rettenet volt pl. Szauron, aki Középföldét akarta elpusztítani, vagy Voldemort nagyúr, aki a Nyugati Varázslókkal állt harcban.

A jó varázstudók számos nagy szövetséget hoztak létre, majd oszlattak fel, mikor már nem volt rájuk szükség. Amikor azonban megértették, hogy a Sárkány nem pusztán a Természet erőit birtokolja, de belőle sugárzik szerte a bűbáj ereje is, rájöttek arra, hogy szükség van egy állandó szövetségre, mely vigyázza és felügyeli a Sárkányt. Időszámításunk előtt 357-ben a sámánok összehívták a két világ minden varázstudóját, hogy létrehozzák ezt a hatalmas szövetséget. Csakhogy a tanácskozás nem járt teljes sikerrel. A Nyugati Varázslók, akik nem hittek igazán a Sárkány erejében, távoztak a tanácskozásról, és megalakították saját szövetségüket, a Mágiaügyi Minisztériumok Szövetségét. A Távol-Keleti Varázstudók szintén távoztak a tanácskozásról, mert bár ők elismerték a Sárkány erejét, jobban szerették a magányt, s inkább visszahúzódtak Tibet hegyei közé.

Akik maradtak, azok megalakították a Jurtaszövetséget (akkor még csupán három Jurta volt a tagja: a sámánok, a dobolók és az ősök - csak sokkal később csatlakozott sorra a többi bűvös rend, s alakult ki általuk a Tíz Jurta Szövetsége). Felállították a Hét Sárkányőr hagyományát, és létrehozták az Alsó-, Középső-, és Felső Világ Tűzköreit, vagyis azt a három patinás hivatalt, mely a Világfa három rétegének ügyeit intézi.

S végül kezdetét vette a Sámánviadalok különleges sora, melynek történetéről a következő menüpontban olvashatsz.

Létrehozás: 2007. szeptember 17. 11:22:30

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20

Nyomtatási forma