Tartozás (Shadowrun novella)

Kailea megrázta a fejét, és nagyot sóhajtott.

Mindig tudta, hogy egy nap eljön a számadás ideje.

Az O'Bannion füstös hátsó sarkában ülve már azelőtt észrevette a férfit, mielőtt az teljesen áthaladt volna az ajtónyíláson. Megjelenésekor úgy rohanták meg az emlékek, mint a Sikoltók focicsapata a magányos ellenfelet.

Sosem kedvelte. Már a legelső alkalommal, mielőtt egyáltalán alaposabban is felmérte volna, valahogy tisztában volt vele, hogy a férfi sokkal inkább gép, mint ember. Nem csak a króm miatt - bár természetesen az is volt benne bőségesen -, hanem a hűvössége, precizitása, idegenszerűsége... mintha a húsán kívül a lelkét is fémmel helyettesítették volna.

Akkoriban Isisszel vadászott együtt. Isis és Kailea. Két fiatal, mindig vidám lány egy olyan világban, amely még az öreg rókákat is rémülettel töltötte el, az ifjabbakat pedig apró darabokban köpte ki magából. Isis a mátrix, Kailea a fizikai világ varázslója volt. Elég jó belépőnek számított arra a megbeszélésre, melyet Claudius hívott össze a csapat többi tagjával.

- A csa... csa... csa... csapat tökéletes lesz - dadogta a közvetítő. - Ti ketten int... int... intézitek a manát és a mátrixot, Ghost Rider rigózik (ő a tö... tö... tö... tö... törp). Oh és Boh, mint azt sejthetitek, az i... i... izommelót végzik. Oh japán, Boh pedig, ha jól tu... tu... tudom koreai. A csapat vezetője Pi... Pi... Pi... Pi... Pikeman.

- Jobb is lehetne a felhozatal, Claudius - szólt közbe Isis. - Nincs itt semmi, ami egy lányt érdekelne.

Kailea kuncogott, de nem értett egyet barátnőjével.

- Nem is tudom, kedvesem. Az ikrek talán bírnák a gyűrődést.

- A két tojás? Fenéket! Még ha több is rajtuk az izom, mint a háj, nekem kéne felül lennem, nehogy agyonnyomjanak. Túl nagy strapa, hidd el nekem. De talán Mr. Robot - mondta Isis, megnyalva az ajkát. Kaileából majdnem kitört a nevetés, de Claudius egy kézmozdulattal lecsendesítette.

- Ne id... id... id... id... idegesítsétek fel. Ez a fickó ab... ab... abszolút hi... hidegvérű. Egy kő... kő... kőből faragott gyilkos - figyelmeztette őket a közvetítő vészjósló hangon.

Tudván, hogy partnere ügyet sem vet a figyelmeztetésre, Kailea gyorsan megkérdezte:

- Megtudhatnánk a részleteket?

- Vadászat az Ares ellen. Tíz ru... ru... rugó fejenként. Egyéjszakás meló.

Isis mohó szemvillanását látva Kailea gyorsan folytatta a kérdezősködést.

- Veszélyesség? Mekkora veszteséggel számol?

- Amekkora szükséges - szólalt meg Pikeman. Hangja morajlott, mint egy földcsuszamlás kőgörgetege. Tekintetében egy cápa esztelen, sötét vérszomja. Isis egy lépést hátrált partnere felé, Kailea pedig kinyúlt a manáért.

- Ne. - A zsoldos mindössze ennyit mondott.

Kaileának összpontosítania kellett, hogy ne reagáljon a leplezetlen fenyegetésre. Isis megborzongott. Kailea már éppen azon volt, hogy megmondja Claudiusznak, hová tegye a melóját, amikor Isis suttogva megszólalt:

- Szükségünk van a nuyenre. - És a csinos, szőke lány valamivel magabiztosabban hozzátette: - Benne vagyunk.

A vadászat miatt még hosszú évekig rémálmai voltak. Legtöbbször a hangok miatt ébredt sikoltozva. A gargoyle-ok szárnyának tompa csattogása, amint a sötétből támadva még a kerítés elérése előtt a csapatra zúdulnak... A piazma üvöltése, amint sarokba szorítja Ghost Ridert... A törp magas hangú, rémült sikolya, amint egy csapásra elhallgat, amikor a játékszerei hatástalannak bizonyulnak a paraszörnyeteg ellen... A biztonsági robot golyószórójának panaszos sivítása, amint véres permetté robbantja szét Bohot... Oh kisgyerekére emlékeztető zokogása barátja halálakor... Saját elakadó lélegzete, amint a dekázó Isis hirtelen felsikolt: "Kai!", majd a szörnyűséges gurgulázó hang, amikor kirántja a csatlakozót barátnője fejéből, akinek füle, orra és szája vérrel telik meg, miközben gyönyörű kék szeme egyre beljebb süllyed szemüregébe. (Ez a hang csak azután kezdett halványulni álmaiban, miután személyesen tette hidegre az Isiszt kómába ejtő céges dekást.)... A támadó tűzelementál sziszegése, és saját égő bal karjának ropogása...

De mind közül a legfélelmetesebb hang, amely mélyen beleégett tudatába, Pikeman recsegő megállapítása az eszméletlen Isis teste felett: "Vége. Hagyd itt." A megváltozhatatlan véglegesség három szava, híján minden együttérzésnek és emberségnek. "Vége. Hagyd itt." Társ, bizalmas, barát, ha nem is vér-, de szellemi testvér - ennyivel elintézve. Kailea könyörgött, kérlelt, még fenyegetőzött is, de Pikeman csak akkor reagált, amikor végső elkeseredésében azt sikoltotta, hogy BÁRMIT megtenne a barátja megmentéséért. Először arra gondolt, hogy mivel a kiberzsoldos is férfi, valami obszcén dolgot fog tőle követelni viszonzásképpen, ami után az utcára sem meri majd kidugni az orrát, de a zsoldos csak ennyit mondott: "Amikor hívlak, jössz." Becsületbeli tartozás volt, melybe gondolkodás nélkül beleegyezett.

És most elérkezett a számla kiegyenlítésének az ideje.

Pikeman elvégezte a dolgát, Pikeman - Oh-val és Kaileával a nyomában - kimentette a kómába esett Isiszt és az értékes adatokat az Ares kutatólétesítményéből. A kiberzsoldos is megfizette Isis megmentésének az árát. Az egyik repülő biztonsági robot hosszú sorozatának felét benyelte, miközben saját testével védte a dekást. Amikor a küldetésük véget ért, szó nélkül lelépett a nuyen nagy részével. Kailea minden elérhető specialistát megfizetett, hogy megfelelő ápolásban részesítse barátnőjét, de mindenhonnan csak Pikeman diagnózisának udvariasabb variációit hallotta. Isisznek vége. Nincsenek agyhullámok. Nincsenek reflexek. Amikor az egyik leereszkedő modorú orvos azt mondta, a szervei még beültethetők másba, Kailea az ő fejét "ültette be" a kórház teraszának gyepszőnyegébe.

Hét év elteltével még mindig hetente látogatta egykori társát, főként azért, mert tudta, hogy fordított helyzetben Isis is ezt tenné. Most pedig elérkezett az ideje, hogy megfizessen Isis életéért.

- Képzett harci mágus lett belőled - csikorogta Pikeman, amint odaért az asztalhoz. - Hírneved van.

Kailea hallgatása arra kényszerítette a kiberzsoldost, hogy levesse a régi jó cimbora álarcát.

- Itt az idő - morogta.

- Mondasz valamit a melóról? - kérdezte Kailea.

- Megegyeztünk - én hívlak, te jössz. Hát most hívlak.

- Látom, semmit nem veszítettél a sármodból - mondta a mágus. - Ó, és ne strapáld magad, cimbora. Szükséged van rám, különben nem lennél itt, tehát megkímélheted magad a lihegéstől. Elvégzem a melót, de a MAGAM módján. És ha ugyanazt a rémült tinédzsert keresed, aki úgy kezelt téged, mint a nitroglicerint, hát el kell mondanom, hogy az a lány hét évvel ezelőtt felnőtté vált.

- Gyerünk. - Pikeman mindössze ennyit mondott, mielőtt elindult volna az ajtó felé.

A kiberzsoldos szűkszavúságát ismerve biztos volt benne, hogy a vadászat részleteit a férfi megtartja magának. Mindössze annyit mondott el a csapattagoknak, hogy pontosan mit csináljanak, mikor cselekedjenek, és hogy betű szerint kövessék az utasításait. Kailea azonban már az elején kikötötte, hogy nem akar, és nem is fog a sötétben tapogatózni. Ő volt egyedül tisztában saját lehetőségeinek és képességeinek legoptimálisabb kihasználásával, tehát ő dönti el, mekkora felelősséget vállal, és milyen eszközök igénybevétele szükséges a feladat teljesítéséhez. Pikeman, aki már számtalan alkalommal dolgozott együtt profikkal, nem is igazán lepődött meg a lány kikötései hallatán, és végül hajlandó volt neki nagyobb betekintést nyújtani az elvégzendő munkába. Kailea azonnal azt kívánta, bárcsak ismerne egy "törlés" varázslatot, amivel visszamehetne az időben, és a részletek ismerete nélkül fizethetné vissza tartozását.

Mint kiderült, Pikeman biztosította a védelmet egy csoportnyi "önkéntes" számára, aki a tengerentúli céges kísérletek alanyaiként szolgáltak, és azonnal szüksége volt Kaileára, mert saját csapatának egy tagja hirtelen elhalálozott néhány váratlan, golyó ütötte lyuknak köszönhetően. Kailea természetesen sejtette, hogy amikor egy cég új droggal, vagy egyéb új találmánnyal rukkol elő, (meta)humán tesztalanyok igénybevételére is sor kerül. Képtelenek lennének új kibervereket, biovereket, élelmiszeripari termékeket, vagy akár a legújabb varázslatok formuláit piacra dobni, ha nem tudnák, milyen hatásuk van az emberekre. Azonban a legtöbb emberhez hasonlóan Kaileát is sokkal inkább ezeknek a termékeknek az életére gyakorolt hatása foglalkoztatta, mint gyártásuk és tesztelésük körülményeinek részletei. Most azonban nem csak a céges "fejlődés" emberi életekben mért árát tudja meg, hanem még segít is kifizetni. Az utcán eltöltött évek eléggé megkeményítették a mágust ahhoz, hogy elfogadja: becsületét ezúttal idegenek életével lesz kénytelen kiváltani. Annyira azonban nem volt kemény, hogy ne fagyjon meg az ereiben a vér, amikor arra gondolt, hogy a törlesztés az esetleges szabadítási kísérletek meghiúsításával jár majd.

- Legyetek résen, emberek. Rókák ólálkodnak a tyúkól körül. - Az adóvevő halk kattanással elhallgatott.

- Hányan és hol? - Pikeman reszelős hangja.

- Négy orkot látok szerencsétlenkedni a mólón. Csodálom, hogy nem hallod őket. Elég zajt csapnak hozzá...

Hogy elvonja a figyelmed a víztől, fejezte be gondolatban a mondatot Kailea a fejét csóválva. Ebben a pillanatban elfojtott nyögés hallatszott a fülhallgatóból, és utána néma csend. De ezt a hibát nem követed el még egyszer, ostoba seggfej... Ugyanebben a másodpercben árnyék villant, és a mágus ösztönösen odébb gurult a hajó fedélzetén elfoglalt leshelyéről. Időben mozdult, így a sorozat csak hűlt helyén tépett egyenes vonalban lyukakat a padlóba. A szinte teljesen hangtalan turbinák hajtotta őrrobot, amely hangtompítóval is felszerelt gépfegyverével csapott le a mágusra, nem volt elég gyors, hogy reagáljon Kailea következő lépésére. A lány kézmozdulata nyomán létrejött energialövedék a szállítóhajó felépítményéhez csapta a robotot. Mielőtt azonban lélegzethez juthatott volna, egy másik, rotoros gép megpróbált bosszút állni társa elpusztításáért. Ő sem járt több szerencsével, mint elődje, mert a rotorlapátok csattogása már előre figyelmeztetett közeledtéről, és egyenesen beleszaladt Kailea Uzi III-asának sorozatába. A robot pörögve zuhant a vízbe.

Miközben Kailea az eget kémlelte újabb repülő veszedelmek után kutatva, szeme sarkából fémes csillanásra lett figyelmes a dokk teherdarujának acélrácsozata között. A rigó lehetett, aki a robotokat ráküldte. Gondolkodás nélkül újabb varázslatot indított útjára, mielőtt a fickónak lehetősége lett volna használni mesterlövészpuskáját. Ajka elégedett mosolyra húzódott, amikor látta, hogy a vakon tántorgó rigó kezéből a mólóra zuhan a fegyver.

Nem permanens, gondolta Kailea, de mire újra működni fog a szeme, ennek az egésznek már vége lesz, és így legalább nem kellett kinyírnom.

- Gyerünk fiúk! - Hallatszott az egyik ork üvöltése a hajópalló aljáról. - Adjunk nekik!

Az adóvevőből hallott hang végzetére gondolva Kailea azonnal leellenőrizte a hajó túloldalát. A vízen egy sámánt vett észre, aki gumicsónakjában állva egyszerre próbált totemének kántálni, és lefűrészelt csövű, fémesen csillogó puskájával távol tartani magától a rá támadó, vízi és légi repülő robotokat. Bár Kailea őszintén csodálta a sámánt, amiért képes így megosztani a figyelmét, tudta, hogy nincs ideje kivárni, ki nyeri a menetet. Inkább átvágott a fedélzeten, és a meredek hajópallóra célozva újabb varázslatba kezdett. Miközben a megidézett jégszőnyegen a támadó csapat visszacsúszott a mólóra, a hajótat felől hangos robbanásokra lett figyelmes.

Ez Pikeman lesz, gondolta, és új tárat csúsztatott Uzi III-asába. Legszívesebben a sorsára hagynám, de azt hiszem jobb lesz, ha megnézem, hogyan boldogul Mr. Bűbáj.

Szíve elnehezült, ahogy Pikeman őrhelye felé tartva meghallotta a zenét. Minél közelebb ért, a fegyverropogáson keresztül annál kivehetőbbé váltak Wagner operájának dallamai. A mennydörgő "Valkűrök Lovaglását" felismerve már tudta, hogy legnagyobb félelme beigazolódott.

Lángot okádó fegyverekkel, az opera dübörgő taktusaira Gnat rohamozta a kiberzsoldost. A láb nélküli törp módosított, rotorokkal ellátott robotjában ült, őrült szitakötőként cikázva a levegőben. Mindkét Ingram Super Mach 100-asával folyamatosan tüzelt, énekelt, káromkodott, akár egy tengerész, és mindeközben olyan gyorsan mozgott, hogy még Pikeman célbefogó rendszere sem volt képes követni.

Lószar! LÓSZAR! LÓSZAR! Pont ettől tartottam. Beleegyeztem, hogy segítek Pikemannek, de hogy a pokolba teljesítsem az ígéretem, ha a barátaim ellen kell harcolnom?

Mielőtt Kailea jobban átgondolhatta volna a problémát, a helyzet még tovább bonyolódott, amikor egy karcsú alak vetette át magát a hajó palánkján, majd továbbgurulva felpattant, és egyetlen sima, folyékony mozdulattal egy nyílvesszőt eresztett meg Pikeman irányába. Pikeman megperdült, hogy szembenézzen az új fenyegetéssel, de a tünde íjász egy hátraszaltóval már fedezékbe is vetette magát, miközben Gnat folytatta támadását megzavart célpontja ellen.

Csodálatos! Kurva jó! Most már Red Willel és Gnattal is meg kell küzdenem a tartozásom kiegyenlítéséért. Basszameg!

Kailea mély lélegzetet véve koncentrált, hosszú évek árnyvadász tapasztalatát segítségül hívva megpróbált kiötölni valami megoldást. Amikor végre eszébe jutott egy, nem habozott: néhány másodpercen belül három bivalyerős varázslatot eresztett útjára.

Az első varázslat, a Lökés pont egy újabb szaltó közepén kapta el Red Willt, aki ahelyett, hogy pontosan a védőkorlát tövébe érkezett volna, hogy onnan újabb lövést eresszen meg Pikemanre, a palánkon keresztül a vízbe bukfencezett. A kilőtt nyílvessző még csak meg sem közelítette Pikemant.

A második, Káosz varázslat teljesen lebénította Pikemant. Agyának az a része, amelyet még nem helyettesítettek krómmal, kiadott egy sor utasítást, miközben a kiberbeültetések egy másikkal próbálkoztak. Miközben agya a bejövő információk valóságtartalmának megállapításával volt elfoglalva, teste mozdulatlanul állt. A kiberzsoldos ártalmatlan, szobormerev célponttá vált.

A legutolsó varázslat, az altatás pontosan azt a hatást fejtette ki, amire Kailea számított. Mivel már számos alkalommal vadászott az árnyakban Gnattal, Kailea tudta, a "Repülő Szamuráj" úgy programozta be járművét, hogy "tűnjön a pokolba", ha a sofőr eszméletét vesztené. A varázslat létrejöttekor Gnat robotja eltávolodott a hajótól; ezzel a törp küldetése ugyan véget ért, viszont az élete megmaradt.

A következő pillanatban egyszerre két dolog is történt. Kailea térdre zuhant a varázslatok okozta kimerülés hatására, és ugyanabban a másodpercben Red Will Pikemant elhibázó nyílvesszője belefúródott a combjába. A fájdalom sokkja elég volt hozzá, hogy a félig már eszméletlen Kaileát a sötétségbe taszítsa.

Lassan tért magához.

- ... baszd meg, Pikeman! Hát persze, hogy elmenekültem! Az az istenverte sámán megidézett valami elcseszett szellemet, és szétszedte három robotomat. Te kiszálltál, Andy kiszállt, Tachi folyamatosan sikoltozott a haslövése miatt, a varázslód bekapott egy rohadt nyílvesszőt, és kis híján elvérzett... micsoda?... Igen, igen, kihoztam, de most ide figyelj. Benyaltunk valami átkozott víziszörnyet, nem volt erősítésünk, vagy fél tucatnyi izomagyú melák rohamozott a pallón, és mindegyik állig fel volt fegyverezve. Mi a lószar volt ez? Elfelejtetted említeni, hogy egy kurva háborúba indulunk! Azt mondtad, csak őrködnünk kell azon a nyavalyás teknőn!... Felőlem höröghetsz, ahogy akarsz, Pikeman! Most már nem csodálkozom rajta, hogy nincs állandó csapatod, te kurafi! Megszívattál minket! Lehet, hogy egy kibaszott járkáló tank vagy, cimbora, nekem viszont vannak barátaim, Andynek is VOLTAK, és Tachi szintén rendelkezett kapcsolatokkal. Elterjesztem a híred, szarházi! Mindenki tudni fogja az utcán, hogyan intézed az ügyeidet!... Igen? Akkor BASZD MEG!

Kailea felnyögött, amikor a furgon megugrott egy bukkanón.

- Hé, te ébren vagy? - kérdezte a hang meglepően gyengéden.

- ...hol... - hörögte alig hallhatóan a mágus.

- A furgonomban. Gloria vagyok, nem emlékszel? A rigó.

Kailea kinyitotta a szemét, és egy fiatal, mosolygó tünde nőt pillantott meg, akinek a fejéhez egy kábel csatlakozott.

- Idd meg ezt - mondta a rigó, és egy zöld löttyel töltött műanyagpoharat nyomott Kailea orra alá. A mágus habozását látva Gloria nagyot kortyolt az italból, majd némi magyarázat kíséretében újra Kailea elé tartotta a poharat.

- Action-Aid. Ízesített víz elektrolitokkal, vitaminokkal, meg ilyenekkel. Az íze mint a húgyé, de sok folyadékra van szükséged, mert egy dézsányi vért veszítettél.

- Mi... mi történt?

- Elmesélem, tesó. Fentről, a kormányházból rigóztam, éppen vesztésre álltam valami rohadt tutajos sámán ellen, és amikor senki nem reagált a segélykérésemre, kicsit körülnéztem. Eszméletlenül találtam rád, egy kurva nagy nyílvessző állt ki a combodból. Adtam egy kis elsősegélyt, a megmaradt robotjaimmal együtt betettelek egy mentőcsónakba, kilőttem néhány füstgránátot, és a kavarodásban kereket oldottunk. Fogalmam sincs, hogy az a Kurafi Pikeman hogy úszhatta meg, de akármi is volt azon a hajón, a támadók rátették a kezüket.

Kailea gondoltaiba merülve kortyolgatta az energiaitalt, majd amikor kicsit összeszedte magát, megpróbálkozott egy gyógyító varázslattal a combjára. Úgy döntött, csaknem halálos sebesülése feljogosítja rá, hogy rendezettnek tekintse a számlát Pikemannel. Varázslataival és fegyverével lekapcsolt két robotot, egy rigót, egy adeptust és egy repülő szamurájt, így tulajdonképpen ő volt a hajó leghatékonyabban dolgozó védője. Ez és a sebesülése elegendő lesz hozzá, hogy senki ne kérdőjelezze meg a törlesztés érvényességét. Ráadásul sikerült úgy cselekednie, egyik barátját se ölje meg, sőt, a "jó fiúk" még a teherhajó élő rakományát is megszerezték, illetve kiszabadították.

Kailea a végeredményre gondolva elmosolyodott.

- Khm...kösz - mondta a rigó szemébe nézve. - Köszönöm, hogy kihoztál. Hogy megakadályoztad, hogy elvérezzem. Meg... megmentetted az életem.

- Nem tesz semmit, cimbora - vonta meg a vállát Gloria. - Jössz nekem eggyel.

Kailea megrázta a fejét, és nagyot sóhajtott.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Elégtétel (Shadowrun novella).

Létrehozás: 2004. január 7. 11:47:42

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma